Törökországból menekült fiatal nő(kurd).
Rendőrség szállítja be a psychiátriai ügyeletre. Ki akart ugrani a 3.emeletről, mivel 3 évnyi várakozás után megkapták a kiutasításról szóló határozatot.
Elfogadja önként a kórházi kezelést,ezért a befektető orvos nem indított kényszerkezelést.
Törökországból a szerelmével menekült el, mivel a családja hozzá akarta kényszeríteni egy idős gazdag emberhez. A családok szerződést kötöttek ez ügyben.
Eleinte Törökországban bújdostak,majd valahogy kijutottak Svédországba.
3 év a menekült táborban (panel lakótelepek tkp), kétségbeesetten, kiszolgáltatottan, de végig reménykedve. Két gyermekük van ,3 és 1 évesek, a kisebbik már itt született.
Svédül nem tudnak,valami nem túl gyakori nyelvjárást beszélnek, nem volt könnyű tolmácsot sem szerezni.
A beszélgetés során elmondja, hogy vérdíjat tűztek ki rájuk. Otthon az egész családra a biztos halál vár. Nem fogják kímélni a gyerekeket sem és ez ellen még a saját szülei sem tehetnek semmit és a rendőrség sem fogja őket megvédeni. Sír, zokog és kéri, hogy segítsek.
Nem hitte, hogy kiutasítják őket. Úgy érzi a Menekültügyi Hivatal nem veszi őket komolyan.
Soha nem voltak öngyilkossági késztetései, nem vágyott a halálra. Most sem, de kényszerhelyzetben érzi magát. Vagy ő egyedül, vagy az egész család.
Öngyilkosságával csak azt akarja bebizonyítani, hogy komoly a tét. Úgy gondolja, ha ő meghal, akkor talán a gyerekei és a szerelme itt maradhatnak Svédországban. Csak így mentheti meg őket.
Soha nem volt psychiátriai betegsége, leszámítva, hogy az évekig tartó bújdosás, majd itt a hússzú várakozás a bizonytalanságban megtette hatását.
Elkeseredett, kétségbeesett, reményvesztett, szorong, fél és rosszul alszik.
Továbbra is feltett szándéka, hogy véget vet az életének.
?????????????
(ez itt az én fejem lenne)
Mi van? Hogy kell ezt a helyzetet értelmeznem és kezelnem? Mit kell tennem. Öngyilkossági szándék, jogok, lehetősegek, beteg-nem beteg...
1, Kijelenti, hogy mindenképpen öngyilkos lesz (mármint, ha a hivatal nem változtatja meg a döntését)
2, Svédországban, mint tudjuk nem szabad senkinek öngyilkosnak lennie, mert akkor mi lesz a „O vision”-nal.
Ez itt a psychiátria sara. Ha valaki mégis öngyilkos lesz, és volt kapcsolata a psychiátriával (lehet az akár csak egy altató felírása is) akkor jön a Socialstyrelsen és elveri rajtunk a port. Kvázi meg kell akadályozni az öngyilkosságban. Igen ám, de kinek és hogy?
3, Meggyőzni nyilvánvalóan nem lehet.
4, A történet valóság tartalmát én ellenőrizni nem tudom. Tudni kell azonban, hogy nem ő az első paciens aki erről a fertájról menekülve, hasonló okok miatt akart végezni magával, mentendő a gyerekeit.
5,Önként feküdt be, abban a reményben, illetve tévhitben, hogy valamilyen psychiátriai betegség fennállása esetén nem utasíthatók ki az országból. (Ez nem igaz, ilyen törvény nincs, de az ügyvédeknek úgy tűnik jól jövedelmez a dolog, mert ők tanácsolnak ilyeneket. Ezt svéd kollégák állítják).
6, Felmerül a kényszerkezelés lehetősége, igen ám, de annak szigorú feltételei vannak.
Ezek a következők:
- Súlyos psychiátriai beetegségnek kell fennállnia.
- elengedhetetlenül szükséges a fekvőbeteg osztályos kezelés.
- A beteg ellenszegül és nem fogadja el a kezelést.
Ha egy önkéntes alapon betegnek az önkéntes statusát változtatom meg kényszerkezelésre (konvertering) akkor
- 4. kritériumnak is meg kell felelni: a beteg magára vagy másra nézve veszélyes.
Nézzük mi van meg ebből?
- Van a betegnek súlyos psychiátriai betegsége?
Nincs. Krízisben van, de ez nem meríti ki a súlyos psychiátriai betegség fogalmát.
- Feltétlenül szükség van a fekvőbeteg osztályos kezelésre?
Ha nem beteg akkor nincs. DE, ha azt nézem, hogy nem engedhetem meg, hogy öngyilkos legyen, (mivel ugye volt psychiátriai kontaktja), akkor nincs más lehetőségem, mint bezárni az osztályra, mivel itt bizony az ajtók zárva vannak.
- Ellenáll a beteg a befektetésnek?
Nem mert az hiszi, ha psychiátrián kezelik, akkor nem utasíthatják ki.(azért inkább egy zárosztályos kezelés, mint az öngyilkosság.)
- Fennáll a konvertáláshoz szükséges 4. feltétel a veszélyességre vonatkozólag? Magára nézve igen. (önként feküdt be, tehát mindenképpen csak a konvertálás jön szóba)
Megadná a Bíróság a kényszerkezelésre az engedélyt ilyen feltételek mellett? Szerintem nem.
Meg fog cseszni a Socialstyrelsen ha mégis öngyilkos lesz? Az tuti.
Etikai tépelődéseim:
Hagyhatom, hogy árván maradjanak a gyerekei? Hátha nem is ölnék meg otthon őket?
Mi lesz ha tényleg az egész családot kinyirják, én meg nem tettem semmit?
Van nekem valójában bármi eszköz a kezemben, tudok én hatni a Bevándorlási Hivatalra?
Szerintem nem.
Az már csak hab a tortán hogy a jól szervezett svéd eü-ben, a szülés óta semmilyen kontrollja nem volt.
Mivel nagyon sápadtnak és gyengének találtam, nézettem egy vérképet.
Olyan alacsony volta HB-ja, hogy a legnegativabb belgyógyász konziliárusunk azonnali vértranszfuzót rendelt el neki.
Mivel éppen ma volt a havi szokásos handledning-ünk (konzultáció a szakmai tanácsadónkkal, aki mellesleg igazságügyi psychiáter, bírósági szakértő.) feldobtam neki a témát.
Odáig jutott, hogy mivel szerinte a psychésen egészséges ember, egészséges ösztönökkel nem akar öngyilkos lenni, fél a haláltól, ezért talán ráhúzható a súlyos psychés betegség diagnózisa.(na ennyit,a más kulturák megértéséről)
Vajon az nem egészséges ösztön egy anyától, hogy a saját élete árán is mentené a gyerekei életét? kérdem én. Hát igen ez is egy szempont, jött a válasz.
Változik a helyzet, ha x hétre bezárom a psychiátriára? Megváltoztatja a véleményét? Nem hiszem.
A végén annyit mondott, hogy neki külön szerencséje, hogy nem az övé a beteg és sok sikert kíván.Azt gondoltam magamban megérdemelné, hogy bepróbálkozzak a kényszerkezeléssel, hátha őt rendelik ki szakértőnek és akkor már az ő ügye is lenne.
(amúgy bírom a fejét, semmi bajunk egymással. tényleg sokat tanulunk tőle.)
Várom a véleményeket és a szavazást!
A szavazás eredménye itt tekinthető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése