Az Orvosok Egyesülete Norvégiában sztrájkkal fenyegetőzik, amennyiben az orvosok nem kapnak kellő mértékű fizetésemelést. Április 29-én kezdődnek a tárgyalások a munkaadók szervezetével. Hogy mekkora emelést követelnek, az még nem ismert. A munkaadók továbbra is azt szeretnék, hogy az emeléseket a tervezett budge keretein belül lehessen megoldani, de ebbe az orvosok már belefáradtak. A Budge-be egyébként 5 %-os emelés van betervezve. Még abban sincs egyetértés, hogy mennyi is az orvosok átlagfizetése valójában.
A Központi Statisztikai Hivatal szerint 511 000 NKr/ év (603 000 svéd KR), a munkáltatók szerint, ezek az adatok nem lettek frissítve és valójában 567 000 NKR (669 000 svéd KR).
Kiváncsian várom a fejleményeket. Hátha az ő sztrájkjuk kihat Svédországra is. Azért nem panaszkodom.
Következzen itt az eredeti cikk a Dagens Medicinből svédül és norvégul. A nyelvész vénával megáldott olvasóimnak jó szórakozást kívánok a két nyelv összehasonlításával!
http://www.dagensmedicin.se/nyheter/2008/04/25/norska-lakare-hotar-med-st/index.xml
A kommentek is érdekesek, vannak csípős megjegyzések pro és kontra. Az egyik nem igazán tetszett, így szólt: Hej norvég orvosok, gyertek Svédországba dolgozni, itt magasabbak a bérek, elcserélünk benneteket svéd nővérekre.”
Ez az egész sztrájk historia azért volt nekem meglepő, mert a svéd orvoshiányt részben avval magyarázzák, hogy a svéd orvosok Norvégiába mentek magasabb bérért dolgozni.
Összehasonlítva a cikkben talált fizetéseket, nem tűnnek egyáltalán magasabbnak. Azért a 7 órás munkanap és az ügyelet előtti és utáni pihenőnap sem megvetendő!!
Nem maradhat el egy kis személyes történet sem Novégiáról.
2006 májusában, miután a nyelvtanfolyamon végigvertem magam, végre kiköltöztünk Svédországba.
Úgy nyár közepén a MOK hírlevéllel jött egy hírdetés, hogy egy osloi magán psychiatria klinika psychiátereket keres Magyarországon. Kíváncsivá tett a dolog, szerettem volna csak úgy az összehasonlítás kedvéért többet tudni a feltételekről. Írtam hát a megadott e-mail cimre. Kb 4-5 mondatban vázoltam az én és családom jelenlegi helyzetét és bővebb információkat kértem. Kaptam egy formális ismertetőt. Magas fizetés, napi 7 órás munkaidő, ügyelet előtti és utáni nap pihenőnap. Nyelvtanfolyam 3 vagy 4 hónap Magyaroszágon, aztán a folytatás Norvégiában munka mellett.
Én itt részemről befejezettnek is tekintettem a dolgot. Pár héttel később kaptam a klinikáról egy udvarias levelet, amiben közölték, hogy a beküldött CV-met (4 mondat egy e-mail–ben) érdeklődésre méltónak találták és várnak Osloban egy interjúra, küldik a repülőjegyet. Nem mondom, meglepődtem. Gyors családi kupaktanács. A gyerekek azonnal nagy tiltakozásba kezdtek, hogy ők ugyan nem mennek már innen sehova tovább. Meg kellett ígérnem, hogy tuti nem fogadok el semmiféle állást akármilyen jó is az. Megegyeztünk. Jó magyar módjára így hát nekiindultunk kicsit potyázni Osloba. A klinika titkárnőjével beszéltem telefonon (egy fél órát készültem rá, mire rá mertem szánni magam, mivel a vonal másik végén természetesen norvégul beszéltek.) Sikerült megmagyaráznom, hogy repjegyet nem kérek, mert Oslo és Stockholm között pont félúton lakunk, jó lesz ha az üzemeanyagköltséget térítik. A szállást természetesen magamra vállaltam. A megadott hétvégén korán reggel elindultunk Osloba. Egy nagyon jó hotelben (Radisson SAS) sikerült egészen elfogadható áron szobát bérelnünk Oslo belvárosában. 36 emelet magas épület, a legfelső szintjén uszoda nagy üvegablakokkal, kitekintve odalent az Oslo fjord. Az épület oldalán egy külső üvegfalu lift száguldott fel-le. A gyerekeknek persze csak ez volt jó, a belső liftről hallani sem akartak. Így legalább saját bőrömön kipróbálhattam, hogy a kezdeti szorongás, tenyér izzadás a 30. fel-le út után szépen megszünt. Délután 3-kor interjú. A klinikából semmit nem láttam, egy irdodában ültünk majd 2 órát. Megizzadtam rendesen. Még a svéd is nagyon döcögösen ment, hát még ez a felemás svéd-norvég társalgás. Azért a végére mindenki tudott mindent, amit meg akart tudni. Konkrét fizetésről nem esett szó, annyit igértek, biztos jobb fizetést kapnék, mint Svédországban.
Nekem lazábbnak tűntek egyénként ,mint a svédek. Finoman ők is utalgattak rá, hogy ők nem annyira merevek. A svédek és a norvégok között van egy kis ellentét, szoktak csipős megjegyzéseket tenni egymásra. (ennek megvan a történelmi háttere). A legkevesebb az amikor a svédek megjegyzik: „milyen rondán beszélik ezek a svéd nyelvet.” De ez egy másik téma kicsit elkalandoztam.
Úgy tűnt nem tettem rájuk rossz benyomást, ígérték, hogy jelentkeznek.
Másnap körbenéztük Oslot, már ami egy napba belefért.
Hétfőn már itt volt az e-mail, hogy küldjem át a svéd szerződésemet, hogy konkrétabban tudjunk tárgyalni. Na ez volt az a pont amikor úgy éreztem, nem hülyíthetem őket tovább, nem lenne tisztességes. Megírtam hát, hogy köszönjük, de a család másképp döntött. Ők meg megköszönték, hogy elmentem Oslóba. Az útiköltésg térítés egyébként bőven fedezte a szállás költséget is.
A Központi Statisztikai Hivatal szerint 511 000 NKr/ év (603 000 svéd KR), a munkáltatók szerint, ezek az adatok nem lettek frissítve és valójában 567 000 NKR (669 000 svéd KR).
Kiváncsian várom a fejleményeket. Hátha az ő sztrájkjuk kihat Svédországra is. Azért nem panaszkodom.
Következzen itt az eredeti cikk a Dagens Medicinből svédül és norvégul. A nyelvész vénával megáldott olvasóimnak jó szórakozást kívánok a két nyelv összehasonlításával!
http://www.dagensmedicin.se/nyheter/2008/04/25/norska-lakare-hotar-med-st/index.xml
A kommentek is érdekesek, vannak csípős megjegyzések pro és kontra. Az egyik nem igazán tetszett, így szólt: Hej norvég orvosok, gyertek Svédországba dolgozni, itt magasabbak a bérek, elcserélünk benneteket svéd nővérekre.”
Ez az egész sztrájk historia azért volt nekem meglepő, mert a svéd orvoshiányt részben avval magyarázzák, hogy a svéd orvosok Norvégiába mentek magasabb bérért dolgozni.
Összehasonlítva a cikkben talált fizetéseket, nem tűnnek egyáltalán magasabbnak. Azért a 7 órás munkanap és az ügyelet előtti és utáni pihenőnap sem megvetendő!!
Nem maradhat el egy kis személyes történet sem Novégiáról.
2006 májusában, miután a nyelvtanfolyamon végigvertem magam, végre kiköltöztünk Svédországba.
Úgy nyár közepén a MOK hírlevéllel jött egy hírdetés, hogy egy osloi magán psychiatria klinika psychiátereket keres Magyarországon. Kíváncsivá tett a dolog, szerettem volna csak úgy az összehasonlítás kedvéért többet tudni a feltételekről. Írtam hát a megadott e-mail cimre. Kb 4-5 mondatban vázoltam az én és családom jelenlegi helyzetét és bővebb információkat kértem. Kaptam egy formális ismertetőt. Magas fizetés, napi 7 órás munkaidő, ügyelet előtti és utáni nap pihenőnap. Nyelvtanfolyam 3 vagy 4 hónap Magyaroszágon, aztán a folytatás Norvégiában munka mellett.
Én itt részemről befejezettnek is tekintettem a dolgot. Pár héttel később kaptam a klinikáról egy udvarias levelet, amiben közölték, hogy a beküldött CV-met (4 mondat egy e-mail–ben) érdeklődésre méltónak találták és várnak Osloban egy interjúra, küldik a repülőjegyet. Nem mondom, meglepődtem. Gyors családi kupaktanács. A gyerekek azonnal nagy tiltakozásba kezdtek, hogy ők ugyan nem mennek már innen sehova tovább. Meg kellett ígérnem, hogy tuti nem fogadok el semmiféle állást akármilyen jó is az. Megegyeztünk. Jó magyar módjára így hát nekiindultunk kicsit potyázni Osloba. A klinika titkárnőjével beszéltem telefonon (egy fél órát készültem rá, mire rá mertem szánni magam, mivel a vonal másik végén természetesen norvégul beszéltek.) Sikerült megmagyaráznom, hogy repjegyet nem kérek, mert Oslo és Stockholm között pont félúton lakunk, jó lesz ha az üzemeanyagköltséget térítik. A szállást természetesen magamra vállaltam. A megadott hétvégén korán reggel elindultunk Osloba. Egy nagyon jó hotelben (Radisson SAS) sikerült egészen elfogadható áron szobát bérelnünk Oslo belvárosában. 36 emelet magas épület, a legfelső szintjén uszoda nagy üvegablakokkal, kitekintve odalent az Oslo fjord. Az épület oldalán egy külső üvegfalu lift száguldott fel-le. A gyerekeknek persze csak ez volt jó, a belső liftről hallani sem akartak. Így legalább saját bőrömön kipróbálhattam, hogy a kezdeti szorongás, tenyér izzadás a 30. fel-le út után szépen megszünt. Délután 3-kor interjú. A klinikából semmit nem láttam, egy irdodában ültünk majd 2 órát. Megizzadtam rendesen. Még a svéd is nagyon döcögösen ment, hát még ez a felemás svéd-norvég társalgás. Azért a végére mindenki tudott mindent, amit meg akart tudni. Konkrét fizetésről nem esett szó, annyit igértek, biztos jobb fizetést kapnék, mint Svédországban.
Nekem lazábbnak tűntek egyénként ,mint a svédek. Finoman ők is utalgattak rá, hogy ők nem annyira merevek. A svédek és a norvégok között van egy kis ellentét, szoktak csipős megjegyzéseket tenni egymásra. (ennek megvan a történelmi háttere). A legkevesebb az amikor a svédek megjegyzik: „milyen rondán beszélik ezek a svéd nyelvet.” De ez egy másik téma kicsit elkalandoztam.
Úgy tűnt nem tettem rájuk rossz benyomást, ígérték, hogy jelentkeznek.
Másnap körbenéztük Oslot, már ami egy napba belefért.
Hétfőn már itt volt az e-mail, hogy küldjem át a svéd szerződésemet, hogy konkrétabban tudjunk tárgyalni. Na ez volt az a pont amikor úgy éreztem, nem hülyíthetem őket tovább, nem lenne tisztességes. Megírtam hát, hogy köszönjük, de a család másképp döntött. Ők meg megköszönték, hogy elmentem Oslóba. Az útiköltésg térítés egyébként bőven fedezte a szállás költséget is.
És néhány kép Osloról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése