Új betegség ütötte fel a fejét a Svédorszgában

"försäkringskasseutlöst depression"

Valahogy úgy lehetne fordítani hogy: Társadalombiztosító által kiváltott depresszió.
Sokszor írtam már róla, hogy milyen állapotokat találtunk  2006-ban, amikor elkezdtünk itt dolgozni. Enyhe depresszió diagnózissal 5-6 éve tp-n levő betegek stb. Tudomásom szerint a leghosszabb folyamatos regisztrált TP 17 év volt Svédországban.
Azóta új szelek fújnak, sorban dobják vissza a tp-s papirjainkat, a RONYI meg szinte lehetetlenné vált. A hosszú tp-es betegek kaptak másfél évet arra hogy összekapják magukat és résztvegyenek az államilag finanszírozott rehabilitációs programban amit a FK (TB) és az Arbetsförmedlingen (Munkaközvetítő) karöltve csinál. Eredmény kb. semmi. Részben mert a betegbek továbbra is „orkar inte” (nem bírom), másrészt akik végig csinálták a 3 hónapos programot, azoknak is csak 20 %-nak tudott a Munkaközvetítő állást találni.
A mai napi téma a rádióban, hogy az egyik egyház felemelte a szavát, annak érdekében, hogy változtassák meg a szerintük túl szigorú szabályokat.
Csak tavaly 42 000 ember lett „ utförsäkrad”, ami azt jelenti, hogy a továbbiakban semmire nem jogosult a TB-nél, se TP, sem RONYI. Na meg persze munka sem. 60%-uk nő, akiknek elég nagy része gyeremekét egyedül nevelő anya. Nem mindenki jogosult szociális segélyre sem, ennek is megszigorodtak a feltételei.
Megugrott az egyházaknál segélyt kérők száma, de ez csak keveseknek jelent átmeneti segítséget.
Közben átfogó tudományos felmérések, kutatások készülnek a „barnfattigdom” (szegénysorban éló gyerekek) témában. Keresik az okát, mi a drasztikus emelkedés oka.
Hát ezek mennek itt most errefelé. A mi munkaidőnk min. 50% megy el arra, hogy próbálunk elég jó igazolásokat írni a betegeknek. Ha meg a TB nem fogadja el, akkor azt mondják pofátlanul a betegnek, hogy az orvos nem írta meg eléggé a frankót. Na persze nehéz jó papirt írni az egészségügyi végzettség nélküli hivatalnokoknak. A szakembereket már kiluxálták a döntéshozók közül, itt is politikai irányelvek szerint megy minden.
Én magam is eléggé ambivalens vagyok. Egyrészt sikítófrászt kapok, ha azt hallom, hogy ”orkar inte”, másrészt dührohamot , amikor áttétes rákos betegeket visszazavarnak dolgozni.
Azért valahol tényleg itt volt az ideje a rendrakásnak. Csak talán nem így, vagy nem tudom. Mindenesetre helyzet van.