Az „utveckling” szó szerint fejlesztést jelent. Szóval ez amolyan továbbképzés féle. (Ha van valakinek jobb magyar kifejezése rá, várom a javaslatokat!)
A psychiatria klinika mindhárom részlegének összes dolgozója (fekvőbeteg, járóbeteg, psychosis gondozó) minden évben elutazik néhány napra valahová továbbképződni. Persze külön-külön a 3 részleg.
Egy kis tudomány, aktualitások, problémák feldobása és javaslatok azok megoldására.
Tavaly a szabadságom miatt nem tudtam résztvenni, így ebben az évben voltam először.
Osztályvezetőként mind a 3 részleggel utaznom kellett volna, de végül felmentést kaptam, mivel nyár eleje óta egyedül viszem az osztályt és így nem lehetek állandóan távol.
Az előző években 3-4 napra utaztak el és majdnem mindig külföldre. Tavaly az osztály Dániában volt, előző évben pedig Tallinba hajóztak át. A Tallini úthoz saját zsebből is tettek hozzá és talán valamilyen gyógyszergyáras támogatás is volt. Ez nekem elég furcsának tűnik, mert itt elég szigorúan, központilag van szabályozva a gyógyszergyárakkal való kapcsolat és az adható támogatások.
Mostanában itt is komoly megszorítások vannak gazdaságilag, így 2 napra rövidült a dolog és csak Svédországon belül utazhattunk.
Sunne, ahol voltunk ,a szomszédos Värmland megye közepén fekszik, Karlstadtól 70 km-re északra.
A karlskogaiak egyébként värmlandinak tartják magukat. Mivel pont a két tájegység határán (Värmland és Närke) fekszik az a kettős helyzet állt elő, hogy közigazgatásilag Örebro megyéhez tartozik, de igazából nem tarják magukat odatartozónak.
Visszatérve a továbbképzéshez.
A Selma Lagerlöf Hotel-ben laktunk.
Sajnos esett az eső így szabad időnkben nem nagyon tudtam a környéket megnézni. Még nem vagyok eléggé svédes, akik az mondják, hogy rossz időjárás nincs, csak alkalmatlan öltözet. Na nekem az idő is rossz volt, meg eső felszerelést sem vittem. Maradt az szauna és az úszás. Azért elvoltam.
Sunne-ben van egy nagy szabadtéri aqua park, ami már többször váltott gazdát. A rövid nyár és a gyorsan változó időjárás miatt eléggé kihasználatlan és így ráfizetéses. Állítólag magyar gazdája is volt már.
Nem messze innen található Mårbacka, ahol Selma Lagerlöf, a Nobel dijas svéd irónő háza tekinthető meg. Róla Liviáék blogjában olvashattok többet.
Hogy miről beszéltünk?
Az első előadást én kaptam meg és a psychiátriában használatos tesztekről kellett beszélnem.
Ezt követően az egyik ápolónk, aki a jogi szakértőnkké képezte ki magát autodidakta módon, számolt be a szeptember 1.-én életbe lépő új kényszerkezelési formáról ami a járóbeteg ellátásban kerül bevezetésre. (erről én már írtam)
Egy laza kis svédasztalos ebéd és kis pihenés után folytattuk kiscsoportokban, majd újra összegyűlve összegeztük a gondolatokat.
A téma a beszélgetési technikák az osztályon (nővérek és ápolók) és a nehéz betegekkel (Borderline dömping!!)kapcsolatos közös stratégiák kidolgozása volt.
Persze délelőtt és délután is az elengedhetetlen kávészünet, finom süteményekkel, pattogatott kukorica és fagylaltkészitő automatával. (azt hiszem megint nem fogytam).
Este egy finom vacsora. Én gyorsan eldőltem, a többiek nem tudom meddig maradtak fent.
A 2. napon egy vendégelőadó beszélt a Nyckel (kulcs) projectről. Majd erről is írok külön, most röviden csak annyit, hogy ez egy országos program, amiben Karlskoga is részt vesz és a fekvőbeteg ellátás javítása a célja.
Végül Carina a nagyfőnök számolt be a PUFF-ról. (Ez is egy külön téma lesz talán). Ez egy átvilágitó program az Örebro megyei psychiátria jelenlegi helyzetéről és egy ennek alapján készült reformtervezet. A mostani helyzetről mesélhetnék én is, fogok is!
Újra egy kis fogyókúrás ebéd, majd összefoglalás, ahol nagyon megdicsértük magunkat, hogy milyen jól dolgoztunk.
Tulajdonképpen nem volt rossz, de egy évben elég egyszer. Ezt azért írtam most, mert elhangzottak olyan javaslatok a nővérek részéről, hogy évente 2x kellene ilyet tartani, mert a most elhatározott dolgokat ugyan mikor uppföjningeljük (követjük) és värdérázzuk (értékeljük). (Ez egy kis izelítő is volt hogyan keverjük bele szépen lassan a magyar beszédünkbe mi itt a svédet.)
Ez egy órási nagy és áthidalhatatlannak tűnő különbség a svédek és az itt dolgozó magyarok között. Mi sokaljuk a beszédet, ők meg keveslik.
Elhangzott a vendégelőadó szájából az is, hogy a mai gyorsan fejlődő egészségügyben nagy szükség van a folyamatos jobbítást célzó munkára, projectekre. Szerinte a helyes arány 50% munkaidő a betegeknek és 50% arra, hogy hogyan szervezzük jobbá magunkat.
Aztán meg nem értik, hogy miért olyan hosszúak a várólisták.
Én meg azt nem értem, hogy ők miért nem értik.
Na ez az, amivel mindenki meg fog küzdeni aki svédországi munkára szánja rá magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése