Norvégia: Hellesylt - Geiranger

Még adós vagyok a norvég úti beszámolóból néhány résszel.
Utolsó állomásunk Ålesund volt, ahova azért jutottunk el, mert nem mertünk neki vágni a nagyon meredek Trollstigennek.
A turisták nagy része Åndalsnesből ezen az úton jut el Geirangerbe, hogy a Geiranger fjordon hajókázva gyönyörködjön a vízesésekben. (A klíma változás miatt a vízesések száma (is) csökkent.)

A képre kattintva egy kis videót is láthattok.

A legtöbb fotó a norvég fjordokról, amiket prospektusokban, útikönyvekben látni, itt készül.
A fjord, illetve ennek a kisebb szakaszának (egyébként a Storfjord egyik kis nyúlványa) másik vége Hellesylt. 
A megváltozott útvonalunk miatt mi ezt a végét céloztuk meg. Úgy terveztük még aznap délután végighajózunk a fjordon és Geirangerben töltjük az éjszakát, mégiscsak ez egy híres hely.
Ålesundot elhagyva a változatosság kedvéért egy rövid kompozással kezdtük.
Az út egy darabig elég sima volt, de aztán egyre kanyargósabbá  vált. Szokásunkhoz híven most  is késve indultunk,  így nagyon ki volt centizve az aznapi utolsó Geirangerbe menő komp.
Az eső is elkezdett esni, a terep is egyre nehezebb lett.
A GPS szerint meg egyre valószínűbb lett, hogy nem fogjuk elérni. Néha 4-5 perc   előnyünk volt, aztán 2-3 perc késés. Így ment ez sokáig. Versenyt futottunk volna az idővel, de hát persze nem tettük, csak mérgelődtünk.
Persze lekéstük. Abban a pillanatban úszott ki a kikötőből a kompunk, amikor mi  odaértünk.
Szabolcs dühös volt nagyon, én meg úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen olyan mindegy, hogy itt alszunk, vagy Geirangerben.
Hogy mennyivel jobban jártunk megint, arra  igazán csak másnap jöttünk rá.
Hellesylt egy pindurka kis falucska festői környezetben. Kicsit más volt mint az eddigiek, lágyabb valahogy. Csörgedező patak, kicsi vízesések, napsütés.
Találtunk egy hangulatos kis kempinget. Az internet lehetőség miatt éjszakáztunk most az egyszer kempingben. (180 NOK).
Be kell látni azért kényelmesebb, mint a benzin kutaknál. Az viszont ingyen van.
Van 230V, mosókonyha, mosó és szárítógéppel (ezek érmével működtek.) Zuhanyozás után nem kellett vízzel feltölteni a lakóautót 
Azért jól esett kicsit kiszabadulni a lakóautó adta kényelmes bezártságból!
Reggel egy kis sétára indultunk a kicsikkel. A nagyon kamasz Gábor fiam inkább bevállalta, hogy kitakarítja az autót, de nem jött velünk, unta már a sok kirándulást.
Barnabás nagy örömére tele volt a környék málnabokrokkal, neki is látott rögtön egy kis vitaminpótlásnak, így reggeli után.
Nem sokkal később egy hangulatos kis kunyhóhoz értünk, bokrok takarásában. A bokor ágai mögött  egy plakátot fedeztünk fel, ami arról tájékoztatta a kirándulókat, hogy  ennek a járásnak mely területei fertőzőttek Salmonellával. Többek között ez is.  Heuréka! Még csak ez kellett, egy jó  kis salmonella fertőzés. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy tépjük ki egymás kezéből a budi ajtót a kocsiban. Végül senki nem lett beteg  szerencsére. Barnabás viszont nagyon boldog volt, hogy látott egy "szarmonella" baktériumot. A plakáton ugyanis a szöveg felett egy hatalmas nagyított, ronda nagy bacilus volt látható. Azóta is meséli mindenkinek boldogan, hogy ő már látott "szarmonellát".
Ezután jó időben beálltunk a sorba a komphoz. Aztán mikor már ott álltunk a komp előtt, szépen félrezavartak mindenkit és a buszokat engedték előre. Éppen csak hogy felfértünk még.
Elég hűvös volt, fújt a szél és a gyerekek valamiért teljesen hisztisek voltak. Túl sok volt már a látnivaló nekik.
A fjord? Hát igen, az élőben is pont olyan, mint a képeslapokon. Hátha még a nap is sütött volna.
Geirangernél megcsodáltuk a hatalmas luxus hajókat, de én inkább azokra irigykedtem, akik kajakkal vágtak neki és eveztek a vízesések közvetlen közelébe.
Maga Geiranger csak a turizmusról és a vásárlásról szól. Üzlet, üzlet hátán, rengeteg   turista. Sok vámmentes üzlet is van.
Sokkal jobban jártunk, hogy az előző éjszakát abban kis nyugis faluban töltöttük.
Nem is maradtunk itt túl sokáig, elindultunk tovább. 
Hát mit mondjak, az innen elvezető út sem volt piskóta. Egyre feljebb és feljebb. Egyik hajtű kanyar a másik után. Ha nem fényképeztem volna az ablakból, azt hiszem max. az útra mertem volna nézni magam elé.  Igazából nem is mentünk olyan magasra, csak úgy 1000 m fölé kicsivel, de itt ebben a magasságban már hó van és bizony elég hideg.
A gyerekek folytatták a hisztit és kiverték a balhét, hogy grillezni akarnak, unják a kész kajákat.
Nem volt mit tenni, metsző hideg szélben egy megállóban nekiláttunk, nekiláttak a fiúk. Én annyira fáztam, hogy a kocsiból néztem csak ahogy küszködtek a  szélben.
Kicsit izgultam milyen lefelé ugyanez, de ezt megúsztuk. Innen egy fennsíkon haladtunk tovább szép lassú ereszkedéssel Lillehammer felé.

Végül pár kép amit csináltunk!