A kommunikáció a külföldi orvosok és a svéd betegek között jobban müködik mint a a svéd kollegákkal

(Läkartidningen, 2008 10 14)

A kommunikáció a külföldi orvosok és a svéd betegek között összeségében jól működik. A helyzet rosszabb a külföldi orvosok és svéd kollegáik közti kommunkációban. Ennek hátterében mind a nyelvi nehézségek, mind a kulturális különbségek állnak. Erről szól a következő nyelvészeti elemzés.

Nataliya Berbyuk Lindström a göteborgi egyetem nyelvész doktora azt vizsgálta hogyan működik a kommunikáció a svédországban dolgozó külföldi orvosok és kollégák illetve a betegek között. 51 interjú készült, 277 kérdőívet adtak le és 63 orvosi konzultáció került felvételre. Ezenfelül számos alkalommal végzett személyes megfigyeléseket a helyszínen és 15 munkamegbeszélésen is részt vett.

A kérdőívek kb. azonos arányban kerültek kiosztásra a svéd páciensek, a külföldi orvosok - akik 25 különböző országból érkeztek - és a svéd orvosok között. Az interjúk elsősorban a külföldi orvosok és a svéd egészségügyi személyzet részvételével készültek, akárcsak a felvételek és a személyes megfigyelések.

Az eredmények azt mutatják, hogy a külföldi orvosok mindössze 66%-a elégedett a kollégákkal való kommunikációval. Csak 19 % vélekedett úgy,hogy a kommunikációt a kulturabeli különbségek nehezítik. A svéd személyzet sem volt elégedett, csak 60%-uk  érezte megfelelőnek a külföldi kollégákkal történő kommunikációt..

Az egyik legnagyobb különbség a svéd egészségügy és sok más ország egészségügyi rendszere között, hogy a hierarchia relatíve kiegyenlített, sokszor már észrevehetetlen. A külföldi orvosok 82%-a megemlítette, hogy Svédország kevésbe hierarchikus, mint ahonnan érkeztek. Sokan felhozzák azt is, hogy kevésbé formálisan viselkednek Svédországban, annak érdekében, hogy svéd munkahelyükhöz alkalmazkodjanak. 56%-k szerint a svéd betegek kommunikációja más, mint otthon.

Néhányuk szerint otthon mondhatták: „ Orvos vagyok, ezért a saját érdekében azt tanácsolom önnnek..” de Svédországban jobb magyarázatot kell adni, mondja Nataliya Berbyuk Lindström.

Összeségében a kommunikáció a külföldi orvosok és a svéd páciensek között jól működik. A külföldi orvosok 78%-a elégedett a svéd betegekkel való kommunikációval, ezt igazolja, hogy a betegek 75% -a is elégedett. A külföldi orvosok a gyakorta felmerülő kommunikációs problémákat testbeszéddel, a kórtörténetböl való olvasással oldja meg ami több időt vesz igénybe. Az interjúk során sokan megemlítették úgy érzik, hogy a betegek „tanulmányozzák” őket és emiatt megpróbálnak jobb benyomást kelteni.

A svéd páciensek által leadott kérdőívek és a velük készített interjuk szerint legtöbbjük kiemeli, hogy a külföldi orvosok komolyan veszik őket és figyelnek rájuk.

Tisztán nyelvi szempontból egyértelmű különbségek vannak a külföldi és a svéd orvosok között. A külföldi orvosok rövidebben és sokkal direktebb mondatokkal fejezik ki magukat ami egy kicsit nyersnek tűnhet. Svéd kollégáik gyakrabban használják az általános alanyt (man) és tanácsot, iránymutatást adnak a betegeknek és sokkal óvatosabban fejezik ki magukat. Az szintén különbség, hogy a svéd orvosok a betegekkel együtt hoznak döntést, míg a külföldi orvosok néha paternalista módon kezelik a beteggel való kapcsolatot. Az a fajta beszéd stílus amit a svéd orvosok használnak, néha zavaros és érthetetlen a külföldi orvosok számára.

Itt a hallgatás a figyelem jele. Néhány országban azonban érdektelenséget jelent.

Úgy tűnik, hogy egy szegény országból ide költözni, nagyobb nehézséget jelent mint egy másik európai országból. Az interjúkból az is kitűnik, hogy a gazdagabb országból érkezett orvosok elégedettebbek a helyzetükkel, mint azok akik a harmadik világból érkeztek. Egy Közel-Keletről érkezett orvostól azt kérdezték egyszer, hogy abban az országban ahonann jött, vannak-e műtők. Viccesen azt válaszolta, hogy nincsenek, csak a padlóra fektetik a beteget és  úgy vágják fel a hasukat. Egyetlenegy svéd kollégája sem fogta fel, hogy ezt nem komolyan gondolta.

A külföldről érkező női orvosok  a kulturális különbségeket még nagyobbnak élik meg és még frusztráltabbak. A nők közül sokan állítják, hogy nem kapják meg a segítséget amire szükségük lenne, ez a férfiak körében nem annyira elterjedt.
A nőbetegek elégedetlenebbek a külföldi orvosokkal való kommunikácioval mint a férfi betegek (65%:84%).
Nataliya Berbyuk maga is Ukrajnábol jött,és még  élénkek a kezdeti emlékei ,amik nagyon hasonlóak az orvosok tapasztalataihoz. Úgy véli hogy Svédország nem az az ország  ahova könnyű beilleszkedni és a svédeknek  nagyon sok különc szokásuk van. 
Nagyon sokan akik Svédországba jönnek nincsenek erre felkészülve és nem tudják mi vár rájuk.
Ettől függetlenül nem kell megijedni- mondja N.B., de erre  a problémára mindeképpen hangsúlyt kell fektetni  képzéseken.