(krízis vagy fejlődés?)
Svédország már a nem a legjobb az osztályban. Parázs vita folyik az oktatásról már jó ideje, mivel a svéd tanulók tudás szintje egyre romlik és Svédország csúszik lefelé a diákok tudás szintjét mérő nemzetközi összehasonlításokon.
Vajon a visszatérés a régi, magolós típusú oktatáshoz megoldás lenne?
A svéd iskolák állapotáról szóló viták soha nem látott méreteket öltöttek.
Jahn Björklund oktatásügyi miniszter és a jelenlegi kormány elhatározták, hogy megváltoztatják az oktatást és visszatérnek a hagyományos, tudásalapú oktatáshoz.
Új bizonyítvány rendszer, több nemzeti felmérés, új típusú tanárképzés, új típusú gimnáziumi oktatás - csak néhány a javaslataik közül. Részben a szociáldemokraták is elismerik az iskolai problémákat.vA vitázók véleménye az oktatáspolitikáról nagyon vegyes.
Martin Ingvar agykutató intézett nemrégen nyílt támadást a svéd oktatási rendszer ellen a Dagens Nyheter vita forumán.
„Svédország rendelkezik a világ legdrágább iskolarendszerével, még sincs a világ legjobbjai között.
Épp ellenkezőleg, rosszul gazdálkodunk az iskoláinkkal, mivel az oktatás egy alapvetően zavaros központi elméletre alapul, ami minden tudományos alapot nélkülöz. Az utóbbi években a svéd diákok egy meglehetősen jó pozícióból csúsztak le a középmezőnybe a nemzetközi felméréseken.
A bizonyítvány rendszer kozmetikázásánál sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy Svédország ismét fel tudja venni a versenyt a tudás területén más országokkal.
Ez bizony hosszú időt fog igénybe venni.
Az új típusú gazdaságok pl. India és a dél-kelet ázsiai országok robbanásszerűen törnek előre, van elitképzésük és nagy hangsúlyt fektetnek a teljesítményre. Teszik mindezt nemzetközi kitekintéssel, a nemzetközi normáknak megfelelően, némi nemzeti színezettel.
Mi ugyanakkor csökönyösen ragaszkodunk a saját iskolarendszerünkhöz, nem vagyunk tekintettel a nemzetközi viszonyokra és elhitetjük a diákokkal azt a hamis állítást, hogy mindenki lehet Lucia a legkisebb erőfeszítés nélkül."
A cikkben arról is ír, hogy az a fajta pedagógia, amit évek óta alkalmaznak az iskolákban egyáltalán nem veszi figyelembe azt, hogyan működik az emberi agy gyermek és ifjúkorban.
„A legnagyobb tévedés amit évek óta elkövetünk, hogy kifejlesztettünk egy olyan ideológiát az oktatásról ami szerint nem kell figyelembe venni az agyműködés élettanát a gyermekeknél. A gyermeki agy ugyanolyan jó, sőt jobb mint a felnőtteké."
Arra is rámutat, hogy egyre kevesebb gyerek tanul 3. nyelvet. Úgy gondolják jobb ezt a felnőttoktatás keretein belül tenni. Ez a meglévő képességek olyan fokú pazarlása, ami példa nélkül álló a világban. Felnőttkorban az agy már „elöregedett” és már kevésbé alkalmas az új ismeretek befogadására.
A legnagyobb baj, hogy a tanárképzés sem tölti be a funkcióját.
A tanárok nagy része azt állítja, hogy a tanárképzés nem adott semmilyen alapot ahhoz, hogy színvonalas szakmai munkát végezhessenek. Nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel ahhoz sem, hogy speciális bánásmódot igénylő gyerekekkel megfelelően tudjanak bánni.
"A PISA felmérésekben Svédország az évek során egyre lejjebb csúszott, és még nem látjuk a végét. Nem az számít, hogy Svédország még mindig a jobbak közé tartozik, hanem az, hogy folyamatosan csúszik lefelé, épp úgy mint az iskolák megbecsültsége."
Inger Enkvist, a Lund Universitet spanyol tanszékének professzora szintén aktív résztvevője az oktatásról szóló vitának. Maga is sok könyvet írt a témáról. Ő is azon a véleményen van, hogy a svéd oktatás krízisben van.
Különösen ha a mostani helyzetet a 70-es évekkel hasonlítjuk össze, amikor Svédország az élvonalba tartozott, kiváló tanárokkal, kimagasló tanulmányi eredményekkel és hatalmas kapacitással, és mindez nem okozott problémát abban sem, hogy kezelni tudják ezt a sikert.
A "Svéd Iskola" folyamatosan süllyed a tanulók eredményeit tekintve.
Azok a nyugati országok, aki hasonló oktatáspolitikát vezettek be és ugyanúgy leértékelték a tudást mint célt, pont ugyanígy csúsznak lefelé.
Azok az országok viszont akik megtartották, vagy még nagyobb hangsúlyt fektettek a tanulásra folyamatosan emelkednek. Jó példa erre Finnország, néhány angolszász ország, és a dél-kelet ázsiai országok.
A PISA felméréseknek köszönhetően néhány ország ráébredt a valóságra és nagy erőbedobással próbálják éppen az oktatás színvonalát emelni, hogy javítsák az eredményeiket - mondja Inger Enkvist.
Amióta a jelenlegi (alliansens) kormány színre lépett és amióta Lars Leijonborg a Folkpartier (Néppárt) vezetője, aki most a Főiskolák és Kutatások minisztere, valamint Jan Björklund oktatásügyi miniszter megkezdte működését már egy sor intézkedés történt, annak érdekében hogy rendbe tegyék az oktatást.
Vajon ezek az intézkedések a legmegfelelőbbek? És ha igen elégségesek?
Vajon a visszatérés a régi, magolós típusú oktatáshoz megoldás lenne?
A svéd iskolák állapotáról szóló viták soha nem látott méreteket öltöttek.
Jahn Björklund oktatásügyi miniszter és a jelenlegi kormány elhatározták, hogy megváltoztatják az oktatást és visszatérnek a hagyományos, tudásalapú oktatáshoz.
Új bizonyítvány rendszer, több nemzeti felmérés, új típusú tanárképzés, új típusú gimnáziumi oktatás - csak néhány a javaslataik közül. Részben a szociáldemokraták is elismerik az iskolai problémákat.vA vitázók véleménye az oktatáspolitikáról nagyon vegyes.
Martin Ingvar agykutató intézett nemrégen nyílt támadást a svéd oktatási rendszer ellen a Dagens Nyheter vita forumán.
„Svédország rendelkezik a világ legdrágább iskolarendszerével, még sincs a világ legjobbjai között.
Épp ellenkezőleg, rosszul gazdálkodunk az iskoláinkkal, mivel az oktatás egy alapvetően zavaros központi elméletre alapul, ami minden tudományos alapot nélkülöz. Az utóbbi években a svéd diákok egy meglehetősen jó pozícióból csúsztak le a középmezőnybe a nemzetközi felméréseken.
A bizonyítvány rendszer kozmetikázásánál sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy Svédország ismét fel tudja venni a versenyt a tudás területén más országokkal.
Ez bizony hosszú időt fog igénybe venni.
Az új típusú gazdaságok pl. India és a dél-kelet ázsiai országok robbanásszerűen törnek előre, van elitképzésük és nagy hangsúlyt fektetnek a teljesítményre. Teszik mindezt nemzetközi kitekintéssel, a nemzetközi normáknak megfelelően, némi nemzeti színezettel.
Mi ugyanakkor csökönyösen ragaszkodunk a saját iskolarendszerünkhöz, nem vagyunk tekintettel a nemzetközi viszonyokra és elhitetjük a diákokkal azt a hamis állítást, hogy mindenki lehet Lucia a legkisebb erőfeszítés nélkül."
A cikkben arról is ír, hogy az a fajta pedagógia, amit évek óta alkalmaznak az iskolákban egyáltalán nem veszi figyelembe azt, hogyan működik az emberi agy gyermek és ifjúkorban.
„A legnagyobb tévedés amit évek óta elkövetünk, hogy kifejlesztettünk egy olyan ideológiát az oktatásról ami szerint nem kell figyelembe venni az agyműködés élettanát a gyermekeknél. A gyermeki agy ugyanolyan jó, sőt jobb mint a felnőtteké."
Arra is rámutat, hogy egyre kevesebb gyerek tanul 3. nyelvet. Úgy gondolják jobb ezt a felnőttoktatás keretein belül tenni. Ez a meglévő képességek olyan fokú pazarlása, ami példa nélkül álló a világban. Felnőttkorban az agy már „elöregedett” és már kevésbé alkalmas az új ismeretek befogadására.
A legnagyobb baj, hogy a tanárképzés sem tölti be a funkcióját.
A tanárok nagy része azt állítja, hogy a tanárképzés nem adott semmilyen alapot ahhoz, hogy színvonalas szakmai munkát végezhessenek. Nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel ahhoz sem, hogy speciális bánásmódot igénylő gyerekekkel megfelelően tudjanak bánni.
"A PISA felmérésekben Svédország az évek során egyre lejjebb csúszott, és még nem látjuk a végét. Nem az számít, hogy Svédország még mindig a jobbak közé tartozik, hanem az, hogy folyamatosan csúszik lefelé, épp úgy mint az iskolák megbecsültsége."
Inger Enkvist, a Lund Universitet spanyol tanszékének professzora szintén aktív résztvevője az oktatásról szóló vitának. Maga is sok könyvet írt a témáról. Ő is azon a véleményen van, hogy a svéd oktatás krízisben van.
Különösen ha a mostani helyzetet a 70-es évekkel hasonlítjuk össze, amikor Svédország az élvonalba tartozott, kiváló tanárokkal, kimagasló tanulmányi eredményekkel és hatalmas kapacitással, és mindez nem okozott problémát abban sem, hogy kezelni tudják ezt a sikert.
A "Svéd Iskola" folyamatosan süllyed a tanulók eredményeit tekintve.
Azok a nyugati országok, aki hasonló oktatáspolitikát vezettek be és ugyanúgy leértékelték a tudást mint célt, pont ugyanígy csúsznak lefelé.
Azok az országok viszont akik megtartották, vagy még nagyobb hangsúlyt fektettek a tanulásra folyamatosan emelkednek. Jó példa erre Finnország, néhány angolszász ország, és a dél-kelet ázsiai országok.
A PISA felméréseknek köszönhetően néhány ország ráébredt a valóságra és nagy erőbedobással próbálják éppen az oktatás színvonalát emelni, hogy javítsák az eredményeiket - mondja Inger Enkvist.
Amióta a jelenlegi (alliansens) kormány színre lépett és amióta Lars Leijonborg a Folkpartier (Néppárt) vezetője, aki most a Főiskolák és Kutatások minisztere, valamint Jan Björklund oktatásügyi miniszter megkezdte működését már egy sor intézkedés történt, annak érdekében hogy rendbe tegyék az oktatást.
Vajon ezek az intézkedések a legmegfelelőbbek? És ha igen elégségesek?
(folyt köv. álmos vagyok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése