Úgy tűnik, ma megint (megint? - szerk) morgós hangulatban vagyok. Bocsánat a nem szakmabeliektől, ha nem értik, de muszáj kiírnom magamból.
Mai eset:
Belgyógyász átküld egy 19 éves lányt psychiátriai konziliumba. I.-es típusú diabetessel kezelik kiskora óta őt és az összes testvérét. 13 éves kora óta naponta 3x insulin, ennek ellenére beállíthatlan a vércukra, acidotikus. Már komoly szövődményei vannak, súlyos polyneuropathia, nagy fájdalmakkal, ami miatt aludni sem tud.
Psychés tünetek: lehangolt, elkeseredett, reménytelennek látja az életet. Szorong, nem tud aludni. Önértékelés a padló alatt. A betegsége miatt nem tudta elvégezni a gimnáziumot. Nem kap állást. Egyszer kapott, valami nagyon nehéz fizikai munkát amit nem bírt. Most otthon ül TP.-n és rágódik. Leépítette az eddig meglévő barátait, nem jár el otthonról. Szeretne egész egyszerűen eltűnni az életből.Ja ,es nem tud koncentralni.
Psychés tünetek: lehangolt, elkeseredett, reménytelennek látja az életet. Szorong, nem tud aludni. Önértékelés a padló alatt. A betegsége miatt nem tudta elvégezni a gimnáziumot. Nem kap állást. Egyszer kapott, valami nagyon nehéz fizikai munkát amit nem bírt. Most otthon ül TP.-n és rágódik. Leépítette az eddig meglévő barátait, nem jár el otthonról. Szeretne egész egyszerűen eltűnni az életből.Ja ,es nem tud koncentralni.
Na mit gondoltok mi volt a kérdés?
ADHD? Asperger syndroma? Neuropsychiátriai kivizsgálás szükséges-e?
Elképesztő!!! Hogy az utca embere mind azt hiszi magáról, hogy ezekben a betegségekben szenved azt értem, mert a csapból is ez folyik. Nem is ember, akinek nincs ilyen diagnózisa. De már a szakmabeliek is elvesztették a józan paraszti eszüket?
Ez már nem is a ló másik oldala, hanem a dark side of/ av the häst.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése