A postás mindig késve érkezik

Megkaptuk végre az új ECT (electro convulsiv therapia) készüléket.
Csak úgy hipp-hopp már itt is volt. Pont úgy, mint amilyen gyorsan elhussant a csiga, amikor a nyugdíjas lehajolt érte, abban a régi viccben.
2006 májusában amikor elkezdtem itt dolgozni a többi között arról is tájékoztattak, hogy úton van egy új nagyon szuper ECT készülék. Az út valszeg nagyon hosszú volt, mert csak nem akart ideérni. Minden alkalmas fórumot, akarom mondani mötét (megbeszélés) megragadtam és rákérdeztem vajon mikor kapjuk már meg. Ahogy az itt szokás a kérdés jegyzőkönyvbe került. A következő mötén pedig, amikor az előző möte jegyzőkönyvét újra felolvassuk megint előkerül a téma. Érdemi megbeszélésre nincs idő, mert az előző jegyzőkönyv után ugyan néhány röpke kérdés felvetésre kerül, de már csak arra marad idő, hogy mindenki a naptárába merülve keresi a következő mötézésre alkalmas időpontot. Na de nem erről akartam írni.

Azért nyaggattuk őket az új készülékért, mert a régi bizony nem a legjobban műkődött.
Svédországban sokkal több ilyen kezelést végzünk, mint otthon tettük és azt kell mondjam jó eredménnyel.
Tudom sokakban a filmekből ismert jelenetek villannak most be, amikor a kezelések után csak emberi roncsok maradtak. Szívesen megmutatnám azt is amikor egy súlyosan depressziós beteg, aki csak plafont bámulta hetekig 5-6 kezelés után mosolyog. De ez itt nem a reklám helye.

A kezelés során, ami altatásban történik és izom görcsök nélkül (izomlazító gyógyszernek köszönhetően) a beteg mindenféle funkciói monitorozva vannak. Monitoroznak az anesztesek (EKG, saturatio, vérnyomás stb.) és monitorozunk mi pszichiáterek. Maga az ECT készülék detektálja a beteg EEG-jét és az izom tevékenységet, valamint mindenféle indexeket számol a befutott adatokból, amiből megtudhatjuk, hogy mennyire volt effektív a kezelés.
A lényeg, hogy a készülék lead egy áram impulzust, ugyanakkor a befutó jeleket is regisztrálja. Ezt csak azért írom le ilyen részletesen, hogy érthető legyen hogy két irányban történnek dolgok.
Hetente 3x vannak kezelések, tehát nem kevés betegről van szó.

Ami minket (orvosokat) zavart, hogy sokszor nem láttunk semmit a regisztrátumon. Nem mindig lehetett megítélni, hogy nem megy ki teljesen az áram, vagy csak nem érzékelte a gép a reakciókat. Rendszeresen riasztottuk a technikusokat, akik megnyugtattak bennünket, hogy kifelé ok, csak az érzékelők régiek már.
És eközben vártuk a postást, aki egyszer sem csengetett.
Aztán kezdett egyre gyanúsabb lenni a dolog. Nem hogy hiányoztak a reakciók, hanem inkább erősebbek voltak a megszokottnál. Aztán egy napon az összes kezelt beteg rosszul érezte magát kezelés után, erős fejfájás, szédülés stb. Kezdett sok lenni a dolog. Leültem a géphez és e-mailben közöltem a szakmai vezetőnkkel, hogy a mai naptól kezdve itt ugyan nem lesz semmiféle kezelés, nem vállalunk érte felelősséget, punkt slut. Nem nagyon volt más választása, minthogy egyet értsen velünk. Emlékeztetett rá, hogy az ilyenkor szokásos avvikelse rapportot (jelentés hibákról,) írjuk meg és küldjük tovább szépen, ahogy azt kell. Majd kivizsgálják.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy a posta szárnyakat kapott és pár héten belül leszállították a 2006 óta úton levő készüléket.
A készülék tényleg profi, sokkal biztonságosabb mint az előző. Külön képzést kaptunk ennek a típusnak a használatára.
Most éppen ECT dömping van, mert sok beteg hónapok óta várta már a postást.

Vannak betegek akik úgynevezett fenntartó ECT kezelést kapnak, vagyis egy 6-s, 8-as szeria után kéthetente vagy havonta kapnak egy kezelést.
Nekem is furcsa volt az elején, de tényleg vannak betegek akik csak erre reagálnak. Főleg depressziós betegeknél alkalmazzuk, de kevésbé ismert indikációs területe is van, és pedig a Parkinson kór.
Valószínűleg elvesztettem a fonalat az utóbbi években a neurológia területén, de ez nekem is új volt itt Svédországban. 3 éve jár egy Parkinsonos beteg kezelésekre. Egy sorozat után hetekig nem remeg a keze, el tudja látni a munkáját. Bizonyos időközönként megjelenik egy sorozatra.

Érdekes, hogy otthon nem nyert teret újra az ECT. Amikor dolgozni kezdtem 83-ban Kiskunhalason, akkor ez még eléggé gyakran alkalmazott módszer volt.
A hideg is kiráz ha visszagondolok azokra az időkre. A pszichiátriai osztály kezelőjében altattuk el a beteget, adtuk be az izomlazítot, ami pár percre a légzést is leállítja. Aneszteziológus orvos nem volt. Csak én a kezdő orvos és egy nővér. Monitorozás nuku. Az összes felszerelés egy ambu ballon vérnyomás mérő, szívó, laryngoskop és tubus vészhelyzetre.
Ha akkor nem kaptam szívinfarktust akkor azt hiszem ez a veszély mar nem fenyeget.