Cím nélkül

Idős néni. Táplálkozási negatívizmus miatt kezeljük a psychiátrián. A másik városban (jelenleg zárva) megkezdett ECT folytatására vettük át hozzánk. Tablettákat végképp nem vesz be. 

Van egy olyan hülye szokásom, hogy annak ellenére hogy mi csak  psychiátria vagyunk , megszoktam vizsgálni a beteget testileg is. Azt is megtanultam otthon, hogy fel kell hajtani néha a beteg lábáról a takarót, mert bizony az idős kiszáradt, fekvő beteg könnyen kap trombózist. 

Aztán meg huss, csak úgy meghal a beteg tüdőembóliában és lehet csodálkozni.
Kapott is szegény néni mélyvénás trombozist, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Ultrahang, laborok, egyértelmű a diagnosis. ECT leállítva, én ugyan nem akarom, hogy közben szakadjon le az a fránya trombus.
A már kész diagnozissal átküldöm belgyógyászati konzíliumba kérvén az átvételét. (igazából tudtam, hogy átvenni nem fogják). Svédországban ugyanis a hivatalos  ajánlások szerint, a mélyvénás trombózis nem indok a kórházi felvételre, otthon kezelendő.!!
Gondoltam azért leglább legyen papírom a javasolt therapiáról. Ne mondják, hogy psychiáter létemre belepancsolok a mások dolgába.
Konzíliárus persze nem jön át a beteghez, küldjem le.
Válasz: Mivel a beteg nem táplálkozik, Waran (Syncumar) adása nem jön szóba. Javasolt therápia napi 10 000 NE Fragmin sc. 6 hónapig. Ezenkívül javasolt a rendszeres labor kontroll, persze a psychiátria által. A javasolt INR (ha nem tudnám) 2-3 között tartandó. Ha ettől nagyon eltér akkor psychiáter létemre esetleg módosíthatok a Fragmin adagján.
Belgyógyász kollegák szóljatok valamit!!  A hiba az én készülékemben van???

A hab a tortán csak az, hogy a néni a másik város kórházához tartozik. Ott is próbálkoztam, ugyanígy elhajtottak a susnyásba. Azt mondták ha nincs vele teendő már a psychiátrián küldjem haza, majd a háziorvos ellátja. 
Rajtunk meg nagy a nyomás mert a megyében két psychiátriai osztály be van zárva. A fejünkre van ültetve egy úgynevezett Vårdkoordinátor (ez egy újonnan kreált állás) aki az egész megyén rajta tartja szemét és irányítja a betegeket oda, ahol éppen van hely.
Minden működő psychiátriai osztályon, minden műszakban kell lennie valakinek, aki egy mobiltelefonnal a zsebében mászkál és pillanatok alatt elérhető a koordinátor számára a szükséges információkkal. Minden osztálynak minden nap meg kell nevezni 3 beteget, akik közel állnak a kiíráshoz. Ha akut betegnek kell hely a koordinátornak joga van ezekből a megjelölt betegekből azonnal kiírni. Szóval kizárt, hogy nem psychiátriai indikációval, csak úgy emberségből, netán az orvosi esküm miatt valaki osztályon maradjon.
A Big Brother  mindent lát.
Szóval nem fogom megúszni, hogy hazazötyköltessem a nénit. 80 km, kanyargós út hazáig. Igaz az utak jó minőségűek.  
Igen ám, de mint tudjuk itt psychiátriai beteget mentő nem szállít. Akartak neki  sjuktaxit rendelni, amiben csak ülni lehet a többi beteggel és nincs személyzet. Most éppen azon veszekszem, hogy kizárólag mentővel és személyzettel vagyok hajlandó a nénit szállítatni. Remélem hétfőig összejön a dolog és a koordinátort is megússza.
Néha magamba szállok. Muszáj nekem mindig kötözködni? De tehetek-e mást?