Végre letelt a 2 hét! Szombat reggel, irány Stockholm-Skavsta reptérre a családért.
Szokásunkhoz híven, a Wizzair légitársasággal utaztak. Nem azért mert nagyon meglennénk velük elégedve (főleg a sok késés és időnként alpári stílus a személyzet részéről) azonban mégiscsak ez a legolcsóbb.
Nagyon sokszor megjártuk már ezt az utat, ha valamit unok, akkor az az 52-s főut ami odavisz. Szép a táj, na de ennyiszer? Nyomtam, ahogy bírtam helyett, ahogy lehetett (az itteni sebességkorlátozás és vezetési szokások is lehet majd egy téma).
Közben azon gondolkodtam, hogy visszafelé másik úton kellene jönni, mert mégegyszer nem bírom ki. Na, meg azt is elhatároztam, hogy bemegyünk Nyköpingbe is szétnézni, mert egy Mcdonaldson és a sétáló utcán kívül még mást nem láttam belőle. Mindig rohanás oda és vissza.
Mivel a gép fél 1-kor szállt le, (kivételesen pontosan) volt időnk egy kis kirándulásra.
A vissza utat nagyon tudományosan választottam ki a térképről.
Szempontok: minél messzebb a főutvonalaktól, minél kisebb falukon keresztül, lehetőleg noname utakon, az se baj ha földút, keskeny, kanyargós és legyen sok víz.
A kiválasztott út, egy naturreservaton visz keresztül ami Södermanland tájegységhez tartozik.
A lansdkapot bővebben itt ismerheted meg.
Most már csak Szabolccsal kellett elfogadtatnom a tervet, de simán belement.
Kellett egy kis lazítás neki is, mert a bőröndje, amiben az összes előzőnap vásárolt itt nem kapható élmiszer, Túró Rúdi hegyek stb. volt elcsomagolva, nem jött meg. (és még sok másik utas bőröndje sem.) Reméljük, simán Pesten maradt, és nem küldték őket a Fülöpszigetekre!
Sok fotót készítettünk, diavetítés, majd az írás végén, kitartás.
Nyköping nagyon bájos kis tengerparti város, nyüzsgő hajós élet. Nagyon sok angol és német felségjelzésű hajót láttunk. Honlapuk itt található.
Ezután elindultunk az 53-s főúton, majd némi kis kavarodás után megtaláltuk az általam kiválasztott utat.
Az első hely, ahol a fékpedálra léptünk Husby Oppunda volt, az útról balra lekanyarodva egy gyönyörű templom található. A legrégebbi részei az 1300 években épültek, 1790-ben bővítették ki. A templom körül a plébánia, lakóépületek, gazdasági épületek és istálló is található.
Jelenleg is aktív hitközösségi élet folyik itt. A honlapjuk itt található és egy panoráma felvételen lehet látni a templomot belülről.
A főutvonal jobb oldalán pedig két, szokásos vörös régi faház között egy gyönyörü fasor egy kastélyszerű épülethez vezetett. Persze gyorsan befordultunk és megsem álltunk az épületig, figyelmen kívül hagyva a behajtani tilos táblát. Jött is rögtön a gazdaasszony, udvariasan kérdezte mi járatban a birtokon, mert hogy ez privát terület.
Azóta utánanéztem, hogy egy részvénytársaság a tulajdonos.
A birtokot 1642-ben hozták létre. (A helység után kutatgatva a neten, családfa kutatási oldalakra bukkantam, a nemesekről, akiké a birtok volt, de ez már nagyon messzire vinne egy kis útibeszámolótól).
Innen még párk m-t mentünk az 53-n, majd egy kanyargós földút következett, dimbes-dombos területen, időnként elég meredek úttal. Jobbra–balra sekély tavak, gazdak madárvilággal.
A következő megálló egy fényképezés erejéig Blacksta, szintén egy templom és sírkert.
A következő Sköldinge volt.
Sajnos művészettörténetben nem vagyok nagyon jártas. Szóval nem úgy indulok el otthonról, hogy vadászom az ilyen látványosságokat, esetleg konkrétan keresek valamit ami nagyon ismert. Most is csak úgy belebotlottunk ebbe a sok szép és mind különböző templomba.
Kezdtünk elfáradni, már elhatároztuk, hogy több helyen nem állunk meg. Ekkor azonban valami nagyon különleges került az útunkba.
Monumentális, hatalmas templom, ami rettenetesen furcsán nézett ki. Mintha két különbözö templomot tolt volna valaki össze, csak úgy viccből. (ez az én nagyon szubjektív, teljesen tudománytalan leírásom). Több autó is állt ott, sejteni lehetett, hogy ez azért valami ismert dolog lehet. Mint később kiderült, nem tévedtem a Floda templom egy ismert hely.
Mint mondtam, nem vagyok otthon művészettörténetben, de ennek a templomnak szinte minden sarka más stílusban épült. Látszik ez kívülről és belülről is.
Kíváncsivá tett a dolog. Ekkor született meg a poszt gondolata is, hogy mindezt le is kell írnom, nem elég csak látnom.
Erről a templomról találtam magyar nyelvű leírást is a Panorama sorozat Skandinávia könyvében.
„Floda templomának legrégebbi része a XII. században épült, román stílusban. A XIV században gót stílusban bővitették, keleti irányban. A XV. században készültek el a gótikus boltozatok, továbbá a falak és boltozatok festése Albertus Pictor alkotásai, 1480-ból.
1630-ban a déli mellékhajó boltozata épült meg. A XVII. században került Lars Kagg tábornagy sírkápolnája a keleti oldalhajóhoz. A XIX század végén felújították Axel Hermann Hagg tervei alapján.
Mai formájában 3 hajós bazilika; az északi mellékhajó előtti torony neogotikus stílusú.
A belső térben komoly művészettörténeti értéket képviselnek a XIV. századi gótikus seccok, amelyeket Albertus mester készített: bibliai jelenetek az Ó és Új testamentumból. A színezésük harmonikus, a zöld, a kék és a vörös pasztellárnyalatai. A főoltár és szószék XVII. századiak. Lars Kagg 1637-ben 11 képet ajándékozott a templomnak (mindez valószínűleg hadizsákmány volt) A képek Jean Boulanger holland festő (1566-1660) alkotásai. A Kagg-sírkápolnát Lars Kagg felesége, Agneta Ribbing építette 1661-ben. (A Kagg nemesi család kastélya a közeli Fjellskätfte-ban volt). Belső kiképzése barokk. A mennyezet stukkodíszítésű, allegorikus relief-figurákkal. Az oldalfalak mentén lévő falfülkékben is allegorikus szoboralakok állnak. A család kettős síremlékén fekvő szoboralakok vannak. (XVIII. századi munka) A kápolna oltára 1754-ben készült.”
Ezután következett Ökna amit már csak a kocsiból fotóztunk.
Az általunk készített fotók itt megtekinthetőek.
Hát így néz ki, amikor mi kicsit kerülünk. Az út az megszokott 2,5 óra helyett 7-re sikeredett, de megérte.
Ajánlom mindenkinek, akinek van ideje a reptérre menet, vagy jövet, guruljon végig ezen az úton.
Ha egy vendég ezt látja először Svédországból, biztosan nem felejti el.
Azt azért megemlíteném, hogy nagyon sok beillesztett link, ami segitségemre volt, a következő honlapról származik: http://www.jarnling.se/
Az oldal tulajdonosa Södermanlandi gyökerekkel rendelkezik. Úgy tűnik mindent tud erről a tájegységről és ő az aki családfakutatással is foglalkozik.
Szerdán vendégeim jönnek 2 hétre, valószínüleg kicsit lassítok az írással, de azt hiszem van azért mit nézegetni.
Szép kis út volt!
VálaszTörlés