2009. április 25., szombat

Macskabajok

Állatorvoshoz egész könnyű bejutni.


Még otthon megígértük a gyerekeknek, hogy ha egyszer kertes házban lakunk, akkor kaphatnak valamilyen állatot. Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, így aztán vettünk egy igazi házimacskát.



Pár hónap után Tigris (a képen látható, hogy rászolgált a nevére) sajnos elveszett. Elkísérte Gábort reggel az iskoláig, és soha többet nem láttuk. Gábor le is vonta a következtetést, hogy iskolába járni veszélyes.

Nagy volt a bánat, hát gyorsan orvosolni kellett. Okulva az előző cica körüli veszekedésekből, az már eldöntött tény volt, hogy kettő kell.



Találtunk is a neten (blocket.se) gyerekeknek tetsző cicákat. Gyors telefon, kocsiba vágtuk magunkat és irány értük egy kb. 30 km-re levő tanyára. Mondanom sem kell, nem vittünk semmit amiben elhozhattuk volna őket. Egyik cica az én ölemben elől, a másikat Gábor fogta hátul, pechére. A később Dennis nevet kapott macsek ugyanis nem bírja az utazást (ezt később is bizonyította), így barátságuk megpecsételéseként rögtön le is hányta Gábor vadonatúj kabátját. (Dennis bosszúja az elődjének elvesztése miatt)
Rájuk már jobban vigyáztunk csak néhány hét után engedtük ki őket az udvarra.
A fiút, mint írtam, Dennisre kereszteltük, a lány a Fanny nevet kapta. Hiába vannak ketten, az én gyerekeim továbbra is csak veszekszenek rajtuk.
Telt múlt az idő, szépen kamasszá cseperedtek és jöttek a bajok. Dennis néha napokra eltűnt (a környező utcákban lakók "örömére"), Fanny körül meg időnként a környék összes kandúrja itt legyeskedett. Szóval tenni kellett valamit. (Azonkívűl, hogy lerugdostuk Fannyról a macskákat)
Az 5 éves Barnabás értetlenült állt amikor meghallotta, hogy meg kell őket operálni. Hirtelen nem is tudtam, hogy lehetne ezt neki megmagyarázni. Annyit mondtam, hogy ki kell operálni a „csavargójukat”. Később már mi, felnőttek is csak csavargó kivételt mondogattunk.
Az állatorvosi rendelő email címe nem műkődött, így aztán Szabolcs végül is telefonált. Következő héten már vihettük is őket.
Mivel én dolgoztam, Szabolcsra hárult a feladat. 1200 SEK-ért mind a kettőjüket megszabadították a csavargójuktól (ebben benne volt Fanny varratszedése is). Sima ügy volt legalábbis nekünk. A macskák kicsit be voltak lassulva, az igaz.
Amikor utolsóként hazaértem Barnabás csípőre tett kézzel állt az előszobában és felháborodottan mondta :
„Mit beszéltél te itt nekem csavargó kivételről? Ennek egyszerűen levágták a tökeit.”

2 megjegyzés: