Finnország 4.

 

Igen most már tényleg Finnország, a finn Lappföld.
Pajalában reggel körbenézve olyan vadnyugatos világvége érzésem volt. Megreggeliztünk és irány a határ. Határ ami persze nincs, csak egy lepusztult épület. Kíváncsi vagyok vajon utoljára mikor és mi célból volt itt határállomás. Mit mondjak? Csak mentünk és mentünk észak-kelet felé és életnek szinte nyomát sem láttuk. Igaz ezen a szakaszon egy alsóbb rendű úton haladtunk. A táj errefelé már egészen más volt tényleg olyan tajgás feelingünk volt.

Az első város ahova befotuttunk Sodankylä volt. Egészen városnak nézett ki. Sajnos a délutáni napsütésnek már nyoma sem volt és elég tempósan hűlt a levegő. Rövid város nézés, első bevásárlás finn”ABC”-ben. Árak nagyjából mint Svédországban. A gyerekek már elég fáradtak voltak, némi kis hisztériát is le kellett kezelni.
Ezután Ivaló-t céloztuk meg.Először feltérképeztük a repteret mert ott az Iphone-hoz tartozó előfizetéssel tudtunk netezni, majd kerestünk egy szimpatikus benzinkutat, ahol a parkolóban álomra hajtottuk a fejünket.
Ivalo az Inari tó déli partján fekszik, itt van Finnország legészakibb reptere. Innen még mindig északnak mentünk INARI-ig másnap.

Útközben egy medvebarlangba csalogató táblába botlottunkt, hát bementünk. A szokásos kávézó és pénzköltő hely. Igazi északi hangulat , jó meleg cuccok és mindenféle csecsebecsék. Vettünk is a gyerekeknek ezt- azt. Barnabás ma éppen az ott vásárolt mikulás mellényében ment a suliba. A fogadó mögött sok-sok lépcsőn felmászva eljutottunk a medvebarlanghoz, ahova be is préseltük magunkat.Ezután még egy kicsit felfelé haladva, egy kilátóhoz jutottunk ahonnan az Inari tó látványa tárult elénk.

Vívódtunk egy kicsit, hogy menjünk-e még északabbra Inaritól, de az időnk is korlátozott volt és be kellet látnunk azt is, hogy mindent nem tudtunk megnézni.
Végül úgy döntöttünk, hogy Inari falu lesz utunk legészakibb pontja.

Hogy hol is voltunk tkp. álljon itt egy térkép:

Fura érzés volt amikor egy körforgalomnál egy táblán azt állt, hogy Murmansk csak 3o3 km.
A NORDKAPP Európa legészakibb szárazföldi pontja pedig 383 km.
Inari a Finn Lappföld központja. 3 különböző számi törzs él itt együtt.
Ahogy arról már onnan is beszámoltam, itt ünnepeltük a Midsommart a nyár leghosszabb napját. Ennek itt ugyan nem sok jelentősége van, mert ebben a magasságban a nap nyáron 66 napig egyáltalán nem megy le. Az időjárással nem volt szerencsénk, éjszaka kifejezetten hideg volt és az ég felhős.
A helyi utazási irodában a menetrendszerű prospektus gyűjtés során egy programra bukantunk. Hajózás és buli éjszaka az Inari tavon. Be is fizettük gyorsan.
Egy kicsit túráztunk az erdőben, majd behúzódtunk a lakóautóba melegedni és vacsorázni.

A hajó nem volt túl nagy és elég erős benzinszag terjengett egész úton. A zenész erősítője zárlatos lett mindjárt az elején, így kénytelen volt körbe körbe menni a gitárjával. Hol a fedélzeten a metsző hidegben táncoltak, hol bent hajóban. Lassan, de azért alakult a hangulat. Igaz a pia is fogyott rendesen.
Éjfél után kikötöttünk Ukko szigetén. Az Ukko nevű szent szigeten egykor a sámánok mutatták be áldozataikat isteneiknek. Felmásztunk a sziklasziget tetejére és onna gyönyörködtünk a látványban. Igaz közben majdnem megfagytunk. A szomszéd sziget Hautuumaasaari temető szigetként funkcionált.

A gyerekek elég nehezen bírták a gyűrődést, totál K.O. volt mindegyik, mire kikötöttünk. Miután ők elaludtak, visszamentünk még Ivaloba a reptér elé, mert természetesen Szabolcsnak még elintézni valói voltak és csak ott volt net.