Amikor a depresszió terápia rezisztens!

(Orvoskollégák figyelmébe. A többiek ma olvasgassanak mást!)

60 pár éves nőbeteg. 2001-ben belgyógyászatra kerül felvételre (akkor egyszer) alacsony „K” (1.9)  és „Na” (115) szint miatt.
Zárójelentésében az áll, hogy folyadék és elekrolit pótlással már másnapra sikerült rendezni az állapotát.
Heteroanamnézis szerint a beteg túl sok folyadékot ivott már évek óta.
Hiába mondogatta neki a családja, hogy ez nem jó, csak nem bírt felhagyni evvel a rossz szokásával.

Rendezték gyorsan az elektrolit statusát, kapott egy ”psychogén polidypsia, következményes elektrolit zavarral” diagnózist majd psychiáterhez irányították.
A kényszeres tünetei (vízivási kényszer), lehangoltsága, állandó fáradtsága, gyengesége miatt SSRI kezelést kezdtek, de a beteg csak nem javult. Idővel egyre apatikussabbá vált, nem is igen kelt fel az ágyból, sokat aludt.
Néhány gyógyszerváltás történt eredmény nélkül.
Ezután már nem is igen vitte a család psychiáterhez, nem látták értelmét. Elfogadták, hogy a depresszió az már csak ilyen. Volt már több depis is a családban, adott volt tehát a hajlam is bizonyságnak. Szülés után is voltak gondok vele, nem volt akkor ugyan sem lehangolt sem zavart, de olyan epilepsia féle rohamai voltak, amik aztán elmúltak spontán. Kivizsgálva annak idején nem volt ez sem.
Néha járt az alapellátásban, történt néhány vérvétel. „Na” továbbra is alacsony, de nem annyira, hogy aggódni kellett volna. Gyakran szédült, de a vérnyomása rendben volt. Keringése kompenzált, oedema nem volt. Tavaly valamiért spironolactont állítottak be neki.
A beteg az utóbbi években az ételt sem akarja rendesen lenyelni. Időnként félrenyel és „köpköd”. Férje bevezette otthon a pépes étrendet és etetgeti maga.
Így teltek el évek.
(a belgyógyászatos zárójelentést megtaláltam a gépen, psychiátriáról nem láttam semmit, arról csak a hozzátartozók elmondása alapján tudok.)
2 hete egyre zavartabbá, tájékozatlanabbá vált, nem létező dolgokat szedeget fel a lepedőről.
Egyik este már tarthatlan lett a helyzet, psychiátria ügyeletre került, ahol felvetődött a dementia gyanúja is a psychotikus szintű depresszió mellett. Antipsychotikumra állították még aznap éjjel.
Lakóhely szerinti illetékesség alapján most nálunk fekszik.
Sápadt, sovány. Korsakow-szerű psychés tüneteket produkál.
Nehezen nyel rákérdezésre kettőslátást említ, széles alapon, bizonytalanul jár. Garat reflexe renyhe, nyelve deviál, bal oldalon Babinski pozitivitás.
Laborok: alacsonyabb "Na", magasabb "Ca" kicsit anaemiás.
EEG: diffusan theta hullámok. CT:leghamarabb hétfőn. (éppen bedöglött, javítás alatt.)

 

Hát mit is mondjak?
Nálam ez a psychogen polidypsia diagnózis nem nyert hangszórót.  Fülembe cseng egy mondat, amit  az eü. szakközépiskola 3 osztályában  hallottam a belgyógyászat tanáromtól, egy eléggé ismert betegségről: " a beteg élete a vizeskancsó és WC között tellik"
Balsejtelmeim vannak, ne legyen igazam!
A legnagyobb kérdés számomra azonban az, hogy mi a büdös franctól ennyire türelmesek ezek a népek itt errefelé? Elképesztő!!!
Bárcsak ne lennének ennyire ”kiművelve” depresszióból a média által!