Anna Lindberg

Tudom vége már az Olimpiának, de akkor éppen Norvégiát jártuk. Anna Lindbergől, a híres műugróról, azonban mégiscsak írnom kell.
Azért éppen róla, mert bizony ő és az édesanyja, Ulrika Knape tősgyökeres karlskogaiak.
Ulrika maga is műugró, 1972-ben a müncheni olimpián 2 aranyérmet is nyert.
Jelenleg a karlskogai uszodában edző, gondoskodik az utánpótlásról emellett a saját lányát is ő készíti fel.
Van egy barátságos uszodánk a tóparton, ami sajnos már nem mai gyerek így lebontásra ítélték. Olcsóbb egy újat építeni. Most folyik a harc, hogy hol legyen az új uszoda.
Telente mi is szoktunk oda járni. Csodálatos nézni, hogy az a sok apró lány milyen bátran veti bele magát a vízbe a toronyból.
Alexandra lányom, aki a napközivel gyakrabban megfordul ott, többször látta már Annát is edzeni.
Ami a mai napi aktualitás vele kapcsolatban, hogy ma költözik el Karlskogából Malmöbe a barátjához. Továbbra is azonban az itteni csapat tagja marad és a malmöi edzője mellett, rendszeresen vissza fog járni Karlskogába is az édesanyjához edzeni.

A búcsú percei:

 

 

 

 

 

Az idei Olimpián Pekingben 6. helyezést ért el 342.15 ponttal, míg a magyar Barta Nóra 12. lett, 269.25 ponttal.

 

 

 

 

 

 

Ezen a képen ők ketten láthatók egymás mellet Eindhovenben a Műugró EB-n, ahol Anna Lindberg aranyérmes, Barta Nóra pedig ezüstérmes lett.









 

Anna Lindberg

1981november 16.-án született, Karlskogában.
Gyermekkorát gyakorlatilag a karlskogai uszodában töltötte.
Játszott a vízben naphosszat, míg a híres mama és az apuka edzéseket tartottak.
Hegedűlni tanult, de gyorsan rájött, hogy nem ez az ő világa.
Inkább a fizikai adottságait használta ki.

1995-ben debütált Bécsben az EB-n, ahol 2 bronzérmet szerzett.
2006-ban Budapesten 1m és 3m-en is aranyérmes lett.

1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is részt vett az olimpián.
Angolul, németül és spanyolul is beszél.
Belsőépítészetet tanul.

Több rövidfilm is található róla a neten, de azért ezt a svédnyelvű riportot választottam, mert ez Karlskogában készült, látható a tópart(unk) és a szegény öreg uszodánk, amit már nem sokáig élvezhetünk. Gondoltam megörökítem magunknak is.

Még csak két éve élek itt, messze állok attól, hogy ezt a kisvárost otthonomnak érezzem, mégis valahogy elszomorít, hogy valami eltűnik ami mégiscsak része volt az itteni életünknek.