Az öngerjesztő káosz

Írtam már a kényszerkezelésekkel kapcsolatos törvény módosításról.
Eddig ugyanis kényszerkezelés csak osztályos kezelés formájában történhetett és max. 4 hétre lehetett a beteget szabadságra bocsájtani ezen belül.
Aki dolgozott már psychiátrián belül, vagy a közelében az tudja, hogy a betegek nagy részének nem sok betegségbelátása van, így gyógyszerelni sem lehet folyamatosan, csak kényszerrel.

Mivel eddig a törvény nem adott rá módot csak a kiírás után max. 4 hétig , nem volt mit tenni, törvényt sértettek. Találkoztam olyan betegekkel akik évek óta voltak kényszerkezeléses szabadságon.
Belátták ezt a törvénytisztelő svédek, hogy nem mehet ez így tovább, hát megalkották az új törvényt a kényszerkezelésről a járóbeteg ellátáson belül.(ÖLPT)
Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Az osztályról való kiírás előtt úgynevezett vårdplaneringet kell tartani, az összes résztvevő jelenlétével. (a beteg, esetleg valamelyik hozzátartozója, az osztály képviselője az önkormányzat emberei vagy a psychosis gondozó)
Az önkormányzat úgy keveredik a képbe, hogy ha a beteg nem a psychosis gondozóé, akkor az önkormányzat gondozói fogják vele tartani a kapcsolatot, kiosztják neki a gyógyszereket, ha kell naponta, ellenőrzik, hogy nem iszik-e, vagy eljár–e az előírt foglalkozásokra stb.
Ha nem biztosítható a megfelelő ellátása csak valamilyen otthonban, akkor arra is lehet kötelezni a beteget, hogy a kijelölt otthonban kell laknia.
A betegnek különböző feltételeket kell előírni. Azt is rögzíteni kell a vårdplanering során, hogy mi történik, ha a beteg nem teljesíti az előírt feltételeket, hogy ki a betegért felelős a psychiátria részéről, ki a kommun részéröl. Milyen gyakran ülünk össze, kiértékelni a dolgokat stb.
Ha ez megvan akkor írnom kell egy kérvényt a Bírósághoz, majd jön a bírósági tárgyalás.
Itt mondatik ki, vagy sem, hogy a zárt osztályos kényszerkezelés megváltozik járó beteg ellátás keretén belüli kényszerkezelésre.
Óriási teher ez az önkormányzatnak, mind emberi erőforrást illetően, mind anyagiakban. Több otthonra is szükség lesz nyilvánvalóan.
Teszik ezt mindezt akkor, amikor létszám stop van a megyében, nem vehetnek fel helyetteseket, aki van azt is elküldik.
Karlskogában a kórház épületében levő 2 átmeneti  idősek otthonából(korttidsboende, itt pár hónapot tölthettek az idősek, amíg teljesen talpra nem álltak, vagy a végleges elhelyezést meg nem kapták) éppen most zárják be az egyiket.
Egy eddig jól működő stöd boende-ben (önálló lakások, de van személyzet, ellátás, konyha és központi étkeztetés ha az idős nem akar éppen magának főzni) csökkentik az ellátást, megszüntetik a központi étkeztetést, ami eddig beletartozott az ellátásba. Mindez nem elég, még további nagyon komoly összeget kell megspórolniuk. És akkor rájuk verik ezt a plusz terhet. Logikus nem?
Szóval az egész megye (de más megyék is) attól zeng, hogy spórólni és spórolni.
Arról már nem is beszélve, hogy mekkora teher ez a psychiátriánank is.
Alig van időnk a betegellátásra, csak papírokat irkálunk, meg megbeszéléseken ülünk.
A vicc az egészben, hogy a járóbeteg kényszerkezelt betegnek semmiféle kényszerintézkedést  (pl. injekció beadása osztályon kívül ) nem lehet elrendelni.
Ha a beteg nem fogadja el a neki rendelt depot injectiót, akkor csak emiatt újra be kell fektetni az osztályra. Ha nem fekszik be magától, akkor megy érte a rendőrség, rátörik az ajtót és behozzák.
Ezt aztán mennyivel humánusabb annál, hogy esetleg két ápoló kimegy lenyomják egy székre és beadják neki a depot. Mivel hogy kényszer kezelés alatt áll, tehát mindenképpen meg kell kapja a gyógyszerét.
Szerencsés esetben az ilyen beteg osztályos kezelése nem haladja meg a 4 napot. Ha igen, mert gyógyszer nélkül  visszaesett és tovább bent kell tartani, akkor  vissza kell csinálnom a járóbeteges kényszekezelést osztáyosra.
Megint kérvény a bíróságra, bírósági tárgyalás. Aztán megint ugyanez kifelé.
Kész őrület. Nem jó ez sem a betegnek, sem az egészségügynek sem az önkormányzatnak. Az ügyvédek viszont jól keresnek  az biztos.
Az egész megint nem a betegről szól, hanem az önvédelemről.
A beteget még többször megalázzák a behozatalokkal, mi nem látunk ki a bírósági papirokból, a fél életemet hülye tárgyalásokkal töltöm, az önkormányzat nem tudja biztosítani amit most a nyakába zudítottak. A többi beteg meg még többet várhat.
Lényeg, hogy tiszta az a törvénytisztelő lelkiismeretük.
Rendbe tették , leszabályozták, nem érheti szó a házelejét.
Az is igaz, hogy úgy kellett belevágni szeptember 1-től, amikor a törvény hatályba lépett, hogy senki nem kapott erről semmiféle képzést. Nekünk meg aztán különösen könnyű éjszakánként svédül a törvényszöveget bogarászni.
Hogy megint nem a beteg, az ellátás valós színvonala a szempont? Hát ez itt sosem volt az.
Számok, statisztikák, törvények szabályok, és ami itt nagyon fontos a patient ankétek, kérdőivek tömkelege az ellátás minőségéről, ami nagyszerű kérdésekből áll, és nem sok variációs lehetőség rejlik benne.
Igy aztán azzal a jóleső érzéssel lehet hátradőlni fikázás közben a lábtartós, eldönthető pihe-puha bőr fotelban, hogy minden szükségeset megtettek és a betegek is nagyon elégedettek.