Made with Slideshow Embed Tool
Igen, állítólag tőlük származik az ötlet. Mármint, hogy legyen egy édesség nap a héten vagyis hogy csak egy legyen. Így született meg a GODIS DAG.
Az alapgondolat az, hogy egész héten ne egyenek a gyerekek édességet, ennek fejében szombaton belehúzhatnak. Így csak egyszer vannak a fogak kitéve az ártalomnak. Tudjátok, ártalom csökkentő program. Ismerjük ezt máshonnan is. Na erről is kell írjak valamikor, mert nagy viták vannak a metadon körül is. Csak nem érem utol magam annyi téma hever az utcán.
Na de térjünk vissza eme szép elképzeléshez a fogak védelmében. Hogy is néz ki a gyakorlatban. A szombaton belehúznak az stimmel. Sikerült megvalósítani, hogy a gyerekek egész nap hányásig édességet zabálnak. Az első fele azonban nemigen jött össze. A godis dag fejében ugyan le nem mondanak a hétköznapokon az édességről.
Ezt a szép svéd népszokást gyorsan átvették a gyerekeim. Azt hiszik ez valami kötelező valami. "Kemény" küzdelem árán már eljutottunk oda, hogy csoki bogyókat és szárított gyümölcsöket, natur godist veszünk a sok agyonszínezett fognyúzó gumicukor helyett.
Más szülők is küzdenek. Barnus egyik osztálytársa legot kap, ha szombaton lemond a godisról. Az üzletekben a pénztár felé haladva hatalmas polcokon, ömlesztve kínálja magát a sok édesség. Vannak erre szakosodott hatalmas áruházak meg godis husetek stb. Szóval nehéz kikerülni. Majdnem minden szülinapi bulin (ezek egyébként hétvégén vannak) ahova meghívják a gyerekeimet, adnak egy zacskó godist minden vendégnek. Jobb esetben a távozáskor, esetleg egy kis lufival, de sokszor ez a belépő és a süti pótló is. Végül is sokkal egyszerűbb mint megteríteni, meg készülni valami finomsággal.
Na most ha ehhez hozzávesszük, hogy az ovi/dagisban nincs fogmosás mint otthon, legalább csak úgy tessék-lássék nevelési szándékkal, meg hogy a suliban igen gyakran van palacsinta lekvárral meg tejszínhabbal ebédre, máris láthatjuk, hogy a fogorvosok nem fognak mostanában munka nélkül maradni.
Horror. Van egy két és fél éves fiam, aki kb. 15 hónapos korában kapott először csokit (Mikulás, karácsony körül). Csokoládéevő szülei vannak, van egy édességes fiókunk, nem zárható. Amikor a gyerek kér csokit, adunk neki. Jó minőségűt eszünk, étcsokikat is stb. Az édesség nem külön téma, cserébe gyakran elő is fordul olyan, hogy megkérdem a gyereket, hogy kér-e és nem kér. Szeretném, ha így nőne fel, hogy ha spenótot kíván tükörtojással, akkor egyen azt, és ha lekváros palacsintát, akkor azt, és egyiket se értékelje többre a másiknál. De azt már most tudja, hogy "csoki után mindig fogat kell mosni" (a mondat pont ma hangzott el vacsoránál). Napi kétszer mos fogat - meg nyilván én neki, de egyre ügyesebb - ebéd után meg vacsora után, és most már erre is kezd tényleg rászokni.
VálaszTörlésSzerintem - és lehet, hogy nincs igazam, végülis a gyerekem csak egy darab adat - ott követjük el a hibát mi felnőttek, amikor a desszertet jutalomnak adjuk a jól elfogyasztott ebéd végén, vagy épp a csokinak kijelölünk egy ünnepnapot - sok vallásos család ezt fogorvosi ajánlás nélkül is csinálja, hogy csak vasárnap van édesség -, vagy egyáltalán bármi módon azt kommunikáljuk, hogy az édesség valami különleges és kiemelt dolog. Naná, hogy azonnal preferálni fogják. De ha nem úgy állok hozzá, hogy preferálandó, akkor itt van a szabadpolcos csokoládé a konyhában, és a gyerek nem nyúl hozzá. Tudja, hogy ha kér, kap, és nagyon jó érzés látnom, hogy addig eszi, ameddig kívánja, és nem amíg tart a tábla.
Nem tudom, hogy két év múlva ilyenkor még mindig ugyanilyen elégedett leszek-e a szisztémámmal - kortárs csoport, ugye... -, de egyelőre azt látom, hogy nagyon bejön, ha az édesség csak jó minőségű lehet, és amúgy meg nincs túlmisztifikálva.
hát erről csak annnyit, hogy az északi népekre jellemző az ugynevezett északi tipusu ivás, azaz hétközbe semmit (haha, na persze), hétvégén meg ami a csövön kifér. és ez valóban igy van. vagyis már gyerekkorban szocializálják a gyereket a hétvégén ami a csövön kifér tipusu megközelitésre. mellesleg az alkohol és az édességek jutalomközpont-csiklandozó és a antidepressziv-aktivizáló hatásáról már tényleg ne is beszéljünk különösebben. szóval neveljük ki a jövő északi tipusu ivásban jártas alkoholista generácioját. ami sok sok adókoronát hoz az alkoholmonopoliumot kézben tartó svéd államnak. és akkor még azt mondják, hogy én vagyok cinikus.
VálaszTörlésaz állam anyácska meg jol szigorúan kézben tartja a gyeplőt, ivási kultúra nincs, a hajón meg ha meg akar inni az ember pl egy kis üveg bort, akkor a kiszolgálószemélyzet letekeri maj elveszi a kupakot. hogy nehogy véletlenül elvidd magaddal a két deci bort. kiskorúsitják az egész társadalmat, azonkivül itt a legöregebbek sem emélkeznek olyanra, hogy valaha is szabadon lehetett volna venni alkoholt. szóval birka módra igába hajtják a fejüket. az alkoholista mutatóik meg korántsem jobbak pl a magyarokénál. álszent bagázs, dubbelmorál. hú, de messze jutottam néhány szem édességtől.
az már csak hab a tortán, amikor a svéd viking, vastag csontú és elhizott nő betermeli a nagyadag steak-et meg a valami habossüteményt és aztán fel van háborodva, hogy nincs light cola az étteremben. ez már tényleg a csúcsok csúcsa :D
VálaszTörlés