Ígértem ugyan, hogy nem írok többet a kényszerkezelésről, de ez a téma is már régóta ki kívánkozik belőlem és kapcsolódik a kényszerkezelés jogi vonatkozásaihoz is. Szóval ezt azért még megírom, de már készülnek a látnivalók is.
Itt Svédországban az "ambulans" (mentőszolgálat) és a szállítás teljesen külön működik.
A mentőállomások a kórházakhoz kötöttek. Több szállító cég is van. Vannak olyanok, akik pl. ingáznak az Örebroi Egyetemi Kórház és a környékbeli helységek között. Amolyan iránytaxi félék. Aztán vannak személyre szólóan megrendelhető sjuk (beteg) taxik. Ezekért fizetni kell, de nem túl nagy összeget. Külön iroda működik a hallban, ahol a szállítást intézik.
A psychiátriai beteg, ha kimenőre megy akkor ingyen jár neki a sjuktaxi, de az osztályról való kiírás után a hazautazást már fizetni kell. Szóval eddig rendben van a dolog, ami a szállítást illeti.
Az ambulans (mentőszállítás) az más dolog, mármint a psychiátriai betegnek.
Képzeljétek itt Svédországban a demokratia és az igazságosság országában az ambulans - azaz a mentőszolgálat nem szállít psychiátriai beteget. (ha más megyében igen akkor várom a kollegák beszámolóját.)
Akkor hol is van itt az egyenjogúság? Miért is nem jár a psychiátriai betegnek a mentőszolgálat?
A válasz szerintük itt is a jog. Ugye amelyik beteg nem alkalmas a sjuktaxival vagy a személyautóval való beszállításra, az nagy valószínűséggel, nyugtalan esetleg agresszív. A mentőautó személyzetének pedig nincs joga a betegnek akarata ellenére gyógyszert adni, vagy rögzíteni. Ennyi. Szerintük ez így rendben is van, tuti nem sérülnek a jogok.
A legnagyobb baj azonban, hogy semmi nincs helyette.
Már írtam a kényszerkezelésnél az 1. részben, hogy ha van egy vårdintyg, vagy ha valaki elfaxolt egy polishandräckninget (beszállítási kérelem) a rendőrségre, akkor akár anélkül is behozza a rendőrség a beteget, hogy orvos látta volna. Na itt ez is törvényes. A törvény szerint a rendőrség illetékessége azonban csak az első psychiátriai vizsgálatig és döntésig szól.
Ha tovább kell küldeni a beteget, akkor van gáz.
Írtam már az örebro megyei ügyeletről is még az elején. Ott szépen látszik, hogy az egész megye tulajdonképpen egy egység, az ügyeletes orvos oda fekteti be a beteget a megyében, ahol éppen hely van. Ez azt jelenti, hogy bizony sokszor kell a beteget továbbszállítani.
Ha ez Örebroból történik a perifériák felé, akkor a központi ügyelethez kapocsolt mobilteam szállít személyautóval.
Minden psychiátriai osztálynak vannak saját személyautói. Karlskogából ha valakit be kell vinni Örebroba, vagy át Lindesbergbe, akkor ez a „céges” autóval történik. Egy nővér vezet, kettő hátul ül a beteggel. De mi van ha beteg szomatikusan is rosszul van és nem tud ülni? Azért ilyen is előfordulhat akár psychiátriai okból is.
Egy ilyen szállítás azt is jelenti, hogy kell 3 ember. Az adott műszakból azért 3 ember nem vonható ki órákra, tehát plusz embert kell behívni. (extra pénz és az a bizonyos 200 órás maximált túlmunka, szintén probléma)
És mi történik egy ilyen személyautóban, ha beteg rosszul lesz valamiért, a kapott gyógyszer esetleg nemvárt reakciót vált ki stb. Sok-sok kérdőjel.
Hogy milyen bonyolult tud lenni a helyzet, példázza a következő történet:
Télen bekerült hozzánk egy beteg, aki Karlskogától 800 km-re északra lakott egy városban. Ott ismert és kezelt beteg. Pont a környéken volt, amikor jött egy hirtelen rosszabbodás. Az állapota miatt kényszerkezelés, LPT alá került. Innetől kezdve hiába akarta az anyja és a testvére hazavinni, nem tehette. Télen, jeges úton, éjszaka leautóztak érte Karlskogába, szállodában laktak jó pénzért és vártak. Csakhogy előállt a patt helyzet.
Lehetőségek:
A beteg nem akart az osztályon maradni, a családja sem akarta és a lakhely szerint megye sem vállalta, hogy fizesse az örebroi megyei kezelés költségeit.
Főtt a feje a verksamhetchefnek ( ő gazdálkodik ugye a pénzünkkel) de nekünk is.
Végre eljött a Bírósági tárgyalás, ahol megítélték a 4 hónapos kényszerkezelést. Kicsit reménykedtem, hátha nem sikerül és akkor megoldódik a helyzet. De nem, most persze nem!
A tárgyalás után vettem egy nagy levegőt, és kiírtam a beteget LPT permissionra (azaz szabadságra) Ez az ami ugye félig-meddig szabálytalan, mert nem teljesül az LPT egyik alapfeltétele, az elengedhetetlen osztályos kezelés.
Lényeg a lényeg, a beteg anyukája és a testvére nekivágtak télnek és hazaautóztak vele. Utólag értesítettek, hogy rendben megérkeztek és minden cirkusz nélkül befeküdt a beteg az ottani psychiátriára. Mit mondjak, azért elég ideges voltam, amíg meg nem jött a hír az odaérkezésükröl.
Mindenki tudja, hogy itt őrült nagy "fekete lyuk" tátong a psychiátria egén.
Persze folyamatosan elemzik a helyzetet, a vezetőségi üléseken ez rendszeres téma.
Most folynak a Rendőrséggel a tárgyalások, hogy kötnek velük esetleg egy szerződést és megfelelő díjazás ellenében vállalják a szállítást az intézetek között is.. Csakhogy akkor meg nem stimmel a törvényi szabályozás. Ennek ellenére ez a megoldás látszik megvalósulni. Valamiért az ambulanssal, a mentőszolgálattal meg sem próbálnak egyezkedni.
Én továbbra is úgy érzem nem rendjén való, hogy a rendőrség szállítja a psychiátriai beteget. Nemcsak agresszív beteg van a világon. Mi van a súlyos depressziós betegekkel, vajon ők ezt hogy élik meg? A paranoid betegről nem is beszélve!
Mi ez ha nem a psychiátriai beteg megbélyegzése?
Nagyon nagyon ellentmondásos országba keveredtem!
Itt Svédországban az "ambulans" (mentőszolgálat) és a szállítás teljesen külön működik.
A mentőállomások a kórházakhoz kötöttek. Több szállító cég is van. Vannak olyanok, akik pl. ingáznak az Örebroi Egyetemi Kórház és a környékbeli helységek között. Amolyan iránytaxi félék. Aztán vannak személyre szólóan megrendelhető sjuk (beteg) taxik. Ezekért fizetni kell, de nem túl nagy összeget. Külön iroda működik a hallban, ahol a szállítást intézik.
A psychiátriai beteg, ha kimenőre megy akkor ingyen jár neki a sjuktaxi, de az osztályról való kiírás után a hazautazást már fizetni kell. Szóval eddig rendben van a dolog, ami a szállítást illeti.
Az ambulans (mentőszállítás) az más dolog, mármint a psychiátriai betegnek.
Képzeljétek itt Svédországban a demokratia és az igazságosság országában az ambulans - azaz a mentőszolgálat nem szállít psychiátriai beteget. (ha más megyében igen akkor várom a kollegák beszámolóját.)
Akkor hol is van itt az egyenjogúság? Miért is nem jár a psychiátriai betegnek a mentőszolgálat?
A válasz szerintük itt is a jog. Ugye amelyik beteg nem alkalmas a sjuktaxival vagy a személyautóval való beszállításra, az nagy valószínűséggel, nyugtalan esetleg agresszív. A mentőautó személyzetének pedig nincs joga a betegnek akarata ellenére gyógyszert adni, vagy rögzíteni. Ennyi. Szerintük ez így rendben is van, tuti nem sérülnek a jogok.
A legnagyobb baj azonban, hogy semmi nincs helyette.
Már írtam a kényszerkezelésnél az 1. részben, hogy ha van egy vårdintyg, vagy ha valaki elfaxolt egy polishandräckninget (beszállítási kérelem) a rendőrségre, akkor akár anélkül is behozza a rendőrség a beteget, hogy orvos látta volna. Na itt ez is törvényes. A törvény szerint a rendőrség illetékessége azonban csak az első psychiátriai vizsgálatig és döntésig szól.
Ha tovább kell küldeni a beteget, akkor van gáz.
Írtam már az örebro megyei ügyeletről is még az elején. Ott szépen látszik, hogy az egész megye tulajdonképpen egy egység, az ügyeletes orvos oda fekteti be a beteget a megyében, ahol éppen hely van. Ez azt jelenti, hogy bizony sokszor kell a beteget továbbszállítani.
Ha ez Örebroból történik a perifériák felé, akkor a központi ügyelethez kapocsolt mobilteam szállít személyautóval.
Minden psychiátriai osztálynak vannak saját személyautói. Karlskogából ha valakit be kell vinni Örebroba, vagy át Lindesbergbe, akkor ez a „céges” autóval történik. Egy nővér vezet, kettő hátul ül a beteggel. De mi van ha beteg szomatikusan is rosszul van és nem tud ülni? Azért ilyen is előfordulhat akár psychiátriai okból is.
Egy ilyen szállítás azt is jelenti, hogy kell 3 ember. Az adott műszakból azért 3 ember nem vonható ki órákra, tehát plusz embert kell behívni. (extra pénz és az a bizonyos 200 órás maximált túlmunka, szintén probléma)
És mi történik egy ilyen személyautóban, ha beteg rosszul lesz valamiért, a kapott gyógyszer esetleg nemvárt reakciót vált ki stb. Sok-sok kérdőjel.
Hogy milyen bonyolult tud lenni a helyzet, példázza a következő történet:
Télen bekerült hozzánk egy beteg, aki Karlskogától 800 km-re északra lakott egy városban. Ott ismert és kezelt beteg. Pont a környéken volt, amikor jött egy hirtelen rosszabbodás. Az állapota miatt kényszerkezelés, LPT alá került. Innetől kezdve hiába akarta az anyja és a testvére hazavinni, nem tehette. Télen, jeges úton, éjszaka leautóztak érte Karlskogába, szállodában laktak jó pénzért és vártak. Csakhogy előállt a patt helyzet.
Lehetőségek:
- 3 ember a karlskogai psychiátriáról autóba ül vele és elviszik a lakhely szerinti illetékes psychiátriára. 800 km jeges út oda egy nyugtalan kiszámíthatatlan beteggel. Egy éjszaka 3 embernek szállodában, majd másnap 800 km haza. Mennyibe is kerül ez és hol van a patientsäkerhet (a beteg biztonsága), amit törvény ír elő?
- Repülőgépes szállítás. Az osztály autójával az örebroi reptérig, onnan bérelt repülőtaxi. Persze a mi személyzetünknek kellett volna kísérnie, akiknek ugye vissza is kell repülni. Ez a repgépes szállítás lazán 15 000 KR lett volna.
A beteg nem akart az osztályon maradni, a családja sem akarta és a lakhely szerint megye sem vállalta, hogy fizesse az örebroi megyei kezelés költségeit.
Főtt a feje a verksamhetchefnek ( ő gazdálkodik ugye a pénzünkkel) de nekünk is.
Végre eljött a Bírósági tárgyalás, ahol megítélték a 4 hónapos kényszerkezelést. Kicsit reménykedtem, hátha nem sikerül és akkor megoldódik a helyzet. De nem, most persze nem!
A tárgyalás után vettem egy nagy levegőt, és kiírtam a beteget LPT permissionra (azaz szabadságra) Ez az ami ugye félig-meddig szabálytalan, mert nem teljesül az LPT egyik alapfeltétele, az elengedhetetlen osztályos kezelés.
Lényeg a lényeg, a beteg anyukája és a testvére nekivágtak télnek és hazaautóztak vele. Utólag értesítettek, hogy rendben megérkeztek és minden cirkusz nélkül befeküdt a beteg az ottani psychiátriára. Mit mondjak, azért elég ideges voltam, amíg meg nem jött a hír az odaérkezésükröl.
Mindenki tudja, hogy itt őrült nagy "fekete lyuk" tátong a psychiátria egén.
Persze folyamatosan elemzik a helyzetet, a vezetőségi üléseken ez rendszeres téma.
Most folynak a Rendőrséggel a tárgyalások, hogy kötnek velük esetleg egy szerződést és megfelelő díjazás ellenében vállalják a szállítást az intézetek között is.. Csakhogy akkor meg nem stimmel a törvényi szabályozás. Ennek ellenére ez a megoldás látszik megvalósulni. Valamiért az ambulanssal, a mentőszolgálattal meg sem próbálnak egyezkedni.
Én továbbra is úgy érzem nem rendjén való, hogy a rendőrség szállítja a psychiátriai beteget. Nemcsak agresszív beteg van a világon. Mi van a súlyos depressziós betegekkel, vajon ők ezt hogy élik meg? A paranoid betegről nem is beszélve!
Mi ez ha nem a psychiátriai beteg megbélyegzése?
Nagyon nagyon ellentmondásos országba keveredtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése