Szociális háló - történetek a svéd ”agyonbabusgatásról” 1.

A száraz hivatalos hangvételű írások után, most megpróbálok kicsit lazábba átmenni.

Bocsi, a kifejezést loptam, vagy Evergo blogjában, vagy Vérgáz egyik kommentjében olvastam. Mivel levédve nincs, hát felhasználom.

A svéd szociális háló, mint tudjuk híresen jó. Talán túlzottan is. Mondom ezt én aki háló nélkül nőttem fel. A cél, amiért „a hálót” kifejlesztették,szintén jó. Ahogy használják néha, az egyenesen agyrém.

Olyan ez, mint a „kóros szerhasználat”. Szer is van jó, meg hasznos, csak sokan nem arra használják és nem annyit , amennyit és ahogy kellene.

A történet:

Adott egy 45 éves egyedülálló nő, aki kb. 20 éves korában kapott egy szociális fóbia és egy márnemisemlékszem tipusú személyiségzavar dg.-t. Na, azóta rokkantnyugdíjas és azóta használja (kihasználja) a rendszert. Törvény előirja itt Svédhonban, hogy minden sérültnek, legyen az testi, vagy lelki, joga van ugyanolyan színvonalon élni, mint a nem sérültnek. Eddig rendben. Mindenféle segítséget megkapott, többek között egy kontakt person-t, aki arra hivatott, hogy az előírt óraszámban kijárt hozzá beszélgetni, eljártak fikazni (kávézni, uzsonnázni) a városba, bevásárolni stb.

Én az osztályon találkoztam vele, mivel öngyilkossági gondolatai támadtak, mert a hapsija ,aki vagy 3 hónapig volt neki, lelépett. Jó érzékkel kiosztottam az AT–énknak  ( rezidens ). Naponta hosszas, építő jellegű   beszélgetéseik voltak. Ő szegény küzdött, a beteg pedig azt hajtogatta, hogy azonnal hozzuk vissza a hapsiját.

Amiért leírom az előzményeket az a következő: Van itt egy olyan hogy Vårdplanering-. Ez azt jelenti, hogy az osztályról való kiírás előtt, összeül a kommun (önkormányzat) erre a célra létrehozott csapata, a kezelőorvos, néhányan az  osztályos személyzetből,  a beteg illetve néha valamelyik hozzátartozója  és megtervezzük hogyan folytatódjon a beteg támogatása odakint. Jelen esetben a beteg kezdeményezésére  hívtük össze  a  nagy csapatot. Mint kiderült azért kellett ezt tennünk, mert másik kontakt person-t akart. A jelenlegi ugyanis korlátozott óraszámban és előre meghatározott időben jött ki hozzá (nem is tudott másként, mert egy gyermekét egyedül nevelő anyuka volt, aki némi kis plusz pénzért ilyen munkát vállalt) Na most jön a lényegi probléma: hogyan menjen el, Ő a szociális fóbiás szombat este táncolni vagy moziba, ha hirtelen erre támad kedve?! Némi durcás pofavágás után, következett  a fennhangon követelődzés, hogy neki is joga van éppúgy mint másnak stb. (itt megmutatta jogi előképzettségét is, csak úgy röpködtek a paragrafusok, végül is rokkantnyugdíjasként volt ideje képződni) A végére kiderült pontosan mi is kell neki ahhoz, hogy ne sérüljenek a jogai. Na mit gondoltok? Hát egy olyan kontaktperson szükségeltetik, aki teljesen kötetlen munkaidőben dolgozik, ha kell szombat este 9.-kor is ugrik és legyen férfi, hogy tudjon vele táncolni. (magasság és egyéb méretek nem voltak meghatározva). Azért ez a svédeknek is sok volt, szépen udvarisan, de elküldték a francba az igényeivel. Maradt az eredeti óraszám, személy és a meghatározott időpont. Ez az egész "csak" másfél órát vett el az életemből.

Na ennyit a diagnózisokról és a hálóról mára.