Már sokat írtam arról, hogy milyen hosszú ideig vannak betegszabadságon errefelé az emberek. Tulajdonképpen a blog írás gondolata is innen indult.
Most alapvető változások jönnek illetve vannak folyamatban.
Nem akarok túl részletesen belemenni mert elég bonyolult a rendszer. A szokványos betegszabadság (TP) mellett itt is van olyan rokkantnyugdíj féle, az úgynevezett sjukersättning. Ennek is két formája volt végleges / határozatlan idejű és a határozott időre szóló.
Ennek feltételei változtak meg 2008. július 1.-től. Természetesen ez szigorítást jelent.
Ezután nem lesz már olyan hogy határozott időre szóló. Nem lesz hosszabbítgatás.
Tehát a határozott időre szóló ”rokkantnyugdíj" csak 2008. július 1.-ig létezett,azután megszűnt.
Az új szabályozás szerint, akkor ítélhető meg sjukersättning ha a munkaképesség min. 25%-al csökkent, ez a csökkenés állandó, a beteg minden lehetséges kezelést megkapott eredmény nélkül, minden lehetséges módon megpróbált visszamenni dolgozni bármilyen munkakörbe a munkaerőpiacon.
A már megítélt „rokkantnyugdíjat” 3 évenként a Försäkringkassan (TB) felülvizsgálja. (60 év felett már nem). Csak azt nem mondja meg senki, hogy mi az összes lehetséges kezelési mód.
Azok, akik határozott időre kaptak rokkantnyugdíjat megtarthatják azt addig, amíg annak az ideje le nem jár. Azután az új, szigorúbb szempontok szerint bírálják el.
Azok, akik 2008. július 1. előtt kaptak határozott idejű „rokkant nyugdíjat”, de a mostani új szabályok szerint nem felelnek meg a kritériumoknak, kaptak még 18 hónap átmeneti rokkantnyugdíjat.
Kapták ezt arra, hogy megkapják még a lehetséges kezeléseket, hogy kimondathassék, hogy minden hiába. Kapták ezt arra, hogy megpróbáljanak részt venni rehabilitációban és megpróbáljanak visszamenni, dolgozni, vállalva azt, hogy bármilyen munkát elfogadnak, ami található a munkaerőpiacon.
A mi életünk, orvosoké, most erről szól. Mi is megpróbáljuk a lehetetlent.
Részben megpróbáljuk megmozdítani azokat a betegeket, akik hosszú évek óta beteg szabadságon, rokkantnyugdíjban vannak. Megszokták, hogy nem kell erőfeszítéseket tenniük, mert elég sóhajtani és jön a betegszabadság, a Ronyi. Jön a segítség a kommün-től, mosni, takarítani, bevásárolni stb. Hát most ennek vége.
A baj csak az, hogy nem akarják elhinni, na meg az is igaz, hogy aki hosszú éveket töltött otthon, az ugyan tényleg nem tud visszamenni, dolgozni. Csak azt hajtogatják, hogy értsük meg „ORKAR INTE” – képtelen vagyok.
Hiába erőlködik a FK-án keresztül a jelenlegi kormány. Előbb kellett volna ennek véget vetni.
Alapvetően teljesen jó az új elképzelés, csak talán az újonnan megbetegedetteket kellene hamarabb rehabilitálni és a szigorúbb szabályok szerint elbírálni. A régiekkel nincs mit tenni.
Megpróbáljuk a lehetetlent másrészről is. Megpróbálunk napi 8 órába min. 16 óra munkát belepréselni.
A munkaidőnk nagy részét az a FK-nak írt orvosi összefoglalók írása teszi ki, amiben nyilatkozni kell a beteg munkaképességéről.
Naponta özönlenek be a kérelmek az ilyen összefoglalókra. Egy ilyen megírása kb. 2 óra.
A hab a tortán , hogy a betegek nagy részét soha nem láttuk. Néhány évvel ezelőtt valaki, valószinűleg bérorvos, kibulizta nekik a rokkanrnyugdijat. Azóta legtöbben orvosnál sem jártak. Mi meg írjuk meg jól az összefoglalást. Mindez nem elég a FK-nak még úgynevezett avstämningsmöte-ken is részt kell vennünk. Ilyenkor a FK embere, a beteg, a kezelője, esetleg a munkaadója összeül és megvitatják a helyzetet.
Betegellátásra már szinte semmi időnk nem marad. Egyre távolabbi időket tudunk adni a betegeknek kontrollra. Ez bizony több hónapot jelent és a helyzet napról napra rosszabb.
A vicc az egészben, hogy miután minden időnkent a FK-nak történő munkára fordítjuk, ők sokszor azért vágnak vissza betegeket TP-ről, mert nem találkozott elég gyakran az orvosával.
Szóval kész dili.
A megadott extra 18 hónap az év végén kifut. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki nem kapta össze magát, nem gyógyult meg és nem ment vissza dolgozni, az bizony jövedelem nélkül marad.
Marad a sociálbidrag vagy, ahogy mostanában hívják försörjningsstöd.(megélhetési támogatás). Ne mondjam ennek a feltételei is igen megszigorodtak.
Egyre többen kérvényeznek szociális segélyt amiatt is, hogy a FK túl lassan dolgozik, hosszú hónapokat késnek a határozatokkal és a kifizetésekkel.
Enni pedig kell, de pénz nélkül nem megy.
Az önkormányzatok és a FK most egymásra mutogatnak jó témát adva a médiának.
Összességében azért a helyzet tragikus. Csak a mi ellátási területünkről kb. 200-an vannak, akiknek januártól valószínűleg semmilyen jövedelme nem lesz.
Csak ülnek a rendelőben, néznek maguk elé és hajtogatják, hogy de akkor is orkar inte.
Vagy ránk csapják az ajtót, mint az a beteg az osztályról, akivel tegnap próbáltam erről beszélni, de nem hallgatott meg. Halálra sértődött,amikor szóba hoztam a rehabilitációt és az esetleges munkába visszatérést. Eredmény, összecsomagolt és hazament.
Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd az öngyilkossági statisztika.
Táppénzől bővebben: http://psycho.blog.hu/2009/02/13/betegallomany_szabalyok, http://psycho.blog.hu/2008/06/09/az_uj_ajanlasok_a_munkakepesseg_megitelesere_psychiatriai_korkepekben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése