Pszichiátria svéd módra: Tamás Ungváry

2008. október 19., vasárnap

Tamás Ungváry

A neve elárulja honnan származik, de vajon hányan tudják valójában ki is ő?
Itt Svédországban biztosan többen mint otthon,ahogy ez már lenni szokott. Szinte az egész világon számon tartják a munkásságát. Igen, igen szintén zenész.
Hogy milyen területet képvisel, mit is csinál tulajdonképpen? Elárulom. Elektroakusztikus zenét komponál.
Erről olvashattok egy előadásának a programjában:

Időpont: 2003 Március 23, 18:00
Helyszín: KTH Akitekturskola Skeppsholmen Flaggmansväg 1.
Ungváry Tamás karmester, elektroakusztikus zenét komponáló zeneszerző előadása számos különböző témát érintett: részint ismertető, részint gondolatébresztő szándékkal. Így kerülhettek ídézetek Frank Zappától és a zen buddhizmusból egymás közvetlen közelségébe a több motívumból megkomponált előadásban.
Ungváry Tamás munkásságának kiemelkedő részét az 1965-ben alapított és a mai napig tevékeny stockholmi EMS (Electronic Music Studio) stúdióban töltötte. Ungváry „hangszere” a PDP-15/XVM számítógép az IMPAC program segítségével egyszerre irányított stúdió berendezéseket és generált zenét. A zenét a zeneszerző real-time –ban/élőben definiálta azáltal, hogy a kompozíciós paramétereket mint sűrűség, frekvencia, amplitúdószélesség, hangjegyek időtartama stb. egyidejűleg irányította. Az elektroakusztikus komponálás a fantázia és a hardware lehetőségeinek kompromisszuma. A klasszikus zenésznek képzett zeneszerző a struktúrát a saját maga által megválasztott kompozíciós kereteknek/elvnek megfelelően alakítja. Eközben lehetséges a létező klasszikus hangszerek, emberi hang hangzását többé kevésbé tökéletesen újrakreálni. De Ungváry Tamásnak, aki a komponálás kreatív örömét a szörföléshez hasonlította, az utánzáson túl a teljesen új hanghatások létrehozása jelenti a nagyobb kihívást. Sajnos, a zenetörténelmet író számítógép ma már csak darabokban létezik (néhány része a stockholmi Zenetörténeti múzeum alagsorában).

Azt hiszem most már elég kíváncsi mindenki, hát következzen egy koncert felvétel:

Látjátok azt a furcsa hangszert amin játszik? Az a SensOrg.

SENTOGRAF
A sento egy a latin sentio igébôl származó, érzést, érzékelést jelentô szó (sens, sense, senso stb.) gyökere. Ez utóbbiból származik Manfred Clynes Sydney-i neurobiologus, zenetudós professzor és zongoramvész javaslata az "esszentikus forma" fogalmának bevezetésére, amely közös alapot teremtene a neurobiológiai és a zenei énelemben vett érzelmi kifejezések vizsgálatához:

"Tekintet nélkül az adott szentikus állapot kifejezéséül választott különös motorikus kihozatra, a dinamikus kifejezést egy erre az állapotra specifikus agyi program vezérli, amelyet esszentikus formának nevezünk. ,,

Ennek zenei-viselkedéstani kísérleti kutatására Clynes különleges készüléket szerkesztett: a szentográfot, amelyen a kísérleti személyek zenehallgatás közben középsô ujjukkal egy gombot mûködtetnek. Ez a gomb reagál az adott személy ujjmozgásának sebességére, intenzitására, irányának horizontális és vertikális összetevôire. A mozgásokat a készülék elektromossággá alakítja s így már pl. grafikusan is ábrázolhatók. Az így adódó görbék azután nemcsak egy-egy adott érzelmi állapotot, hanem akár egy-egy zenedarab, zeneszerzô, zenei stílus mozgásmintáit is jellemzik. (Akár a "Beckiriggörbék", ahol a zene által kiváltott kézmozdulatokat Gustav Becking német zenetudós már a 20-as években zeneszerzõi személyiségek karakterológiai elkülönítésére használta.)

Életrajza magyar nyelven:

Ungváry Tamás
"otthon voltam, itthon vagyok,
két féltekém bíz gabalyog,
zajjal csöndet zavargatok."

Habár Kalocsán született 1936-ban , mégis budapestinek tekinthetô. Zongorát, hegedût és gordont tanult. 1957 és 67 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar mûvészeként kezdôdött "világjárása" amely Tokyotól Pekingen, San Diegon és Bostonon keresztül az északi sarkövön túlra is eljuttatta. Karmesteri diplomát a salzburgi Mozarteumban szerzett 1969-ben. G. Wimberger, Dean Dixon, Jean Martinon, Carl Melles voltak tanárai de saját bevallása szerint a legtöbbet Simon Alberttôl tanulta.
1969-ben Svédországba költözött. Zeneszerzôi tevékenysége, melyet Gy. Ligeti, Y.Xenakis és J.W. Morthenson mûvei inspiráltak, hamarosan nemzetközi figyelmet keltett s komputerzenei mûveit az egész világon játszották (ISCM Világzenei Festiválokon : 1972 ("Seul"), 1973 ("Basic Barrier"), 1975 ("Traum des Einsamen"), 1985 ("L´aube des Flammes"), 1995 ("Grattis.."). "Gipsy childrens giant dance with Ili Fourier" címû mûve elsôdíjat nyert a bostoni NEWCOMP komputerzenei versenyén (1987)
A berlini DAAD meghívott zeneszerzôje (1989), az "Int. Computer Music Association " elsô europai vezetôségi tagja. A stockholmi Elektroakustikus Zenei Studio (EMS) tanára majd müvészeti vezetôje 1991-ig mikoris a bécsi "Zene- és Szinpadmüvészti Egyetem" meghívására elfogadja a "Számitógépes Zene és Új Mediák" kurzusainak a vezetését.
Fenti munkásságával párhuzamosan 1985-tõl az általa alapított KACOR (Kineto Auditory Communication Research) kutatócsoport vezetôje a stockholmi Királyi Mûszaki Fôiskolán (1989-2001). Részben a koreográfia és a zene kapcsolata részben az emberi érzelmek gesztusokon keresztüli megnyilvánulásának intermediális, számítógépes közvetítése a fô kutatási témája. E kutatás keretén belül fejleszti ki egy új hyperinstrument prototipusát, a SensOrg-ot.
Tudományos munkássága számos cikken, publikáción keresztül ismeretes.
A Müvészet és Tudomány integraciója érdekében folytatott munkásságáért az Osztrák Köztársasági Elnök a professzori cimmel tüntette ki.

A képre kattintva további információkat tudhattok meg Tamásról és családjáról valamint pár receptet is találhattok Ágnes konyhájából.