Elegem van az erőszakból!

Már fordítottam pár cikket arról, hogy mennyire tarthatatlan a helyzet az iskolákban.
Képtelenség fegyelmet tartani, a diákok nem kérhetők számon, nem küldhetők el az iskolából, bármit is tesznek, mert Svédországban az egyik legerősebb jog az iskolába járáshoz való jog.
Szabad a vásár.
Amiért most előveszem a témát az a saját-élmény.

Már az első évben sokkolt bennünket az eset, amikor Gábor fiam egyik svéd osztálytársát, egy kínai srác egyetlen ütéssel a földre küldte. Nem is tűnt nagynak az ütés, de a srác nem tudott felállni. Először azt hitték hülyül amikor próbált négykézlábra állni, de mindig visszaesett. Aztán a tanárok vették a lapot, hogy itt valami komoly baj van és mentőt hívtak.
Éppen a Lidl-ben vásároltunk a kórházzal szemben amikor a fiam ezt elmesélte. Az üzletből kilépve láttam amint egy helikopter száll fel a kórház mögül. Volt egy olyan érzésem, hogy a srácot viszik. Sajnos igazam lett, koponyaűri vérzéssel szállították Uppsalába az idegsebészetre.

Ezek után a fiam is visszavett kicsit a mellényből, de ennek ellenére nem kerülte el a sorsát.
Az egyik arab osztálytársa, akivel ráadásul jó barátságban is volt, egy teljesen érthetetlen bagatell dolgon felkapta a vizet. Hátulról leütötte a fiamat, majd a fejét a betonba kezdte verni. A tanárok tépték le róla. Szerencsére csak egy fél foga bánta a dolgot. Az iskola nővér szerzett egy akut helyet a fogászaton (már ez is nagy szó), ahol elláták és avval vigasztalták, hogy valószínűleg el fog halni az a foga és ki fog esni. Adtak erről egy igazolást, hogyha ha esetleg 19 éves kora után kerülne sor fogbeültetésre, akkor arra ingyen lesz joga. Úgy tűnik a fog megmarad, de az emlék is.

A mai nap aktualitása, hogy ma a fiam barátnőjét verte meg egy kínai a gimiben. Jelenleg is Örebroban vannak az anyukájával az akuton. Az egyik szeme az első vizsgálat szerint valószínűleg maradandóan sérült, most várnak CT vizsgálatra. Részleteket nem tudunk. Csendes, visszafogott 15 éves kislány.
De nem csak a bevándorlók agresszívak, félreértés ne essék. Egy kolleganőm lányát, amikor még a bérlakásos gettóban laktak egy 5 éves forma svéd kislány fenyegette meg egy csavarhúzóval, hogy hasba szúrja.

Mostanában Barnabás fiam (6 éves) miatt nyugtalankodom. Az iskola előkészítő osztályba jár. Ez olyan átmenet az ovi és a suli között. A foglalkozások 8-11 között vannak, utána napközi.
8-kor amolyan iskolásan becsöngetnek. 8-ig viszont nem tehetik be a lábukat az épületbe. Esőben, szélben, hóban, fagyban kint várnak az ajtó előtt az udvaron. A baj evvel csak az, hogy felügyelet nélkül vannak. Nincs tanár az udvaron, ami egyébként teljesen nyitott a kövesút és hátra az erdő felé is. Sajnos már az ő korcsoportjában is nagyon sok az agresszív gyerek. Néha a frász tör ki, amikor látom, hogy mi zajlik az udvaron.
A legbosszantóbb azonban az, hogy nem mindig sikerül az ajtót 8-kor kinyitni. Múltkor 8:10-ig álltunk a fiammal az esőben, a tanárok meg bent kávézgattak. Az izraeli anyuka társammal keményen mondtuk a magunkét. Ha tudnánk svédül nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket biztosan azt mondtuk volna.
Igaz a szülők sem sietnek nagyon a gyerekekkel az iskolába, negyed 9-kor még szépen lassan poroszkálnak az iskola felé.
Úgy látszik a híres svéd pontosság helyett mostanában egy másik nagyon svédes dolog a „lagom”dominál. Ez kb. annyit jelent, hogy „éppen elég”. Nem kell azt az iskola kezdést sem elkapkodni, a lagom tempó is elég.