Beszámoló egy svéd nyelvi kurzusról

Amióta itt vagyunk Svédországban, szinte minden ide készülő csoportból tartottam valakivel a kapcsolatot. Eleinte olyanokkal, akiket még otthonról ismertem, aztán jött a blog és egyre többen találtak rám kérdésekkel, kérésekkel. Már nem is tudom hány ”generáció” jött már ki utánam.
Vannak itt már olyan, lassan tősgyökeresnek számító kollegák, akikkel azóta tartom a kapcsolatot, amikor még csak latolgatták, hogy belevágjanak-e a nagy svéd kirándulásba.

Aztán jönnek az interjúk, kiutazás, kóstolgatása a svéd feelingnek. Ha minden eldőlt, akkor gatyát felkötni és irány a nyelvtanoda. Tudja az ember előre is, hogy nem lesz egy sétagalopp, de csak akkor döbben rá igazán mit is vállalt, amikor nyakig benne ül. Pár hónap alatt benyelni egy teljesen új nyelvet, testet-lelket igénybe vevő feladat. Számomra a legrosszabb a monotónia volt. Evvel keltem evvel feküdtem, csak svéd filmet néztem, csak svéd könyvet olvastam. 7 hónapig semmi más csak svéd. Ehhez jött még sokaknak az ingázással járó megterhelés. A legrosszabb azonban a versenyfutás az idővel.
Most is éppen” folyamatban van” egy csoport. Egy kolleganő a városomból most éli át ugyanazt amit én 5 éve. Szegedről ingázik naponta Pestre. Megkértem, hogy írjon egy kis beszámolót a tanfolyamról és az jelenlegi életéről.

A svéd nyelvtanfolyam márc. 16-án kezdődött Budapesten, és jún. 25-ig tart. Ez sajnos nagyon rövid idő, mert alig több mint 3 hónap.
A mi csoportunk elég vegyes. Egyedüli magyar vagyok, van még két román házaspár, egy lengyel és egy bolgár házaspár. Tízen vagyunk összesen, amiből 5 fogorvos, egy szemész, egy pszichiáter, és 3 közgazdász.
Mi is a szokásos könyvből kezdtünk tanulni, Rivstart A1+A2. Ennek van gyakorló munkafüzete, és van egy harmadik könyvünk, ami szintén munkafüzet (Övningsbok i svensk grammatik del A- Form i fokus). A tanárnőnk nagyon aranyos, magyar anyanyelvű, eredetileg angol szakos tanárnő, aki 12 évig élt Svédországban, most itthon tanít svéd nyelvet, az előző csoportnak is ő volt a tanárnője. Mivel csak én vagyok magyar, ezért csak angolul magyaráz, most már pár hete szinte csak svédül. Eleinte ment is a dolog, de pár nappal ezelőtt megkértem, hogy amit nem értek angolul, mondja el a magyarul is, főleg az összetett kifejezéseket, mert azokat szótárral sem tudom lefordítani sok esetben. Persze ez neki plusz munka, de nekem óriási segítség. Ugyanis csak 4 órám van tanulni, amíg a vonaton utazom, Pest és Szeged között, oda- vissza. Itthon vár Adélka kislányom, aki csak 7 hónapos volt, amikor elkezdtem a tanfolyamot, és a fiúk, vagyis a férjem és a két nagy fiam. Geri, aki hetedikes és Hunor, ő most ötödikes. Ők még nem tanulják a nyelvet, pár hetük van a suli befejeztéig.  A férjem sem tud velem járni Pestre, ő itthon van Adélkával, és próbálja kézben tartani dolgokat.

Reggel fél ötkor kelek minden nap, megszoptatom a picit, és a férjem kivisz a vasútállomásra, ahonnan 5.47-kor indul a vonatom. Délután fél háromig tart a tanfolyam, a 14.53-t épp hogy elérem, rohanva, kettes metró, aztán át a hármashoz és két megálló a Nyugati pu.-ig.

 

A vonaton jól lehet tanulni, kivéve, ha nem egy óvodás csoport utazik haza Pestről, akik egymást próbálják túlkiabálni az élménybeszámolók közepette, vagy ha nem két nyugdíjas néni kerül a közelembe, akik a vonatot meg egymás hangját próbálják elnyomni a sajátjukéval. Persze ezen kívül még vannak nagyon fontos üzletemberek is , akik úgy gondolják, hogy minél többször csörög a mobiljuk, és minél hangosabban beszélnek bele, annál fontosabbnak látszanak. Azt is gondolhatnánk, hogy ezek csak apróságok, de ahogy telik az idő egyre nagyobb a nyomás rajtunk, egyre többet kell tanulni, és az idő egyre jobban fogy. Sajnos érzem magamon is, hogy egyre kevésbé vagyok toleráns.

Itthon nincs időm a tanulásra, főzés, gyerekek, babázás, fürdetés. Csak azt veszem észre, hogy már este 10 óra. Gyors zuhany és alvás, mert reggel kezdődik elölről.

A tanfolyamon nagyon aranyosak a csoporttársak, a lengyel- magyar barátság napján virágot és csokit kaptam tőlük, de ünnepeltünk már születésnapot, névnapot, és  a kislányom keresztelőjének a süteményeiből is jutott a többieknek. Mindenki próbálja a maximumot kihozni magából, persze nekik több idejük van tanulni, mert a nyelviskola mellett laknak, ott bérelt nekik a Medicarrera albérletet. De ők sem tanulnak otthon napi négy óránál többet, csak legfeljebb többet alszanak, mint én.

A Rivstart első kötetét a héten fejezzük be, és kezdjük a következőt, B1+B2-t. Ennek is van munkafüzete, és van a gyakorlónak is második kötete, sőt kaptunk három szakmai könyvet is, az egyiket el is kezdtük a héten. Azt hogy mikor fejezzük be, vagy egyáltalán a végére jutunk, az szerintem igen csak kérdéses. Ugyanis az előző csoportnak egy hónappal hosszabb volt a tanfolyama, és szakmai résszel nem foglalkoztak, mert az már nem fért bele az időbe.

Mi vagyunk az első csoport, akinek ilyen rövid a tanfolyama, és mi kaptunk elsőként szakmai könyveket az alapoktatáson. Tartom a kapcsolatot az előző csoporttal, és ők mondták, hogy nekik még csak internetről, innen- onnan összeszedett fénymásolt lapjaik voltak.

Szóval a Medicarrera fejlődik, csak nem tudom komolyan gondolja azt, hogy ennyi anyagot hogy lehet belapátolni a fejünkbe. Úgy hogy emiatt nem csak mi vagyunk stresszesek, hanem a tanárnő is, aki egyre több feladatot ad fel, egyre nagyobb léptekben haladunk, és egyre jobban próbálja pörgetni, de úgy érzem/ érezzük, hogy ennél jobban már nem lehet feszíteni. A könyvek közül az egyik egyébként svéd anatómia, a másik svéd egészségügyi dolgozóknak íródott, az átlagosnál nehezebb kifejezésekkel.

Szóval nem egyszerű. A jövő héten jönnek Pestre hozzánk a jövendő munkahelyről az intézmény vezetői, megnézik, hogy állunk a svéddel. Alapdolgokat el tudunk mondani magunkról, ennyi. Másfél hónap alatt itt tartunk. Viszont sok mindent megértünk, mert rengeteg szót tanultunk eddig. Volt olyan nap, hogy 70 új szót írt fel a táblára a tanárnő. Persze, ahhoz , hogy ne felejtse el az ember rengeteget kell ismételni. Összesen több mint ezer svéd szó, végül is az alapfokon lehet, hogy átmennénk.