Tiveden 2 - Röd näckros (piros vizililiom)

Szokásunkhoz híven szombaton megint  útrakeltünk. Elhatároztuk, hogy Askersundből visszafelé jövet, most nem csak elautózunk a tivedeni naturrezervatum  mellett, hanem rászánjuk magunkat egy kis gyaloglásra. A múltkori posztommal Tiveden-ről saját magamnak is sikerült kedvet csinálni, hogy  közelebbről  is megnézzem.

Tombol a nyár megint, 28-30 fok van és ismét tűzgyújtási tilalom.
A Fagertärn nevezetű kis tónál álltunk meg. Tó errefelé minden lépésnél van, de ez a tó egy különlegességről híres, mégpedig a vörös vizililiomról.
A régebbi leírások szerint ez  a szín csak itt található meg  a világon. Június végétől, július közepéig virágzik.
A monda szerint Fager, a halász odaígérte lánya kezét Näcken-nek (a skandináv irodalomban, de  máshol is előforduló titokzatos viziember) halászszerencséért cserébe. Az esküvő napján a lány kievezett a tóra és szíven szúrta magát. Az ő vére festette a tavirózsákat vörösre.

Álljon itt a tudományos verzió is.

Röd näckros (Nymphaea alba var.rosea C.Hartm) – egy nagyon ritkán előforduló fajta. Tivéden néhány tavában, de főleg a Fagertärnben lelhető fel.
1979. Lappföldön és Norvégiában egyes fjordokban is találtak.
1856-ban irányult a botanikusok figyelme a Fagertärn felé. Bernhard A. Kjellmark (1832-1896), 23 éves botanikus hallgató a környéken járt látogatóban amikor halott a vörös vizililiomokról és a tórol. Bejárta a környéket és néhány példányt magával vitt Uppsalába a professzorának.
A dologból tudományos szenzáció lett, ami sajnos oda vezetett, hogy lerabolták szinte az egész tavat. Mindenki szeretett volna egyet magáénak tudni. Mígnem 1905-ben védetté nyilvánították.
A vörös vizililiomnak nincsen saját genetikai gyökere, csak egy színvariációja a fehéreknek. Valamikor egy genetikai mutáció történt. Ez a szerencsés változás oda vezetett, hogy generációk óta tartja magát a vörös színű variáció.

Késő délután értünk oda, de még mindig nagyon meleg volt. A tó körüli ösvény 2,5 km hosszú. Ehhez képest elég sok időt vett igénybe mire megkerültük. Megtévesztő volt a dolog, mert az egyik oldalán szépen kiépített széles sétány, semmi emelkedő. Sajnos a   liliomok nagy része már elvirágzott, amik voltak, azok meg messze bent a tó közepén. Így persze elhatároztuk, hogy körbe megyünk teljesen, hogy jobban lássuk őket. A tó másik fele igen tagolt, azáltal az út is sokkal hosszabb volt. Sziklák, kiálló gyökerek, meredek emelkedők, keskeny szikla peremek, alattunk a mélyben a tó, lápos területeket áthidaló korhadó pallók. Szóval izgi volt főleg az 5 éves Barnabással, aki végig olyan tempót diktált, hogy alig bírtuk. Alaposan megizzadtunk és megéheztünk a végére.
A többi látnivaló a nemzeti parkból majd legközelebbre marad. Kell hozzá egy egész hétvége az biztos.
A hazafelé tartó úton, 10 óra tájban még megálltunk az Unden tó partján fényképezni. Lenyügőző látvány volt, ahogy a lemenő nap ezerféle színt varázsolt a tóra.

Következzen a diavetítés! (a képre kattintva indul)