Van annak néha haszna, hogy Szabolcs már 2 és fél éve nem kap állást Svédországban és így kénytelen másfelé olyan munkákat felhajtani, amit interneten keresztül meg tud oldani és csak néha kell a helyszínre menni.
Az egyik ilyen munkája az ESA-nál van, aminek néhány szervere Bécsben található.
Ezt adta az ötletet, hogy összekössük a kellemest a hasznossal és Bécsben szilveszterezzünk.
Szegedről gyorsan el lehet jutni Bécsbe, most már végig autópályán.
A kicsiket a nagyszülőknél parkoltuk le, Gábor fiam meg már a haverokkal bulizik. 2 nap gyerekek nélkül kettesben. Ilyen is régen volt már.
Az indulás előtti napon még bizonytalan volt a helyzet, úgy nézett ki nincsen már elfogadható (minőségű és főleg elfogadható árú szállás, de aztán hirtelen leengedték az árakat. Így sikerült egy eredetileg 400 EU-os szállodai szobát a belvárosban 90 EU-ért megcsípnünk.
Ez egy új szálloda, igen modern stílusban. A zuhanyozó például a szoba közepébe állított üvegkalitka volt. Nem vagyok egy maradi csaj, de valahogy nem jött be. Lakberendezési lapokban láttam már a hálószobával egy légterű fürdőszobát, egy dögös térelválasztóval és káddal. Az valahogy más, annak van valami intimitása.
Amíg Szabolcs délután dolgozott én addig heverésztem a hotel szobában és megnéztem végre az előző posztomban felrakott Selma film második részét is.
Gondoltuk megvacsorázunk a hotelben, kicsit lazázunk még a melegben, majd kimegyünk a forgatagba. A vacsora stornó lett, mivel csak 2 féle menü volt, az egyikben rák a másikban cukkini. Na, ez az a két dolog, amit Szabolcs nem eszik meg. Tök és tökféle még egy molekulája se érhet hozzá, szokta mondani (rák miatt pedig volt már rosszul). Ez van.
Így aztán nyakunkba vettük a várost és egy kínai étteremben kötöttünk ki, ahol 12 EU-ért lehetett „svédasztalos” rendszerben degeszre zabálni magad.
Már nagyon éhes voltam, így aztán elkezdtem a sor elején és ahogy jöttek szépen sorban, mindenből szedtem. Később az egyik pincér finoman felhomályosított, hogy néhány darab a tányéromon még bizony megsütésre vár és nem ajánlja, hogy így egyem meg. Hát ez égés. Hobbiszakács jót röhög most rajtam biztos. Én lazán füstölt halaknak néztem őket. Elmentem egy nagy sütőlap mellett az igaz, de akkor nem állt ott éppen senki, hogy az odavitt tengeri herkentyüket megsütögesse, hát csak elhúztam mellette.
Made with Slideshow Embed Tool
Ezután vetettük bele magunkat a tömegbe. Több helyszínen folyt a mulatozás, fülsűketítő hang kavalkád, több helyről, többféle zene és persze a petárdák, rakéták hangja.
Az egyik színpadon egy osztrák zenekar (Real Stardust Babies), nagyon jó zenét játszott, nagyon színvonalasan. Rolling Stones, Janis Joplin és hasonlók - az én fiatalságomból valókat.
Éjfélkor a szokásos tűzijáték és a pezsgő.
Reggel még aludtam amikor Szabolcs megint bement a szerver terembe dolgozni egy kicsit.
Délben még körbeautóztunk a városban, szépen sütött a nap, így vaktában a kocsiból lőttem még pár fotót.
Hegyeshalomnál érdekes érzés volt átgurulni. Amikor én utoljára errefelé jártam, ez még egy működő határállomás volt. Most csak üres lepukkant épületek és a múlt nyomasztó emlékei.
Annak idején a 70-es években, ha bármilyen ártatlanul és üres kézzel is mentél át ezen a határon azért az nagy stressz volt. Állig felfegyverzett határőrök már kilométerekkel a határ előtt elkezdték a kocsikat ellenőrizgetni. A hatalom teljes tudatában fingatták a népet.
Az első "nyugati" utamon esett meg, hogy a több órás várakozásnak a tűző napon és az elfogyasztott üdítőknek köszönhetően nem volt mást tenni, ki kellett szállnom az autóból és bemennem pár lépést a mellettünk levő kukoricásba. Az úti társam kiabált utánam, hogy ne tegyem, de muszáj volt. Nem akarom részletezni nagyon, de éppen leguggoltam, amikor 3 géppisztoly meredt rám és felszólítottak, hogy azonnal igazoljam magam.
Ha nem kellett volna pisilnem, akkor is összepisiltem volna magam ijedtemben. Szépen kivárták míg befejezem, majd porig alázva a díszkíséretükben visszamentem a kocsihoz az útlevelemért, miközben hallgattam a dörgedelmet, hogy mit képzelek én, vegyem tudomásul, hogy akár le is lőhettek volna.
Most már csak nevetek a történeten, de akkor nem sok kedvem volt hozzá.
Na ez jutott ma eszembe, ahogy elsuhantunk a volt határállomás üres épületei mellett.
Fél 5-kor már Szegeden is voltunk.
Köszönet a derűs bejegyzésért :-) Pedig ha elgondolom azt, hogy én sem járnék jobban egy távolkeleti zabáldában, akkor egy erőtlen mosolyra sem telik :-))
VálaszTörlésA szobában felállított zuhanyozóra az árleszállításból lehetett volna következtetni :-))))
(A drámai határátkelésről hasonló élményeim vannak, igaz, hogy azok Biharkereszteshez/püspökihez fűződnek.)
Pozitív stresszben bővelkedő, boldog ÚjÉvet kívánok!