A hét eseménye, amitől zeng a sajtó:
A kormány 2.7 milliárd SEK-et invesztál a psychiátriába az elkövetkező 3 évben.
Erről akartam írni ma, de Zsolt kollegám megelőzött.
Olvassátok az ő posztját a témáról!
Helyette egy kis matematika.
Nem érem utol magam sehogy sem. Akármilyen sokat és gyorsan próbálok dolgozni, csak gyűlik.
Na gondoltam, akkor ma összeadogatom, hogy a jövő heti programjaim mellett, mennyi idő marad a betegekkel való foglalkozásra és a szorosan ehhez kapcsolodó dokumentációra.
Nem is tudom eddig miért nem csináltam egy kis statisztikát.
Ez a program, már egy csomó "nem" után állt össze. Mármint amit nekem szántak, annak egy részére egyszerűen nemet mondtam. Szóval csak az maradt, ami kikerülhetetlen.
Nem részletezem, nézzük, csak úgy nagyjából.
Beleszámoltam a vezetői megbeszéléseket, az osztáyosokat, azokat a bizonyos vårdplaneringeket (tárgyalás a kommun embereivel arról, milyen segítségre van szüksége a betegnek a kiírás után), ECT kezeléseket, hozzátartozókkal való beszélgetéseket. (ez itt megint egy kiemelt project, hogy be kell vonni a rokonságot a kezelésbe - tehát erre nem lehet nemet mondani), határidős orvosi TP-es igazolások, kórrajzkivonatok, (biztosítónak, TB-nek, ügyvédeknek stb.) a kényszerkezeléssel kapcsolatos összes dokumentáció.
A különféle megírandókra számoltam egy átlag időt és persze a napi 2x fél óra kötelező kávézás, mert különben megsértődnek.
Az eredmény: napi 1.5 óra.
Az osztály 14 ágyas. Mivel nincs hagyományos ágytól-ágyig vizit, minden beteggel tervezett beszélgetés formájában tudok csak találkozni, amin kötelezően nővér is részt vesz. Sokszor várok rájuk, mire nekik is megfelel az időpont.
Na azt kéne összehozni napi 1.5 órában, hogy minden beteggel legalább 1x beszéljek a héten, minden beszélgetést diktáljak le, a hazamenőket lássam el recepttel, tp-es papírral, beutalóval. Korrigáljam a beteg APO-DOS listáját (ez egy gyógyszerosztási forma, majd írok róla máskor)
Most jut eszembe, hogy mivel csökkent az orvoslétszám, megint el kell vigyek egy úgynevezett akut napot, amikor semmit nem csinálok az osztályos munkámból, csak az akutan bezuhanó betegeket fogadom a járóbetegrészlegen, konzíliumba járok a házban, szükség esetén kimegyek a beteghez a lakóhelyére. Ez utóbbi akut napot még nem is számoltam be, szóval még az az 1.5 óra sem jut naponta az osztályon bentfekvő betegekre.
Hétfőn kezdett egy AT läkare (rezidens) az osztályon, még őt is tanítgatnom kell, önálló munkára még teljesen alkalmatlan.
Szerdán éjszakás bakjouros leszek, ha összeszalad a munka, reggel ki kellene vennem a kötelező pihenő időt. (megsúgom, nem szoktuk, senki). Csak magunk alatt vágjuk a fát vele, mert mégjobban összetorlódik minden.)
A járóbeteg részlegen dolgozó kollegáim több hónapra előre be vannak táblázva betegekkel. Ha én megbetegszem, senki nincs aki helyettesíteni tudna. Őket sem.
Most sem lesz, amikor jövő héten szabadságra megyek, utazom haza Magyarországra.
A rezidens és a nővérek fogják vinni az oztályt. Jó kis túlélési gyakorlat lesz.
Már előre félek mire jövök vissza!
Ezek után pénzt invesztálnak weblapfejlesztésbe meg átvilágitásokba. Megy a parasztvakítás, hogy most aztán emelkedik majd a psychiátriai ellátás színvonala. (lsd. evergo blogját)
Kérdés már csak az, hogy mi a psychiátria. Belefér-e még a sok projectbe a beteg is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése