Két tűz között

(főleg orvosoknak)

Nagyon úgy tűnik, hogy itt Svédországban a psychiátria alig szól másról, mint a szociális hálóról. A psychiátria az előszobája a szociális ellátásnak és a rehabilitációnak.Ez akár jó is lehetne mint második lépés.

Annak ellenére, hogy a Socialstyrelsen definíciója szerint is a psychiátria a medicina egy része és a feladatai közé a tartozik többek között a diagnosztika, differenciáldiagnosztika és hozzá tartoznak a határterületi (belgyógyászati, neurológia) kórképek is, a gyakorlatban ez mára teljesen elfelejtődött.

A személyzet nagyobbik része és a fekvőbeteg részleg vezetője is (itt Karlskogában) psychiátriai skötare, vagyis beszélgetésre betanított, egészségügyi képesítés nélküli személyzet. A nővérek is arra hivatkoznak, hogy ők psychiátriai nővérek és csak nem képzelem, hogy bekötnek egy infúziót.
Hallani nem akarnak másról csak beszélgetni, hozzátartozókat informálgatni telefonon, kommun embereivel tárgyalgatni a vårdplaneringeken. (Otthon ez elképzelhetetlen, sőt egyenesen tilos volt (elvileg) a nővéreknek hogy telefonon a betegről információt adjanak.)
Amikor bejönnek a hozzátartozók és leülünk beszélgetni, néha elképedek, hogy a személyzet már mennyi hülyeséget és tévinformációt hordott össze, amit aztán nem győzök a helyére rakni.
Folyamatosan próbálnak presszionálni, hogy a nekik kényelmesebb gyógyszerelést válasszam pl. kezdjek rögtön egy Haloperidol depo-val ahelyett, hogy Zyprexa-val szurkáltatnám a friss akut psychotikus beteget. Igen és olcsóbb is mondta a részlegvezető, mert spórolni kell.

Ha egy beteggel bevonulok a vizsgáló helységbe, akkor tüntetőleg félre vonulnak, mert a testi vizsgálatot a psychiátrián ők feleslegesnek tartják.
Sőt azt sem értik, hogy miért akarok én beszélgetni a beteggel, amikor ők egész nap ezt teszik és minden reggel a megbeszélésen mesélnek nekem a betegről. Az én igényemet a beteggel való személyes kontaktusra úgy tolmácsolják, hogy nem bízom bennük.
Psychiátria közvetlen orvos-beteg kontakt nélkül, ápolókkal elmeséltetve. Na ez aztán jól ki van találva!

A szomatikus szakmák részére pedig  nem beteg a psychiátriai beteg.Aki egyszer kapott valami psychiátriai diagnózist, azt ugyan nemigen vizsgálják ki. Ez otthon is így volt sokszor, de a demokrácia és egyenjogúság fellegvárában nem vártam volna.
Hogy ez hova vezet?

Példák az elmúlt hét terméséből:

Idős néni, lehangolt, sokat panaszkodik, nem érzi jól magát. Éjszakánként gyakran felébred és ilyenkor ”pánik rohamai” vannak. Bűvszavak kimondva, tehát irány a psychiátria.
Egyértelműek a vertebrobasiláris keringési zavar tünetei.
Éjszakánként amikor felébred forgó jellegű szédülései vannak. Neurológiai vizsgálattal is ennek megfelelőek a tünetei .
A megnyugtató beszélgetésre jól kiképzett személyzet, minden áron hanyat akarja fektetni a nénit, aki ilyenkor sikítva tiltakozik, mert fokozódik a szédülése fekve. Azért lenyomják, majd mellé ülnek ahogy tanulták, simogatják a kezét és elmagyarázzák neki, hogy miért jobb ez így neki.
Másnap, a reggeli megbeszélésen felháborodva mesélik, hogy micsoda egy hisztérika.
Ezután szépen elmagyarázom nekik, hogy miről is van itt szó, miért nem akar lefeküdni, és hogy tényleg van olyan ,hogy nappal tud egyenesen járni viszont az éjszakai szédüléses roham során igen is tántoroghat és ez nem utspel (színjáték). Mikor szóba került, hogy további vizsgálatok kellenek, akkor meg rögtön az volt a kérdés, hogy akkor mit keres még itt?

2.
90-ben született lány, nagyon hosszú psychiátriai anamnézissel. Borderline személyiség zavar, rendszeresen falcol, csuklóin nincs szabad hely. Drogozik, gyógyszerezik, időnként öngyilkosságot kísérel meg. Állítólag hallucinál is a dokumentációja szerint. Többször feküdt intenzíven és belgyógyászaton is a gyógyszer túladagolások miatt.
Mind a psychiátria, mind a kommun által minden lehetséges eszköz bevetve. Kapcsolat psychológussal, kurátorral, stöd person, meg kontakt person, meg mindenféle ami csak létezik.
A létezhető összes gyógyszer kipróbálva. Majdnem egy évig egy behandlingshem-ben is lakott. (rehab otthon) Ennek a költsége kb. 1.2M SEK/év
Az intenzív osztályról került át hozzánk egy délután. Zárójelentésén teljesen negatív belgyógyászati status. Reggel mesélik, hogy na már megint egy ”ilyen beteg” szörnyű mit művel, tiszta ”utspel" vagyis játszmázik.
Többször találták úgy a nővérek a dohányzóban a fotelban, hogy nem tudtak vele kontaktust teremteni. Tuti, hogy színészkedik, mondták,mert végig nyitva volt a szeme, és még van képe azt állítani, hogy nem emlékszik semmire. Már itt gyanús volt a dolog.
A beszélgetés során elmondja a lány, hogy amióta az eszét tudja, mindig rosszul érzete magát. Soha egy percig nem volt jól. Állandóan fáradt, alig vonszolja magát, pedig vitaminokat is szed. Kérdezem a hallucinálásról. Azt mondja nem is igazán hallucináció ez, inkább olyan mintha álmodna. Összekeveredik a valóság és az álom. Emiatt aztán mindent el is felejt. Sokszor van olyan érzése, mintha már megtörténtek volna a dolgok.
Na, mondom a nővérnek akkor, most írok egy beutalót EEG-re.
Pofavágás.
Nekiállok megvizsgálni, nővér nem jön, le kell írnia a beszélgetést.
Betegesen sápadt. Bal oldalon az arc egész területén hypaesthesia. Bal oldali végtagok gyengébbek, jobb oldalon sarok klónus. Ráhallgatok a carotisaira is csak úgy megszokásból. Na itt lepődtem meg, de nagyon. Mind a két oldalon, de jobb oldalon sokkal erősebben nagyon kifejezett systolés zörej.
Hallgatom a szívét. Minden szájadék felett, de főleg az aorta felett systolés zörej. Nekem regurgitációsnak tűnt, de ebben azért nem vagyok igazán otthon. Nem olyan vájtfülüknek való zörej, hanem ahogy mondani szokták, már az ajtóból hallatszik. Fekve, ülve, előrehajolva mindenhogy.
Szóltam a nálunk gyakorlatozó, belgyógyásznak készülő ST-nek, hogy hallgatná meg ő is. Megerősítve.
Kérdezgetjük közösen, mi volt kiskorában volt-e gyakran beteg, egyáltalán volt-e valaha kezelve valami testi betegséggel, volt-e valaha baja a szívének, mondta-e már valaki neki, hogy van egy szívzöreje. Állítólag jó pár évvel ezelőtt valamelyik orvos hallott már valamit, de nem küldték sehova.
EEG: bal oldalon fronto-temporálisan fokálisan lassú theta-delta hullámok. Epilepsiás aktivitás nincs.
Nekiállok átolvasni a gépen megtalálható intenzíves, belgyógyászatos zárokat (mindegyik bentfekvés gyógyszer túladagolás miatt történt). Mást nem találtam csak ezt: „hjärta norm. Inga biljud” (szív negatív, zörej nincs)
A gyerek psychiátriás anyagában találtam egy mondatot. 13 éves korában 2 hétig feküdt kórházban pyelonephritis miatt
Beutalók megírva szív ultrahangra, neurologiára. Aggódom érte.

3.
Ismert paranoid schizophren beteg. Otthonban lakik. Risperdal mellett jól szokott lenni, de az utóbbi időben nem fogadta el az injekciókat, ezért kezdett nyugtalan agresszív lenni. Erről már tudott a psychosis gondozó, tervezték a befektetését LPT-vel (kényszerkezelés), hogy visszaállíthassák a gyógyszereit.
Iszik is rendszeresen,cirrhosisa is van és gyomorfekélye, ami gyakran kiújul. Gyomorvérzés miatt már többször került akutan kórházba. A tervezett befektetés előtt a lépcsőházban találják eszméletlenül. Belgyógyászatra kerül. Készül egy vérkép és elektrolitok. HB: 85.
Vérnyomás alacsony: kap 500 ml infúziót, és kérnek egy azonnali psychiátriai konzíliumot. Kolleganő ráírja, hogy ha belszervileg rendezték, akkor átvétel. Persze még aznap megérkezett.
Zárójelentés:
A beteget eszméletlenül találták, laborjai ennyi, meg ennyi, kapott infúziót. Mivel a beteg paranoid schizopren ezért átadjuk a psychiátriára.
Egy szó sincs arról mitől lehetett eszméletlen, mitől ennyire alacsony a haemoglobinja, vérzik-e netán valahonnan. Nem volt gastroscopiája, de még egy széklet Weber sem. Therapiás javaslat: semmi.
Haemoglobin persze tovább romik.

4.
Akut napomra előjegyzenek egy 23 éves fiút. Depresszióval kezelik évek óta. Anyukája aggódva telefonál, hogy romlik az állapota, szerinte nagy az öngyilkossági veszély. Sűrgős időpontot kér. Nővér aki vette az akut telefont persze  elfelejti megnézni, mikorra van eseteleg ideje valakihez.Másnapra volt egyébként időpontja psychologushoz. Mi másért, mint neuropsychiátriai kivizsgálásra.
Érkeznek anyukával. Ő beszél főleg, a fiú csendben ül és láthatóan nem jól van. Kérdezem őt, mi a baj? Mondja, nem érti mi van, de egész nap alszik, ennek ellenére egyre fáradtabb. Kiderül, hogy összességében kb. 20 órát alszik naponta, elalszik felébred, de nem tud ébren maradni megint bealszik. A beállított gyógyszerei ezt nem indokolják. Esküsznek mind a ketten, hogy nem szed semmi mást. Öngyilkosságra nem gondol, csak úgy érzi nem bírja tovább ezt az állapotot.
Azért ez nem egy jellegzetes depressziós tünet. Valahogy tök véletlenül, anyuka megemlíti hogy: ”és azok a sebek, amik vannak rajta a száraz bőrtől azok is nagyon idegesitik és mindig vakarja”. Ez is azt mutatja, hogy nagyon irritábilis. Sebek? Kérem mutassa meg. Meglepődik, nem is igazán érti, hogy azt kérem vetkőzzön le. Mit látok? Az egész háta  és a vállai tele vannak gennyes közepű hólyagos elváltozásokkal, nagy bevérzett udvarral. A vállán ahol eléri, tényleg vannak kaparási nyomok. Kiderül már kb. fél éve vannak ilyen bőrelváltozásai. Mit mondott rá a körzeti orvos? Hát ott nem jártak. Csak depressziós mondja anyuka, nem oda tartozik. Nincs más hátra mint előre, hanyagolom a psychiátriát és másjellegű kérdésekkel bombázom. Nehéz volt, anyuka nem akarja elfogadni az irányt. Kiderül visszatérő gyomor fájdalmai vannak, de hát nyilván a gyomoridegesség ugye. Időnként megy a hasa. Fájnak az izületei, tulajdonképpen ezért ébred fel mindig a napi 20 órás téli álmából. Kérdezem a vizeletről is a szokásosakat. Nem akad el, nem csíp, nem fáj, nem kell sűrűbben menni? Nem csak teljesen sötét barna. Hogy mióta? Hát több éve. Nincs étvágya. Ehhez képest jó kövér. 17 éves korában hirtelen indokolatlanul meghízott, még a bőre is szétrepedezett. (tipusos striái vannak) - meséli a mama.
Kivizsgálás volt? Nem, de hát a psyché, attól van minden ilyen össze-vissza. Mikor volt utoljára orvosnál, mikor volt utoljára vérvétele? 14 évesen. Vashiányt állapítottak meg és kapott is vasat, amit 1 hónapig szedett. Kontroll eredmények jók lettek? Arra nem hívták.
(már az én agyam is kezdett összevissza lenni, ettől az érthetetlen naivitástól, vagy nem is tudom minek nevezzem)
Alig bírtam anyukát rábeszélni, hogy kérjenek időpontot a körzeti rendelőben, én meg majd küldöm a beutalót a kérdéseimmel. (infekció, endocrinologiai probléma, diabetes, porfiria?)

És ez csak egy hét volt a psychiátrián.
Na most svédesüljek vagy ne? (az elvárásoknak megfelelően)
Szerintük a probléma forrása úgy általában „kulturella skillnader” a kulturális különbségek. Azért kezeljük mi "kelet-europaiak" másképp a betegeket. Egy újságcikkben az is megjelent, hogy nekünk nemcsak svédet nyelvet, hanem  svéd "vård kultur"-t is kellene tanulnunk.
Kulturálisan különböző élettan  és belgyógyászat?.
Azt hiszem inkább bunkó maradok.