Svéd-magyar kerekasztal

Nemrégen közzétettem egy továbbított üzenetet, amelyben egy kolleganő Svédországban dolgozó magyar pszichiátereket kapacitált, hogy vegyenek részt a Magyar Pszichiátriai Társaság XVI. Vándorgyűlésén, Sopronban egy tervezett svéd-magyar találkozón. Kicsit csalódtam, azt hittem többeket érdekel a dolog, de az igazat megvallva nemigen ugrottak a kollegák a témára. Részben megértem, részben nem. Mindenki mögött nehéz döntések sora és azt megelőző igen nehéz idöszak áll. Van aki hátra sem akar nézni.
Lényeg a lényeg, én mint minden lében kanál pakoltam és mentem. Nem volt persze ez ilyen egyszerű, mert azért csak kellett készülni is. Szerencse, hogy itt a blogon már mindent megírtam, csak pofásítani kellett kicsit... A diákat a végső leadási határidő előtt 2 órával kezdtük el Szabolccsal csinálni. Volt némi kapkodás, de összejött.

Csütörtökön Mariestadból munka után egyenesen a reptérre mentem.
A mi programunkat péntek fél 12-re tették.
Enikő - aki az egészet megálmodta és megvalósította, moderálta a kerekasztalt és mesélt a járóbeteg ellátásról. Félegyházi Zsolt kollegánk a gyógyszerelési szokásokról, én pedig az akut betegfelvételről, az osztályos kezelésről és a pszichiátriai kényszerkezelésekről adtam egy kis tájékoztatást.
Mindhármunk jelenlegi helyzete más. Enikő 3 évet dolgozott Svédországban aztán hazatelepedett. Zsolt abszolut kétlaki, Svédországban bérorvoskodik, hogy megkeresse a rávalót az otthoni léthez és az otthoni magánrendeléséhez. Én 2006. óta folyamatosan itt dolgozom. Így legalább vegyes volt a felállás.
A száraz tényeket Enikő egy saját verssel tette színesebbé. (ha hozzájárul felteszem majd a blogomra)

Kicsit izgultam hogy vajon kíváncsi lesz-e valaki ránk, de nem lehetett okunk a panaszra.Tele lett a terem, nem is jutott mindenkinek ülőhely. Legnagyobb meglepetésemre, Füredi professzor is megtisztelt minket a jelenlétével, sőt később egy plenaris ülésen, amin a magyar pszichiátria megmentése volt a téma, hivatkozott is a tőlünk hallottakra.
Voltak évfolyamtársak is a hallgatóság között, egyikük lánya épp most készül Dániába dolgozni. Eljött hát az aggodó anyuka tájékozódni.
Voltak kollegák akik Angliában és Franciaországban dolgoznak, érdekes volt velük is pár szót váltani. Egy Luleå-ban dolgozó társunk csak a végén jött oda hozzánk addig csendben megbújt a hallgatóság soraiban. Kár, hogy nem szólt hozzá, pár dologról más volt a véleménye mint a miénk.
Enikő eredeti terve az volt, hogy létrehozzon a Magyar Piszchiátriai Társaságon belül egy svédországi szekciót, de a érdeklődés hiánya miatt ezt készült feladni és ennek hangot is adott. A jelenlévők viszont jónak tartották az ötletet avval a változtatással, hogy ne kizárólag svéd, hanem külföldön dolgozó magyar pszichiáterek csoportja alakuljon. Ebben maradtunk. Hogy mi lesz belőle majd elválik. Én mindesetre próbálom aktivizálni az ittenieket.

(folyt köv. úgy általában a kongresszusról)

D-vitamin ami nincs, de legalábbis kevés

Egyre több cikk foglalkozik a D-vitamin hiánnyal itt is, otthon is. Engem nyilvánvalóan a depresszió és a D-vitamin hiány kapcsolata foglalkoztat. 2 éve Stockholmban egy érdekes előadás is elhangzott a témáról.
A depresszió mellett azonban a D-vitamin hiány  többek között a csökkent immunitásért (influenza!!), a daganatos betegségek gyakoribb előfordulásáért is felelős .
Gondoltam utánajárok kicsit a dolognak, ezért elkezdtem az osztályra bekerült betegek D-vitamin szintjét ellenőrizni. (Igen megörültek az amúgy is magas labor költségek további emelkedése miatt.)Mit mondjak alig találtam normál értéket.
Ez nem egy tudományos vizsgálat, hiszen normál kontroll csoportom sem volt, csak egy kis kiváncsiság.
Eredmény 28 betegből 3-nak volt a D-vitamin szintje a normálérték (75-150 ug/ml) alsó határán a többi alatta. A átlag 42 volt, a legalacsonyabb 10, a legmagasabb 85.
A betegek nagy része szorongásos zavarokkal és depresszióval küzd, de volt köztük néhány schizophren beteg is.
Ezeknek a betegnek elkezdtem a D-vitamin pótlást, de eredményről még nem tudok beszámolni,valószínűleg nem is fogok tudni, mert már nem ott dolgozom, nincs módomban követni őket.
Itt Svédországban nem olyan régen létezik tiszta D3 vitamin készitmény, azelőtt csak kombinációban
A- vitaminnal vagy Calciummal volt kapható. Magyarországon létezik tabletta 1000 NE és 3000 NE, ennek könnyebb az adagolása.
A gond csak a dózissal van, mert úgy tűnik sokkal magasabb adagokra van szükség mint ahogy eddig adagoltuk és ami a hivatalos ajánlás.
Eleinte sikítottak a patikában a receptjeimtől, de aztán lementem és megbeszéltük. (kaptak mellé egy kis szakirodalmat is)
A svéd hivatalos ajanlás szerint 2 éves korig, bizonyos esetekben 5 éves korig napi 400 NE. Felnőttekről szó sincs, legalábbis ami a profilaktikus D-vitamin adását illeti.
A finnek már megint beelőztek, mert módosítottak (http://www.thl.fi/sv_SE/web/sv/meddelande?id=23892) az ajánláson. Ezek szerint 18 éves korig kell profilaktikus D-vitamin kezelésben részesíteni   minden gyereket
Az ajánlás konkrétan:
2 éves korig 400 NE egész évben.
2-18 év között napi 300 NE, egész évben.
Terheseknek és szoptatós anyáknak 400 NE és egész évben, nemcsak a téli hónapokban.

Nem tudom a svéd tempóval ez mennyi időbe fog telni?  Mármint a hivatalos ajanlás megváltoztása.
A Läkartidningen egyik cikke szerint pedig biztonságosan, túladagolás veszélye nélkül a következő dózisok adhatóak:
10 éves kor alatt napi 1000NE
10 éves kor felett napi 2000 NE
Felnőttnek napi 4000 NE

Szóval hajrá kollegák, ellenőrizzétek ti is gyakrabban.!Hogy ezek után mennyit merjünk rendelni azt döntse el mindenki maga.
A Svédországban élőknek egy jó tanács: a patikákban recept nélkül kapható D-vitamin Olja ACO, 25 ml-t tartalmaz egy csöppentős üvegben. A leirat szerint 1 ml 33 csepp, de ez nem stimmel. Amikor 5ml-t rendeltem, akkor a nővérkéim eleinte kicsepegtették az 5x33 cseppet, ami kapásból 8 ml lett. Szóval ne cseppekben számoljátok az adagot,helyette azt vegyétek alapul, hogy 1 ml D-vitamin olja az 2640 NE (IE)/ ml. Fontos még, hogy a D-vitamint elég hetente egyszer adagolni, mivel zsírban oldodó vitamin és elraktározódik

Egy kis személyes adalék. Mondanám, hogy én mint normál kontrol, de nem mindenki szerint vagyok 100-as, ezért nem mondom.
Ősszel anélkül, hogy tudtam volna mennyi a D-vitamin szintem, elkezdtem napi 1000 NE-t szedni. Január elején otthon megnéztük és az eredmény elég megdöbbentő lett.- 23 ug/ ml. Mennyi lehetett előtte, bele sem merek gondolni. Most napi 3000 NE –t nyomok, majd szólok ha túladagolási tüneteim lesznek. Persze kapja az egész család. (Mi is szólunk majd - a család)
Első gondolata nyilván mindenkinek az lesz, hogy persze Svédországban sokat van sötét, de elmondanám téjékoztatásul, hogy éves átlagban ugyanannyi a napsütéses órák száma, itt ahol én lakom, mint Magyarországon. Szerintem ez otthon legalább ekkora probléma.

Itt egy svéd nyelvű cikk 2007-ből;
 http://www.lakartidningen.se/engine.php?articleId=6279

Kultur sokk

Útban hazafelé Mariestadból. Nyomom a gázt, meresztem a szemem a sötétben, kezdek álmosodni. Gondoltam zene helyett hallgatok valamit amire oda kell figyelnem. Váltogatok az adók között és a sok hallgathatatlan zene között végre találok egy csatornát ahol éppen vetélkedőt közvetitenek. Egy karlskogai és egy örebroi általános iskola 5. osztályosai mérik össze tudásukat. Mindenki feldobva, riporter pörög, a csapatok eléneklik a buzditásukra szolgáló nótát.

Első kérdés:
Hány percből egy félóra? A leggyorsabb már nyomja is a gombot... brrr.... 15, ja nem 30, vagy mégse...de..
- riporter na akkor most mennyi? kis gondolkodás után megszületik a jó válasz – 30. Tapsvihar, éljenzés.
Második kérdés:
Hány tagból áll egy kvartett? Kicsit lassaban jön a Brrr...- de jön – válasz: 2 - nem - akkor 3. Nem, sajnos nem adhatok pontot.
Kb. ezen a színvonalon folytatódik tovább. Riporter folyamatosan ömleng, hogy mindenki milyen duktig.
Én meg feladtam, visszatértem inkább a 80-as évekbe és a rock világába.
Tulajdonképpen a döbbenettől már úgyis felébredtem.

Hallgassátok ti is a kedvenc rádióadómat: http://www.rockklassiker.se/player/.
Akinek van kedve az a telefonján is hallgathatja, ehhez csak le kell tölteni egy alkalmazást innen.

Biztosítás, te drága!

Kedden sajnos végetért a magyarországi pihenőnk és repülőre majd autóba szálltunk. A repülőutunk szokásosan unalmasan telt, bár el kell ismerni MALÉV-val repülni azért kellemesebb mint a Wizzairrel.Ez főleg a stewardessek hozzáállásának köszönhető. Miután megtaláltuk a poggyászkiadót az Arlanda labirintusában, megkerestük az autónkat is az ún. parkolóházban (ez kicsit érdekes megfogalmazás, mert az ablakon befúj a szél, de legalább csapadék/nap ellen véd. Landolás után ca. 80 perccel el is tudtunk indulni. Úgy terveztük, hogy megállunk egy benzinkútnál némi élelmet és innivalót vásárolni. A reptérről hazafele vezető úton kb. a második benzinkútnál inditottunk támadást egy a shop ellen. A pusztítás után beszálltunk az autóba...ami induláskor elégge "köhögött" és némi füstöt eregetett. Ildikóból előtört az emberbarát és javasolta, hogy ha már úgyis égünk menjünk picit arrébb, hogy ne csináljunk görögtüzet a benzinkútból (is). "Szerencsénkre" egy pihenőhely ill. egy Mcdonalds is tartozott a benzinkúthoz így egy félreeső helyen leparkoltunk és megnéztük mi füstöl...nyilván nem láttunk semmit.
Mivel a Saabunk svéd rendszámmal van ellátva ezért egy meglehetősen drága, ám most láthatóan hasznos ún. "helförsäkring"-et (otthoni CASCO megfelelője, bár annál több) kötöttem rá, amiben többek között benne van az assistance és 3 napra a bérautó is. A netről megtudtam a kárbejelentő telefonszámát (google és iphone rocks) és rövid diskurzus után közölték, hogy jön a felmentő sereg. Pár perc múlva hívott is az assistance és némi magyarázás után beazonosította a helyet ahol megálltunk. Mi, a gyerkőcök legnagyobb örömére, beültünk a Mcdonaldsba és vártunk. A segítség ca 15-20 percen belül meg is jött, konstatálta, hogy tényleg füstöl és mondta, hogy elvontatjuk az autót, utána engem kirak az Avisnál és minden jó lesz. Így is lett, Ildikó meg a gyerkőcök ott maradtak a Mcdonaldsban, én meg mentem az assistance-al, előbb a szervízbe, majd az Avishez. Amíg odaértünk megtudtam, hogy az assistance ill. az autóbérlésről a számlát automatikusan a biztosítónak küldik, nekem különösebb teendőm egyelőre nincs.
Summa summarum; a füstölés kezdete és a bérautó átvétele között ca másfél óra telt el. Én még visszamentem a szervízhez; átpakolni a csomagjainkat, üléseket stb ill. bedobni a kocsink kulcsát, majd összeszedtem a többieket és a tervezett éjfél helyett hajnal 3-kor már itthon is voltunk.
Pénteken elautóztam Arlandastadba, útközben egyeztettem az Avis-al, hogy a szervízben hagyom a kocsit, a Saabot meg szépen elhoztam (miután kifizettem a javítást). Szóval nem bántam meg/bánom, hogy nem olcsó a biztosítás, de cserébe kapok is valamit.

Egy fejezet lezárul

Hétfőtől máshol és más formában dolgozom. Régebb óta érett már a gondolata a váltásnak, de nem volt könnyű rászánni magam. Szerencsémre a vezetőség megkönnyítette a döntést.
Egyedül vittem éveken keresztül egy fekvőbeteg osztályt, beosztottam sosem volt. Időnként jött egy-egy AT läkare (rezidens) de ők inkább csak növelték a teendőimet. Ha elmentem szabadságra akkor gyakorlatilag orvos nélkül maradt az osztály, a járóbeteg részlegen dolgozó kollegák ugráltak át időnként, a saját betegeik mellett. Állandó lelkiismeret furdalásom volt miattuk, ha elmentem. Amikor meg visszajöttem irdatlan mennyiségű elintézni, megírni való szakadt a nyakamba.
Az ügyeletekért járó juttatásnak csak 50%-t kaptuk pénzben, a másik felét szabadságban adták ki. Csakhogy szinte sosem tudtam kivenni, valahogy mindig éppen alkalmatlan volt ha menni akartam. Az már csak hab a tortán, hogy jól el is számolták magukat a szabadnapjaimmal. Hetek óta megy a számolás, de még most sem értünk teljesen a dolog végére. Szóval tele lett a hócipőm rendesen.
Novemberben vettem egy nagy levegőt és felmondtam. Igen meglepődtek, látszott hogy nem számítottak rá. Pedig én végig mondtam a magamét, de nem ütötte meg az ingerküszöbüket.
Hétfőtől elszegődöm bérorvosnak. Egyenlőre elég volt az alkalmazottságból, inkább a magam ura leszek.
Akkor dolgozom amikor én akarok és annyit amennyit én akarok. Fizetett szabadság nincs, de elég rendes heti bért adnak ahhoz, hogy az ember félrerakjon a szűkösebb időkre. A közvetítő cégek weboldalán figyelem hol keresnek éppen pszichiátert és ha megfelel a hely és az időpont gyorsan be is foglalom magamnak online. Ezután felveszik velem a kapcsolatot ée lefixáljuk a részleteket.
Ezentúl az iskola szünetekben nem fogok nagyszülőket, meg bébicsőszöket rángatni a gyerekeim mellé, hanem szépen itthon maradok velük. Arról is álmodozom, hogy bevállalok néhány hetet nyáron valahol Észak-Norvégiában az óceán mellett és viszem a kölyköket is magammal. Majd meglátjuk.
Magunk között szólva azért nem könnyű 4 és fél évet a hátam mögütt hagyni. Megharcoltunk egymással az osztályon rendesen... Ők állandóan jöttek a „kulturális különbségek“ varázsszóval, amitől én agymenést kaptam, de nem engedtem a 21-ből. Aztán szépen lassan összecsiszolódtunk. Ők megtanulták, hogy az anatómia, az élettan, a biokémia és a gyógyszertan Svédországban is ugyanolyan és hogy szakmai szempontból nálam nincs pardon. Én meg módjával, de azért svédesültem.
Szóval azért kicsit fáj a szivem, sok energiám van ebben az osztályban.
Hétfőtől Mariestadba fogok kijárni. Újra naponta fogok ”pendlázni”, mint a régi szép időkben otthon Magyarországon. Kicsit azért aggódom, mert errefelé mostanság elég nagy a hó, de majd csak kitavaszodik. Én már érzem.

A volt munkahelyem:

Szeged - pihenő

Mint eddig majdnem minden évben, most is itthon töltjük az ünnepek egy részét és az azt követő pihenőt.
Újra és újra elcsodálkozom - most hogy nem csak lefelé nézve rohanok – hogy milyen szép város is Szeged. A hó persze megint váratlanul érte az illetékeseket, így azért elég kettős a kép.

Ha felfelé nézek gyönyörü épületek, ha lefelé akkor eltakarítatlan hó, kosz, mocsok. A közlekedés továbbra is kaotikus, az elkezdett villamospálya építésével ősz óta szinte semmit nem haladtak.

A program a szokásos, rokonok, haverok, nagy generál (fodrász, kozmetikus, fogorvos stb) a gyerekeknek úszás.
Szabolccsal dolgozunk az új blogon.
Sokan kérdeznek továbbra is e-mailben a svédországi munka lehetőségekről, letelepedésről, ezért összegyűjtöttem az evvel kapcsolatos írásaimat és egyéb hasznos linkeket.
Köszönet Emőkének (http://svedasztal.blogspot.com/) az ötletért.

A felső sorban fog megjelenni egy menüpontban
Jönnek nemsokára az új posztok is.

Teszt post

iPhone rocks

Blackout