Új pszichiátriára van szükség, laikusok részvétele nélkül!

Läkartidningen 2006 oktober

Jonas Dencker
professor, institutionen för klinisk neurovetenskap, Sahlgrenska Universitetssjukhuset, Göteborg

Jan Wålinder
professor emeritus, psykiatriska kliniken, Sahlgrenska Universitetssjukhuset/Mölndal
jan.walinder@beta.telenordia.se)

A svédországi pszichiátria rekonstrukcióra szorul a politikusok és a Socialstyrelsen részvétele nélkül. Távol kell tartani magunkat attól az amatőr ideológiától ami a fekvőbeteg ágyszám csökkentéséhez vezetett. A Svéd Pszichiátriai Társaságnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy a pszichiátria visszaszerezze a korábbi elismertségét.

Lars Werkö a Läkartidningen-ben felteszi a kérdést, hogy vajon miért kopott meg a pszichiátria korábbi fénye, továbbá azt hogy az Akadémiai Pszichiátria miért nem vállal felelősséget és miért nem sikerül meghatározni végre pontosan, hogy mi is a pszichiátria? Ezek fontos kérdések.

Számtalan alkalommal rámutattunk, hogy a pszichiátria pár évtized alatt az anyagi források 2/3-t elvesztette, a színfalak mögött zajló politikai játszmák eredményeként. A sarcolás nyilvánvalóan folytatódik, minden szebb jövőről szóló ígéret ellenére.
Van még valaki aki azt hiszi, hogy nem a pénz ami meghatározza a pszichiátria jövőbeni fejlődését?

Az elmúlt évek során és jelenleg is érdekes és közvetlen párbeszédet folytatunk pszichiátria területén dolgozó fiatal kollégákkal.
Gyakran teszik fel a kérdést, hogy mi is maga a pszichiátria és miképpen lehet definiálni?

Azt gondoljuk, hogy a pszichiátria egy olyan szakterület ami azokkal a betegségekkel foglalkozik amik hátterében a központi idegrendszer neurobiológiai elváltozásai állnak, valamint azok diagnosztizálásával és kezelésével.
A mi ismeretanyagunk a központi idegrendszeri képalkotó eljárások, molekuláris biológia és a genetika terén, egyáltalán nem zárják ki más faktorok jelentőségét például a patoplasztikus faktorokét.

A médiában megjelenő anti-intellektuális megjegyzések olyannyira negatív hatásúak, hogy szinte elriasztják a klinikum és kutatás iránt érdeklődő fiatalokat a pszichiátriától, ami napjaink orvostudományának legérdekesebb és legdinamikusabban fejlődő ága.
A pszichiátriának a pszichiátriai betegségeket betegségként kell értelmeznie nem pedig csak az emberek közötti  diszharmoniaként.

Sokan közülünk úgy látják, hogy a régi Medicinalstyrelsent (Ez egy szakmai irányultságú vezető hivatal volt, amit 1968–ban váltott fel a Socialstyrelsen) kellene visszaállítani, hogy könnyebben lehessen biztosítani a betegeknek a gyógyitáshoz és a legmagasabb színvonalú ellátáshoz való jogát!

Egyre jobban terjedő általános vélemény az orvosi szakmai körökben, hogy a Socialstyrelsen többségében egy politikai érdekeltségi körhöz tartozó intézménnyé vált.
A vezetés ismételten becsapta a psychiátriai betegeket a politikai érdekek előtt meghajló törvényalkotók közreműködésével. Az Idős ellátás és a Psychiátria reformja egy jó példa erre.

A psychiátrián belüli elkerülhetetlen intézkedések és reformok előtt javasoljuk első lépésként a Socialstyrelsen félreállítását. A szervezet felelőssége, mint ellenőrző szerv természetesen megmaradna.

Az utóbbi évtizedekben tapasztaltuk a megnövekedett politikai érdeklődést az egészségügy irányításában, vezetésében ami többek között a fekvőbeteg helyek példátlan csökkenését eredményezte.
Egy dilletáns ideológia  szerint, amit sajnos jónéhány pszichiáter kollégánk is támogat, a járóbeteg ellátás, hovatovább beteg ellátása a saját otthonában, előtérbe  helyezendő  a fekvőbeteg ellátással szemben, amire - ezen ideologia szerint - csak kivételes esetekben van szükség.

A valóság azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ahhoz, hogy a járóbeteg ellátás jól működjön megfelelő fekvőbeteg osztályos háttérnek kell rendelkezésre állnia. Bizony gyakran van rá szükség. Pl. a pszichotikus és az öngyilkossághoz közel álló betegek esetében.
Annak köszönhetően hogy nagyon nehéz, szinte már lehetetlen fekvőbeteg ellátást biztosítani  az arra rászorulóknak,  sajnálatos módon  néhány rendkívül tragikus, halálos kimenetelű esemény történt.

Mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz a nézethez, hogy a svéd pszichiátria rekonstrukciójában a legalapvetőbb, hogy megfelelő számú fekvőbeteg ellátó helyet kell létrehozni.
Ezáltal többek között a klinikák is nagyobb lehetőséghez jutnának a szükséges és elvárt subspecializációra ami hasznára válna mind a betegeknek, mind a szakvizsgára készülő orvosoknak.

Korábban tanulmányoztuk a képzési központokat a pszichiátria minden területén.
Ennek az volt a céja, hogy megvizsgáljuk milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a magasabb szakmai kompetencia elérésére.
Elképesztő, hogy a pszichiátriai szakképesítés során kötelesek vagyunk, mi orvosok, pszichoterápiát tanulni, de ugyanakkor nem követelik meg a neurobiologiai ismereteket.
Magasabb szakmai kompentenciát csak azáltal tudunk elérni ha az eddig elhanyagolt neurobiologiának megadjuk az azt megillető szükséges teret a képzésben. Ez kétségtelenül növeli a lehetőségét annak, hogy szert tegyünk új, fiatal és lelkes munkatársakra.

Hogy történhetett meg a pszichiátria ilyen gyors leépítése anélkül, hogy bárki is megpróbálta volna megfékezni ezt a folyamatot?
Ezt a kérdést már korábban is feltettük és ezeket a válaszokat kaptuk: „azért mert senki nem állt fel és nem ellenezte” vagy „ha senki nem emel kifogást folytatódik a leépítés”.
Azonban nem csak a politikusok hibáztathatóak ezért, hanem azok a kollegák is akik hallgatólagosan hozzájárultak a pszichiátria hanyatlásához.
Mi ezért kritikával illetjük azokat a fiatal kollégákat, főleg az akadémián belül – docenseket, és professzorokat – akik nem álltak fel és nem mondtak nyíltan ellen ennek a rossz gyakorlatnak, azért hogy feltartóztassák ezt a destruktív folyamatot. Fájlaljuk az ő szakmai és civil kurázsiuk hiányát a betegek és szakma védelmében!. Itt az ideje, hogy felébredjünk mielőtt a homokóra végleg lepereg!.

Mi ketten arra törekszünk ennek a vitának a segítségével, hogy megpróbáljunk létrehozni egy olyan Pszichiátrát ami évekkel ezelőtt sikeres volt mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Ez egy kivételes helyzet volt amit sajnos azóta eljátszottak.
Vissza kell szerezni az elvesztett területeket! Nem hisszünk abban, hogy a Socyalstyrelsen ebbe a folyamatba túlságosan erélyesen beleavatkozna.

A Svéd Pszichiátriai Társaság hosszú éveken keresztül kínosan alacsony színvonalon működött , nem tudta érvényesíteni  a pszichiátria érdekeit.
A mostani vezetés ezzel szemben örvendetes módon tudatosabb és erőteljesebb.
Ennek az erőteljes munkának a folytatásához  elengedhetetlenül szükséges, hogy az SPF átfogó felelősséget és szerepet kell vállaljon a politikusok és az Socyalstyrelsen befolyása nélkül.
Tenni kell ezt azért, hogy a pszichiátria újra az  egyik legnagyobb jelentőségű szakterülete legyen az ovostudománynak  ahova tulajdonképpen mindig is tartozott.