Psykiater får för litet utbildning
A Läkarförbundet továbbképzéssel kapcsolatos kérdőíves felmérése néhány igen aggasztó dolgot mutat. Míg 2oo5-ben a szakorvosok 10.1 napot voltak továbbképzésen, addig 2008-ban már csak 8.3 napot. A legnyugtalanítóbb azonban a nagyon egyenlőtlen eloszlás. A pszichiáterek, az általános orvosok az aneszteziológusok és a geriáterek sokkal kevesebb továbbképzési lehetőséghez jutnak, mint a többi szakorvos.
A saját képzésre és belső továbbképzésekre fordított órák száma lényegében nem változott, de drasztikusan megemelkedett azon orvosok száma akik azt válaszolták, hogy 0 óra továbbképzéshez jutottak.
A pszichiáterek 59% válaszolta, hogy 2008-ban egyáltalán nem vett részt továbbképzésen.
Ez katasztrofális és oda vezet, hogy a pszichiátriai betegek nagy része rosszabb kezelésben részesül, romlik az ellátás biztonsága, romlik a munkahelyi közérzet. A munkaadóknak és a munkavállalóknak is világosan jeleznie kellene a helyzet tarthatatlanságát és tenniük kellene valamit ellene. A továbbképzések mellőzése, ami részben az orvoshiányból adódik, csak tovább rontja a helyzetet. Pont az ellenkezőjét kellene tenni, forszírozni kellene a továbbképzéseket - ez lenne a helyes út. A betegek jobb ellátást kapnának, a szakorvosok önmegbecsülése javulna és vonzóbb lenne a szakma a fiatal orvosok számára is.
(Tidskriften för Svensk Psykiatri 4 nov 2009)
Ehhez tudni kell, hogy Svédországban nincs kötelező továbbképzés a szakorvosoknak.
Más a helyzet a szakvizsga előtt állókkal, számukra vannak kötelezően elvégzendő programok.
Ezért van az a különbség ami a még nem szakorvosok és a szakorvosok írásaiban mutatkozik.
A munkaadó dönti el, hogy ki mehet és ki nem. Az orvosok vannak a legrosszabb helyzetben, nálunk legalábbis.
A gyógyszergyárak sem jelentenek segítséget, mint otthon, mert a fennálló rendelkezések szerint max. 50%-kal támogathatják egy kongresszus vagy egy továbbképzés költségeit. A másik 50% mindenképpen a munkaadót terheli. Itt a kör be is zárult.
Vannak azért különbségek az egyes megyék között a hozzáállásban.
Én csak azért nem tartozom az 59% közé, mert saját költségemre, saját szabadságom terhére megyek továbbképzésekre, mint pl. októberben Szegedre a neurologiai szintentartó tanfolyamra. Ja, és evvel nem vagyok egyedül.
Tervezek egy másikat is otthon, januárban. Beadtam egy kérvényt tegnap, hogy legalább adjanak fizetett szabadságot a tanfolyamra. Kiváncsi vagyok megkapom-e. Nem lesz könnyű döntés, hiszen ez azért nekik is blama.
Így volt ez Gotlandon is, amig mi néha nagy kegyesen elmehettünk egy egy egynapos képzésre (nagyobbra már nem, illetve nem akárki - a nyugdijas, részmunkaidőben dolgozo főorvos persze igen) és a gyógyszergyárak úgynevezett tájékoztató ebéd (ebédidőben jöttek, hoztak valami salátát vagy hamburgert meg kávét) is lemondta a vezetés merthogy ne legyünk befolyásolva a gyógyszercégektől (basszameg, ennyire olcsojánosnak tartanak, hogy egy hamburgerért asziszik már azt a céget preferálom?) addig a klinika vezetője, aki egy nővér, ment mindenféle vezetési tréningekre. persze ez nem változtatta jobbá a vezetési képességeit, tönkre is vágták a klinikát átszervezés cimén. szoval ennyi.
VálaszTörlés