Vége a hétnek, lazítsunk kicsit!
Szövegelés helyett hallgassunk egy kis muzsikát svéd zenészek előadásában és gyönyörködjünk a képekben. Tervezem, hogy majd több ilyet is felteszek egy-egy nehezebb téma után.
Hobbiszakács kommentjében felmerült Carl Larsson neve, hát kezdjük vele.
További képeket itt nézhettek meg.
Hát igen, itt is változások vannak. Nem is kevés.
Ide 2004, 2005 és 2006-ben hoztak pszichiátereket Magyarországról. Igy lett a megyében összesen 12 magyar pszichiáter. (és ez csak Örebro megye!!)
Rajtunk kívül importáltak pszichátereket Görögországból, Ciprusról, Lengyelországból, de vannak néhányan pl. a volt Szovjetunió tagállamaiból is. Ők még korábban jöttek és nekik végig kellett menni az itteni képzésen. Nem-EU tagállam lévén, az ő diplomájukat, szakvizsgájukat nem fogadták el automatikusan, mint a miénket.
Időnként jó kis feladat megbeszélni egy esetet telefonon, amikor a primerjour-os is töri a nyelvet, meg a bakjour-os is. A betegeknek sem lehet túl könnyű, ahány ország, annyiféleképpen törjük.
Egyszer felhívott a „kisügyeletes”, sosem találkoztunk előtte. Gyorsan konstatáltuk a tényt, hogy egyikünk sem svéd. Már nem emlékszem pontosan, ő valamelyik arab országból jött. Amikor a kérdésére válaszolva megmondtam, hogy honnan jöttem, azonnal váltott magyarra. Kiderült, hogy Cegléden dolgozott 5 évig. Itt még csak egy éve volt talán, ebből kifolyólag sokkal jobban beszélt magyarul, mint svédül. Na, de nagyon elkavarodtam a lényegtől!
Az ellátandó betegszámhoz képest még így is kevesen voltunk. Írtam már róla, hogy ha a svéd szisztéma szerint dolgozunk, minden szabályt, előirást, szokást betartva, akkor kb. tizedannyi beteget tudunk megnézni egy nap, mint otthon. Azért ez elég frusztráló tud lenni, nekem legalábbis.
OK, nem húzom tovább az időt jöjjön hát Norvégia maga.
Östersundnál nyugat felé fordulva, egyre magasabbra vezet az út, különösebb vad emelkedők nélkül. Egy folyó partján egy fennsíkon haladtunk a határ felé. Elmentünk Duved melett, ami egy ismert svéd síközpont.
Délután vágtunk neki a nagy útnak, zuhogó esőben. Nem haladtunk túl gyorsan, még nem nagyon éreztük az autót, bár meg kell mondjam a vártnál könnyebb volt vezetni.
Mora felé haladva konstatáltam, hogy itt is van egy Mikulás falu. Majd télen elmegyünk egyszer, kicsit közelebb van, mint a finn változat Rovanieminél.
Mora-ban csak úgy az autóból néztünk szét majd haladtunk tovább észak felé.
Sveg-ig bírtuk, itt kerestünk egy benzikutat és oldalt letáboroztunk.
Másnap kicsit jobb időre ébredtünk. Felhős borongós, de legalább nem esett folyamatosan.
Errefelé már egészen más volt a táj mint amit megszoktunk. Már nem volt olyan sík és a távolban már magas hegyek látszottak.
Szóval az a bizonyos helyzet amiről említést tettem az előző posztomban. Júniusban kaptunk egy szép kis körlevelet a PPH (Primärvård, Psykiatri, Habilitering) direktorától.
Ebben amúgy, svédesen tájékoztat bennünket, hogy a 2008-ra tervezett költségvetés finoman szólva „obalansba” került, vagyis felbomlott az egyensúly. Ezután számszerűsíti is, hogy mekkora az erre az évre prognosztizált hiány a megyében.
Minden területen, de különösen a személyi kiadások (bérek) a szolgáltatások (nem tudom mire gondol pontosan) és a gyógyszerköltségek szaladtak el.
Arra a megállapodásra jutottak, hogy minden részleg fokozotabban kontrollálja a saját költségeit, hogy elkerülhető legyen egy drasztikusabb lépés.
Az „utveckling” szó szerint fejlesztést jelent. Szóval ez amolyan továbbképzés féle. (Ha van valakinek jobb magyar kifejezése rá, várom a javaslatokat!)
A psychiatria klinika mindhárom részlegének összes dolgozója (fekvőbeteg, járóbeteg, psychosis gondozó) minden évben elutazik néhány napra valahová továbbképződni. Persze külön-külön a 3 részleg.
Egy kis tudomány, aktualitások, problémák feldobása és javaslatok azok megoldására.
Tavaly a szabadságom miatt nem tudtam résztvenni, így ebben az évben voltam először.
Osztályvezetőként mind a 3 részleggel utaznom kellett volna, de végül felmentést kaptam, mivel nyár eleje óta egyedül viszem az osztályt és így nem lehetek állandóan távol.
Az előző években 3-4 napra utaztak el és majdnem mindig külföldre. Tavaly az osztály Dániában volt, előző évben pedig Tallinba hajóztak át. A Tallini úthoz saját zsebből is tettek hozzá és talán valamilyen gyógyszergyáras támogatás is volt. Ez nekem elég furcsának tűnik, mert itt elég szigorúan, központilag van szabályozva a gyógyszergyárakkal való kapcsolat és az adható támogatások.
Mostanában itt is komoly megszorítások vannak gazdaságilag, így 2 napra rövidült a dolog és csak Svédországon belül utazhattunk.
Szabolcs meglepett az írásával, szemléletes anyagot dobott össze. Én persze nem tudok nyugton maradni, muszáj kiegészítenem kicsit.
Mégiscsak nő vagyok és gondolom sok női olvasóm is van akiket a részletek a berendezés, felszereltség is érdekelhet.
Jöjjennek először a tények:.jpg)
Amíg Ildikó távol van, suttyomban tele irkálom a blogját, hihi.
Pár gondolatot leírok, hátha hasznát veszi valaki aki ezután indul Norvégiába lakóautóval.
Érdemes a kiszemelt "áldozatot" még azelőtt megnézni esetleg kipróbálni mielőtt az ember végleg átvenné és útra kerekedik vele. Miért? Mert kiderülhet, hogy a lakóautó amiben 6 ember tud aludni, csak 4 (!) biztonsági övet tartalmaz és/vagy kényelmetlen a kicsiknek, vagy idejében észrevehetjük, hogy a gumik állapota nem megfelelő, de arra is fény derülhet, hogy a monstrum meghajtásához hiányzik az erő (pici motor etc).
Különben meglepődhetünk amikor egy nagyobbacska emelkedőn buzgón váltogatni kell lejjebb és lejjebb. (nem találtam jó minőségű képet róla, de gyakori a 10%-os lejtő ill. láttunk 17%-t is...)
Ha már írtam arról, hogy tartottunk egy kis ismerkedést itt nálam Karlskogában Veletek, akik nemrégen költöztetek ki, jó lenne néhány képet is feltenni a blogra.
Ha van publikálható képetek, küldjétek el nekem valahogy.
Ha technikai kérdés van, Szabolcs szívesen válaszol.
Én most most megint elmegyek, de csak 2 napra,és most hivatalból. Utveckilingsdagar Sunne-ban.
Majd erről is fogok írni, mi is ez valójában.
Svédországról mindenkinek a jávorszarvas jut eszébe mint itt honos, jellegzetes állat.
2 éve élek itt, eddig 3 alkalommal sikerült csak látni, azt is a késő esti órákban.
Van azonban egy másik állat, amit Härjedalen tájegység tekint a szimbólumának. Pólokon, bögréken, képeslapokon és létezhető összes ajándéktárgyról ez az állat köszön vissza.
Norvégia felé ezen a területen is áthaladtunk, így kapcsolódik most ez a téma a norvég útleíráshoz.
Pedig ez az állat nem is svéd! (sőt nem is norvég, mint majd kiderül.)
Mindenesetre a Skandináv területen főleg Norvégiában élnek. Néhány példány található csak Svédországban.
Azért ez továbbra is kicsit tudathasadásos állapot!
Amikor Svédországból utazunk Magyarországra, akkor természetesen hazautazunk majd vissza Svédországba. Amikor a svédországi házunk a kiinduló pont akkor utazunk ide- vagy oda, de hova is érkezünk vissza?
Eljött végre ez is!
A finis az elég húzos volt, azért is kaptatok annyi filmet nézegetni. Azokat feltenni, nem igényelt sok időt. Remélem azért elég érdekesek!
Szóval most 2 hétre eltűnök megint. Fél óra múlva elindulunk a képen látható verdával, amit persze bérelünk. Kicsit azért izgulok, ekkora autót még nem vezettünk
Az úticél Norvégia.
A gyerekek lázban égnek, tegnap este óta pakolunk, lakberendezünk.
A Lidl-ben jól bevásároltunk, teleraktuk a hűtőt, mélyhűtöt és a létezhető összes zugot kajával, hogy Norvégiában minnél kevesebbet kelljen vásárolni. Köztudottan a világ egyik legdrágább országa.
Először Svédországban haladunk majd észak felé Dalarnan keresztül. Ezt a részét az országnak eddig nem láttuk még. Mora, Östersund majd a 45-s s úton tovább nyugat felé fordulva Trondheim lesz az első igazi norvég megálló. A többit majd meglátjuk.
Nem ígérem, hogy bejelentkezem, útközben, de még az sem kizárt. Majd meglátjuk, milyen internet lehetőségeink lesznek. Sajnos az idő épp mára romlott el, egész délelőtt zuhogott az eső, de azért reménykedem, hogy kegyes lesz velünk a sors.
Eddig fantasztikus nyarunk volt. Hobbiszakács blogjan is láthattok kedvcsináló képeket a skandinav nyárhoz.
Sziasztok!
