Vasárnap ügyeltem

Nincs ebben semmi rendkívüli. Nagyjából ugyanaz a beteganyag, hasonló jellegű problémák.
Bent egy „kis” ügyeletes szambázik, a szakorvos meg telefon végen.
Vasárnap egész nap rezidensek voltak bent. Délelőtt be kellett mennem az obs részlegre fektetett beteg további sorsáról dönteni. Délután már csak telefonok voltak, de az úgy 20 perces gyakorisággal. Nem panaszkodom, elég jól megfizetik a telefonálgatást, de a felelősség azért elég nagy.
Az éjszakás primer jour-osom (kisügyeletesem) egy olyan rezidens volt, akinek ez volt az első ügyelete a psychiátrián. Na, nyugodt azért nem voltam.
Este 10-kor felhívott illedelmesen, hogy megkérdezze mi a stratégiám az éjszakára, mert, hogy egy fekvő beteg hely van az egész megyére.
Mit lehet erre mondani? Szívem szerint én is azt mondtam volna, amit nekünk válaszolt egy megyei főnök: mármint, hogy ő ugyan nem tudja, (hogy lehet megoldani egy a lehetetlenség kategóriájába eső problémát), kérdezzük meg a politikusokat, akik kitalálták.
Túléltük az éjszakát, de ez csak szerencsének volt köszönhető.
Amiről ma tulajdonképpen írni akarok az ágyszám leépítés.
Pont az ügyeletem előtti napon olvastam egy cikket erről. Akkor nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz.

„Brist på sängar en ständig oro för psykiatrer” volt a cikk címe és a Dagens Medicin Hjärna&Psykiatri cimű mellékletében jelent meg.(online verzió sajnos nincs)
A cikk lényege a következő:

Pia Rydell a göteborgi Sahlgrenska Egyetemi Kórház szakorvos ügyeletese a helyzetet egy állandó frusztrációként és egy örökkévaló kirakós játékként írja le.
„Az ügyeleti idő nagyrészt avval telik, hogy szabad helyek után kutatunk és a bent fekvő betegeket próbáljuk priorizálni (megjegyzés részemről: nálunk is priorizálni kell főleg hétvége előtt. Ez azt jelenti, hogy meg kell nevezni két beteget, aki időnek előtte kirúgható, ha súlyosabb jön), a helyhiány óriási probléma. Vezetőként nap mint nap látom, hogy milyen stresszben vannak a kollegáim egy-egy ügyelet előtt, vajon mi vár rájuk, hogy oldják meg az ügyeletet?
Nagyon sokszor kényszerülünk valami más megoldást keresni a betegnek akkor is, ha egyértelműen befektetésre lenne szükség. Sokszor hazaküldjük őket avval, hogy jöjjönek vissza másnap (feltéve, hogy nincs életveszélyben). Ezzel feleslegesen terheljük a beteg a családját és a másnapi ügyeleteseket is.
A helyhiány oda vezet, hogy egyre magasabbra kerül a léc, vagyis egyre súlyosabb betegek kerülnek csak befektetésre. Azt gondolom, hogy túl szigorúak a szabályaink és nagyon aggaszt engem.”

A Socialstyrelsen egyik tanulmánya alapján egy adott vizsgálati napon a 4000 pszichiátriai ágy kihasználtsága 99% volt. A pszichiátriára nehezedő nyomás oda vezet, hogy egyre súlyosabb betegek fekszenek az osztályokon. A bent fekvő beteg közel fele kényszerkezelés alatt áll. Ennek részben az az oka, hogy az utóbbi évtizedben a pszichiátriai ágy létszámot radikálisan lecsökkentették. 1990-en óta az ágyak 2/3-a eltűnt a rendszerből. A lenti ábrán a prios görbe a befektett betegek számát, a sárga pedig azt mutatja, hogy a betegek hány százaléka áll kényszerkezelés alatt.

A helyzet más és más az ország különböző részein, de az világosan látható hogy az ágyak száma tovább már nem csökkenthető- mondja Ing-Marie Wieselgren az SKL (Svéd Önkormányzatok és Megyék kb) pszichiátriai kérdések felelőse.
Per Sö Södeberg pszichiáter(Falun és Säter) azt állitja, hogy már régen elérték a "fájdalomküszöböt". Folyamatos a túlterheltség, köszönhetően annak, hogy minden részlegen minimalizálták az ágyak számát az utóbbi 10 évben.
A Socialstyrelsen egy másik vizsgálata szerint a tavaly a pszichiátriának jutatott nagyobb összeg, alig érte el a fekvőbeteg ellátást. (megjegyzés: igen mi már akkor hőzöngtünk, hogy hinti a media az igét, hogy mennyit kap a pszichiátria, mi meg tudtuk már akkor, hogy gyakorlatilag semmit. Csak a betegek nem tudták. Mindensetre elégedetséggel tölt el, hogy belátták). A pénz nagy részét a megyék és az önkormányzatok jobb együttműködésének fejlesztésére fordították.
Pia Ryddell (Sahlgrenska) szerint, nem úgy néz ki mintha a politikusok akarnának pénzt invesztálni a pszichiátriába. Csak arról beszélnek állandóam, hogy jobb együttműködésre van szükség. Sokan vagyunk akik viszont végre pénzt szeretnénk látni, mert csak ez hozhatna változást a betegeinknek.

Ügyeletről bővebben: http://psycho.blog.hu/2008/02/18/ugyelet_1 ill. http://psycho.blog.hu/2008/02/26/ugyelet_elszamolasa