A sötétség birodalma

3 éve küzdök (többek között) az administrativ-enhet megdöbbentően IQ lightos csapatával. Természetesen mindegyik egészségügyi adminisztráció-s képesítéssel rendelkezik. Megmondom őszintén nem tudom, hogy a képzésük főiskolai szintű-e, de itt ez sem kizárt.

Az igazsághoz tartozik, hogy volt néhány szorgalmas kedves,okos köztük, de egy kivételével mind kimarták maguk közül őket. Ez az egy csak ül és dolgozik, nem lógatja egész nap a fikazóban a lábát, kávézgatva pletykálgatva. Ha megkérem valamire mosolyog és azonal megcsinálja. Egyszer amikor bementem hozzá, becsukta az ajtót és annyit mondott, hogy szeretné, ha tudnám, hogy a többiek nevében is szégyenli magát azért ami itt folyik.Valamelyik nap láttam, hogy könnyes szemmel gépelt. Félek nemsokára őt is elveszítjük.
Az a legkevesebb, hogy az irományaikban nem győzőm javítani az „oxo”-nak írt också szót.
Tegnap én voltam a humó, azaz az akut napos így nekem kellett konzíliumba mennem.
Mivel a beutalókon nem túl sok minden szerepel, ezért szeretek előre tájékozódni a betegről. Gyorsabb és egyszerűbb a konzílium, ha tudom,mit kell kérdezzek, mit keresek.
Szép hosszú hivatalos leírások vannak a remiss hanteringről (azaz a beutalók adminisztratív kezeléséről.)
Hogy néz ez ki a gyakorlatban:
Jön a kézzel írt konzílium kérő, amit az archívumnak nevezett kupleráj, valamelyik fiókjába begyűrnek. Kétszer ugyanabba a fiókba általában nem sikerül.
Jobb esetben szólnak hogy van egy befutó konzílium kérés.
Több hete arról polemizálnak bizonyos mötéken, hogy az adminisztrátor vigye-e oda az akutos orvosnak, vagy az menjen keresgélni, hogy jött–e konzilium kérés.
Mivel a szomatikus osztályoknak más területi felosztása van mint a psychiátriának, ezért sokszor a betegre vonatkozólag nem találok semmi előzményt a mi (csak Karlskogában működő) psychiátriai számítógépes journalunkban.
Ilyenkor jön a ”Kliniks Portal” nevű rendszer, ahol jó eséllyel találok anamnesztikus adatokat a betegről.
Igen ám, de ebbe a rendszerbe csak akkor léphetek be, ha a betegnek regisztrált megjelenése van a psychiátrián.
Na most a jelenlegi gyakorlat szerint nem regisztrálják a bejövő konzílium kéréséket  előre, hanem csak amikor az orvos visszaérkezett a kézzel megírt válasz másolatával.
Ekkor odaállok az ajtajukba és kb. 20 percet várok mire végre valamelyik hajlandó szóba állni velem. Ezek után újabb negyed óra várakozás, mire megjelenteti a beteget a rendszerben, hogy esetleg le is tudjam írni, vagy diktálni a konzíliumot, mert ugye a kézi firkálmány csak átmeneti jellegű, a korrektül leírtat utána át kell küldeni az osztálynak.

Mondom a bajnoknak, hogy legyen szíves akkor megjeleníteni, amikor beérkezik a konzílium kérés, mert akkor egyrészt megtudom nézni a beteg előzményeit, másrészt nem kell azon mötézni hetekig, hogy ki viszi kinek, mert a gépen látszódna és minden orvos által követhető lenne, hogy van-e megnézni való konzlium.
Ehhez ugye semmi nem kell az „égegyadta” világon, nem kell hozzá pénz, nem igényel több időt, és mindenkinek kényelmesebb lenne. A legfőbb szempont azonban, hogy talán jobb színvonalú konzíliumot tudnék adni, ha felkészülten mennék oda. Gondoltam ezt én. Meg hát időt spórolnék magamnak.
A bajnok (IQ bajnok) arcára döbbenet és értetlenség ült ki. Elmondom még egyszer hátha a svédemmel volt a baj.Hát persze, hogy nem. Érti ő a mondatokat amiket mondok, csak hát mégse érti mit akarok.

Kérdem, mi a gond.  Válasz: de hát mindig utána szoktuk.
Jó, mondom én, hát most regisztrálja előtte. Nem lehet.
Miért? Hát mert utána szoktuk.
Mondom én - így nem tudok belemenni a másik programba és nem tudok felkészülni.
De akkor is utána szoktuk, mondja ő.

Reménytelennek láttam a helyzetet, ezért szóltam az egység vezetőjének, hogy szólna már a dolgozóinak, hogy ez így nem praktikus és nyomják már meg az két gombot kicsit korábban.
Megígérte hogy intézkedik. Igen megörültem. Végre fény az éjszakában!
Az örömöm nem sokáig tartott. Mikor visszaértem a konzíliumból a fakkomban egy szépen legépelt levélkét találtam a főnöküktől. Ebben az állt, hogy  felvette a kapcsolatot a handledarejukkal (szakmai tanácsadójuk) Örebroban és megvitatta a kérdést, hogy lehet-e csak így megváltoztatni a remisshantering szabályait. A válasz állítatólag nem. (igaz én már nem hiszem egy szavukat sem).Azt sem fogom fel  miért kell ehhez a megyei tanacsadóval konzultálni.
Kérdezem tőle később, hogy esetleg van-e  esetleg  valami logikus magyarázat is  rá.
Van, mondta: mindig utána szoktuk.
Kész nem bírom tovább. Agyrém, más szavam nincs rá.
Inkább menjen minden a betegellátás és az ésszerüség rovására, de megváltoztatni valamit csak úgy? Na ez amit itt nem lehet.
Azt kérdezte, ha évekig jó volt az itt dolgozó svéd orvosoknak úgy, hogy felkészületlenül mentek konzíliumba akkor nekem miért olyan fontos ez?
Igaz, végül is lefelé kell alkalmazkodni. Ha eddig nem volt színvonal, akkor nehogy véletlenül legyen. Végül is ez is változás, ami ellen foggal-körömmel védekezni kell. A beteg meg ugyan kit érdekel?
Egyszerüség, logika, flexibilitás, netén a magasabb szintű érdekek előtérbe helyezése- a köbevésett hülyeségekkel szemben SOHA!
Csak projecteben, mötében tudnak gondolkodni.Ha nincs hozzá keret, leblokollnak.
Olyan ez  mint amikor bemész a McDonaldsba- ahol ezerszer begyakorolt kérdés-válasz szisztéma  szerint dolgoznak-és megkérdezed a pultnál állót, tudna-e hívni egy taxit neked. Vége lesz rögtön, ezt nem gyakorolta. Nem erre dresszirozták. NIncs benne a folyamat leírásban.
A Hanburger árulásához ez biztos jó módszer, csakhogy mi emberekről döntünk és nem mindegy hogyan.
Hagyomány, kultúra, svéd vårdkultur...bla-bla-bla
Már írtam egyszer, de ha ez a kultúra, akkor csak és kizárólag bunkó akarok maradni.
Nincs joguk az időmet pazarolni és a betegellátás színvonalát rontani (amihez ebben az esetben én adom a nevem)
Eddig türelmes voltam velük, de most elég.

Nagyon ki vagyok rájuk rúgva, de tettek is érte rendesen.
Múlt héten szerdán két beteget kellett volna megnéznem ugyanazon az osztályon, de az egyik éppen egy másik konzíliumban volt. Ok, mondom, nekem már nincs időm megvárni, majd  holnap jön a kolleganőm  és megnézi.
Visszamentem az osztályra, személyesen nyomtam a kezébe a receptiora beosztott adminisztrátornak a konziliumkérő lapot avval, hogy készítse be a helyére a kolleganőnek.
2 nappal később pénteken, rám telefonál a titkárnők gyöngye, (mivel megint én voltam az akutos), hogy mikor megyek már konziliumba, mert már idetelefonáltak, és türelmetlenkednek. Ok, megyek most. Nézem a papírt, hát nem a tegnapelőtti kérés? Kérdem tőle miért nem lett tegnap megnézve. Szemrebbenés nélkül állítja, hogy a kolleganőm  azt mondta, hogy nincs rá ideje.
Kolleganőnek gyors e-mail, jött is a válasz, hogy neki nem szólt senki és a helyén sem volt a konzíliumkérő. Itt már világos volt, hogy valami  nagyon nem stimmel .
Na, gondoltam majd tisztázzuk utána, de előbb elrohanok a konziliumba, mert teljesen jogosan türelmetlenkednek, mégiscsak  2 napja kérték.
A Medicinen néznek rám mint borjú az újkapura, hogy mit akarok én itt. Kiderült a beteg még előző nap meghalt.
Hogy senki nem türelmetlenkedett miatta aznap az biztos.
Ez azért már több a kettőnél. Titkárnők gyöngye elkavarja a kérőt, a pofámba hazudik és a kolleganőre fogja, majd mikor megtalálja az elkallódott konzilium kérést, úgy próbálja meg siettetni a dolgot,hogy megint hazudik.
Itt és most a cérna elszakadt.
Beszálltam az Avvikelse rapport írása nevű össznépi svéd kirakos, ki...s játékba
(jelentés írás mulasztásról,hibáról. Pusztán jobbító szándék által vezérelve)

A héten eddig 3-t írtam. Verba volant,scripta manent.