Svéd-magyar kerekasztal

Nemrégen közzétettem egy továbbított üzenetet, amelyben egy kolleganő Svédországban dolgozó magyar pszichiátereket kapacitált, hogy vegyenek részt a Magyar Pszichiátriai Társaság XVI. Vándorgyűlésén, Sopronban egy tervezett svéd-magyar találkozón. Kicsit csalódtam, azt hittem többeket érdekel a dolog, de az igazat megvallva nemigen ugrottak a kollegák a témára. Részben megértem, részben nem. Mindenki mögött nehéz döntések sora és azt megelőző igen nehéz idöszak áll. Van aki hátra sem akar nézni.
Lényeg a lényeg, én mint minden lében kanál pakoltam és mentem. Nem volt persze ez ilyen egyszerű, mert azért csak kellett készülni is. Szerencse, hogy itt a blogon már mindent megírtam, csak pofásítani kellett kicsit... A diákat a végső leadási határidő előtt 2 órával kezdtük el Szabolccsal csinálni. Volt némi kapkodás, de összejött.

Csütörtökön Mariestadból munka után egyenesen a reptérre mentem.
A mi programunkat péntek fél 12-re tették.
Enikő - aki az egészet megálmodta és megvalósította, moderálta a kerekasztalt és mesélt a járóbeteg ellátásról. Félegyházi Zsolt kollegánk a gyógyszerelési szokásokról, én pedig az akut betegfelvételről, az osztályos kezelésről és a pszichiátriai kényszerkezelésekről adtam egy kis tájékoztatást.
Mindhármunk jelenlegi helyzete más. Enikő 3 évet dolgozott Svédországban aztán hazatelepedett. Zsolt abszolut kétlaki, Svédországban bérorvoskodik, hogy megkeresse a rávalót az otthoni léthez és az otthoni magánrendeléséhez. Én 2006. óta folyamatosan itt dolgozom. Így legalább vegyes volt a felállás.
A száraz tényeket Enikő egy saját verssel tette színesebbé. (ha hozzájárul felteszem majd a blogomra)

Kicsit izgultam hogy vajon kíváncsi lesz-e valaki ránk, de nem lehetett okunk a panaszra.Tele lett a terem, nem is jutott mindenkinek ülőhely. Legnagyobb meglepetésemre, Füredi professzor is megtisztelt minket a jelenlétével, sőt később egy plenaris ülésen, amin a magyar pszichiátria megmentése volt a téma, hivatkozott is a tőlünk hallottakra.
Voltak évfolyamtársak is a hallgatóság között, egyikük lánya épp most készül Dániába dolgozni. Eljött hát az aggodó anyuka tájékozódni.
Voltak kollegák akik Angliában és Franciaországban dolgoznak, érdekes volt velük is pár szót váltani. Egy Luleå-ban dolgozó társunk csak a végén jött oda hozzánk addig csendben megbújt a hallgatóság soraiban. Kár, hogy nem szólt hozzá, pár dologról más volt a véleménye mint a miénk.
Enikő eredeti terve az volt, hogy létrehozzon a Magyar Piszchiátriai Társaságon belül egy svédországi szekciót, de a érdeklődés hiánya miatt ezt készült feladni és ennek hangot is adott. A jelenlévők viszont jónak tartották az ötletet avval a változtatással, hogy ne kizárólag svéd, hanem külföldön dolgozó magyar pszichiáterek csoportja alakuljon. Ebben maradtunk. Hogy mi lesz belőle majd elválik. Én mindesetre próbálom aktivizálni az ittenieket.

(folyt köv. úgy általában a kongresszusról)