Ülök a szállodai szobámban és félszemmel a laptopot a másikkal a TV-t bámulom. Épp egy riportfilm megy, ahol pro és kontra megy vita a külföldön történő vizsgálatokról és kezelésekről.
Írtam róla, hogy tulajdonképpen elég régóta volt erre lehetőség, de a vezetés bölcsen hallgatott. Különösen aktuális lett a kérdés most, hogy összeültek az eü miniszterek és kimondták nagyjából ugyanezt, hogy szabad a betegvándorlás EU-n belül.
Itt is vannak ügyes vállalkozók, akik rögtön rácsapnak az ilyen lehetőségre. Be is indított gyorsan valaki egy vállalkozást, Németországba szervezi ki a svéd betegeket. Kapott is a kritikát rögtön csinovnyik Svensson-tól, hogy oda a likhet. Itt alapelv, hogy mindenki lika (egyforma), mindenkinek joga van a ”lika” ellátáshoz, függetlenül attól, hogy van –e pénze vagy nincs. Mindenkinek egyformán joga van hosszú hónapokat várni egy szakorvosi vizsgálatra aztán megint hónapokat kezelésre, műtétre. Történik mindez egy olyan Svédországban ahol nincs kevesebb orvos, mint egy átlag európai országban. Csakhogy itt a munkahelyen is mindenki lika, sikerült olyan tökélyre vinni az egyenjogúságot és olyan hatalmasra dagasztani a bürokráciát, hogy lassan már semmi nem működik. Visítanak az orvosok, hogy szeretnének végre orvosi munkát végezni, csak betegekkel foglalkozni, de nem lehet.
A riportban etikátlansággal vádolták az illető vállalkozót, aki rögtön vissza is kérdezett, hogy ugyan mi az etikátlan abban, ha pl. egy szörnyű fájdalmakkal élő, csípőprotézisre váró beteget hozzásegíti egy gyorsabb operációhoz Németországban. Nem beszélve arról, hogy így nagyobb szabad kapacitás marad a többi betegnek, felgyorsulhatnak a dolgok, rövidülhetnek a várólisták azok számára, akik nem tudják kifizetni az utazási és szállás költséget, ami a beteget terheli külföldön.
Megszólaltak betegek is, felolvastak ilyen leveleket: ”Kedves betegünk azért írunk neked, hogy örömmel értesítsünk arról, hogy felkerültél a műtéti várólistára. Arról a műtétről van szó amiről te és az orvosod közösen döntöttetek. Hogy a műtétre mikor kerül sor, azt körülbelül sem tudjuk most megmondani, de biztosítunk róla, hogy előtte időben, legalább egy hónappal értesíteni fogunk stb. stb.
Nagyon úgy tűnik, hogy tele van evvel a betegek hócipője.
Ez nekünk is jó lehetőség lenne, ha nem lenne úgy lepusztulva a magyar egészségügy mint amennyire le van pusztulva. A svédek beleuntak, hogy csak várakozzanak, gyorsabb ellátást akarnak, még ha nem is olyan csili-vili.
És hogy mit keresek én egy szállodában?
Nekem is tele a hócipőm a bürokráciával, a végeérhetetlen mötékkel/értekezletekkel, projectekkel. Úgy döntöttem kipróbálom milyen bérorvosként, outsider-ként dolgozni, dupla bérért. Összejött annyi szabadnapon ügyeletből, hogy rááldozzak a „projectre” két hetet.
Szerencsére megye határon lakunk (saját megyében nem lehetsz bérorvos), így most átjárok a szomszéd kisvárosba. Igaz fél órával előbb kelek.
3 nap még nagyon rövid idő, de a különbség már most is érződik. Csak betegekkel foglalkozom, semmi értekezlet. Állati sokba kerülök így nekik, ezért megpróbálják kihasználni az időmet. Sokkal magasabb bér mint egy alkalmazottnak, plusz a közvetítő cég haszna, teljes útiköltség térítés, hotel az ügyeletes napjaimra stb. Eddig jó.
Komoly dilemma előtt állok. Na de ez még korai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése