2011. február 28., hétfő

Ma megint gonosz vagyok

A mai napom két "orkar inte" beteggel kezdődőtt. Azt nem tudták megmondani mi a bajuk, csak egy dologban voltak biztosak, hogy ők ebben a büdös életben többet dolgozni már nem tudnak. Én meg ehhez írjak jóféle papírt. Az egyik 74-es a másik 79-s születésű. Ezek után kaptam egy lapot a titkárnőktől, hogy egy beteg (immáron 3x 2 hónap alatt) lemondta az idejét az orvoshoz, mert éppen nem ér rá. Szeretne egy új időpontot őszre. Hú, de beteg lehet! Utoljára orvossal 2009 elején találkozott, azóta csak betelefonálgat a gyógyszereiért. És eddig megkapta, de most nem fogja. Tőlem legalábbis nem.

1 megjegyzés:

  1. 1. orkar inte. Erről mindig egY LGT-szöveg jut eszembe: "másnak is kell, hogy valamit adjál" stb. Különben én is ma, a harmincadik ambuláns konzultáció után (a biztositó max.24-et ismer el) piszokul orkáltam volna...
    2. gyermekprakszisban ez úgy jelentkezik, hogy némely anyukáknak nem elég a 2 éves GYES, aszthmás gyermekük miatt hosszabbitani szeretnének még egy évet, aztán még egyet és még egyet, mert e törvény rokkantság cimén megengedi. No,ez nem lenne baj, de vannak anyukák, akik szeretnék velem asztmássá tétetni a különben makkegészséges gyermeküket és nem értik meg, miért nem teszem, akkor sem, ha megfizetnék. Másik kategória: megkapja a gyermek a rokkant státuszt, aztán bevágják bölcsibe, oviba, hadd szedjen fel minden létező virust-ők pedig otthon reszelgetik a körmüket állam bácsi , pontosabban a verébbé tett állampolgárok pénzén. Na, ettől nem orkálok, hanem okádok. (Ez Románia, a korlátlan lehetőségek hazája)

    VálaszTörlés