2008. június 14., szombat

Bírósági tárgyalás LPT 3.

Nem akarok belemenni nagyon a részletekbe.

A lényeg az, ha egy LPT alá vont beteg fellebez, vagy ha az önkéntes kezelést konvertáljuk kényszerkezeléssé, akkor kiszáll a Bíróság elbírálni a kényszerkezelést. 
A tárgyalás tényleg tárgyalás, nem olyan baráti csevely mint otthon volt. 




Résztvevők:



  • egy bíró, egy írnok, 3 népi ülnök

  • a beteg, néha a családja (igen volt olyan, hogy tárgyalás közben 3 vásott albán gyerek rohangált a teremben, de aztán mégiscsak kiküldték őket, mert eléggé zavaróan hatottak), néha  egy nővér ha  olyan a beteg állapota.

  • az ügyvéd

  • az oszt. vez főorvos, vagy akinek tőle delegaciója van

  • a szakértő, ha éppen van. (nincs minden tárgyaláson, pl. a múltkori részben említett paranoid psychotikus nő, aki a 220-al játszott, nem volt szakértő)

  • esetleg tolmács


Soha nem bírtam teljsen felfogni a népi ülnökök szerepét. Valószínűleg nem vagyok jogilag kellően művelt, de engem irritál, hogy beleszólhatnak olyan dolgokba, amiről lila dunsztjuk sincs.


A tárgyalás elején a beteg és a sleppje kint várakozik az ajtó előtt. A bíró bent előadja a történetet a népi ülnököknek, konzultálnak kicsit, majd beszólítanak minket. A bíró elmondja a hivatalos szöveget, hogy a tárgyalás zárt ajtók mögött folyik (hogy kerülhettek be így az albán gyerekek nem is értem) és hogy mindenkire nézve kötelező a titoktartás stb.
Aztán megkérdezi a beteget, aki helyett persze legtöbbször az ügyvéd válaszol és azonnal kéri a kérelem elutasítását.
Azért a betegek nagy része nem szokta hagyni, hogy az ügyvéd beszéljen helyette. Ilyenkor sokkal könnyebb dolgunk van, mert ügye adja magát a patológia.
Ezután én is elmondhatom  a magamét,  majd az ügyvéd nekiáll kiforgatni.
Ügyvédje válogatja. Van aki alapvetően jóindulatú és csak teszi a dolgát, röviden, egyszerűen. Aztán van a másik típus, aki galád módon kihasználja, hogy nem beszéled úgy a nyelvet.
Nem akarom sajnáltatni magam, de képzeljétek el a szitut, hogy Én, aki vénségemre kiizzadtam magamból a svéd nyelvet valamilyen szinten és egy anyanyelvi svéd ügyvéd, akinek amúgy is a szótekergetés a legfőbb munkaeszköze. (Na ez az fajta ügyvéd az, aki a tárgyalás második felében már csak azzal foglalkozik, hogy a kalkulátorán számolgatja a neki járó díjat, majd a tárgyalás végeztével azonnal a bíró orra elé tolja a kalkulátort.)
A végén jön a szakértő, akinek a mondandóját magnóra veszik. Ne gondoljátok, hogy a szakértő mindig a mi oldalunkon áll. 
Ha mindez megvan, akkor megint ki kell mennünk, csak a bíró az írnok és az ülnökök maradnak bent. Aztán amikor megszületett a döntés újra beszólítanak bennünket és következik az ítélethírdetés.
Ha a kényszekezelés mellett döntenek, akkor általában 4 hónapot enged meg  bíró, de az orvos dönthet úgy, hogy hamarabb megszünteti a kényszerkezelést.
Csak nemrégiben világosodtam meg, hogy tulajdonképpen jól kitol magával a beteg, ha fellebez. Fellebezés nélkül megússza egy hónappal (igaz kérhetek hosszabbítást), de ha fellebez, akkor szinte kivétel nélkül 4 hónapot vernek rá. (hozzátenném ehhez azt, hogy mindig a beteg érdekében cselekszünk, de azért nem lehet túl jó érzés tudomásul venni a 4 hónapnyi kényszerkezelést.)


Többet nem írok erről a témáról. Néhány kollégámnak megígértem, hogy összefoglalom, de a kommentek és kérdések hiányából arra a következtetésre jutottam, hogy ez azért túl száraz téma.


Ígérem, most pár könnyedebb következik. Tervezem, hogy kicsit bemutatom a környékbeli látvánnyosságokat. Elvégre nyár van, itt a semester (szabadság) ideje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése