Svédországban a bejelentési kötelezettséget az egészségügyön belül 1937-ben vezették be a stockholmi Maria Kórházban történt esemény után. Akkor négy beteg halt meg egy tévedés következtében, amikoris helyi érzéstelenitő helyett fertőtlenitőszert kaptak a betegek injekcióban.
Ezt a rendelkezést a bejelentési kötelezettségről nevezték el Lex Maria-nak.
A Lex Maria rendelkezéseket (1988:53) törvény írja le és vonatkozik minden munkaadóra és teljes személyzetre az egészségügyön belül. Kiegészítő rendelkezések találhatók a Socialstyrelsen előírásai és általános tanácsai között is (SOSFS 2005:28). Ezen rendelkezések 2006 február 1.-én léptek hatályba.
Célja a megelőzés.
Ha az egészségügyi ellátással kapcsolatban egy beteg súlyosan megsérül, súlyos betegséget kap, vagy nagy veszélynek teszik ki, akkor ennek a bejelentése alapján egy igen részletes, objektív kivizsgálás történik amiből levonva a megfelelő következtetéseket, megpróbálják elkerülni, hogy a jövőben hasonló előfordulhasson. (a büntetőjogi következmény egy másik dolog).
Újdonság, hogy minden öngyilkossági kísérletet is be kell jelenteni függetlenül attól, hogy valami hiányosság miatt történt vagy nem.
A bejelentés egy hivatalos blankettán történik. A bejelentést a lehető leghamarabb meg kell tenni, de legkésőbb 2 hónapon belül.
Az érintett beteget vagy a legközelebbi hozzátartozóját informálni kell a bejelentésről és a vizsgálatról.
A betegnek, vagy hozzátartozójának is lehetőséget kell adni, hogy leírhassa a saját tapasztalatát az üggyel kapcsolatban.
A beteg maga is bejelenthet egy ilyen esetet 2 éven belül.
Mivel az ilyen eseteknek nagy sajtóvisszhangja van, ezért az előírás szerint nagyon fontos, hogy minél gyorsabban megtörténjen a bejelentés és a vizsgálat, hogy az érintettek direkt információkat kapjanak, olyan gyorsan ahogy csak lehet.
A bejelentést több szinten bírálják el. A munkahelyi vezető nézi át először és jár utána van-e megfelelő előírás aminek a betartásával megelőzhető lett volna az esemény, ha nincs akkor milyen intézkedésekre van szükség. Megyei szinten van egy orvos aki ezekkel a bejelentésekkel foglalkozik - ez a második szint. Ő a delegációját a munkaadótól kapja. A legfelső szint a Socialstyrelsen.
Nagyon részletes kivizsgálás történik, levonják a következtetéseket és ajánlásokat tesznek.
Ezek a leírások a honklapjukon megtalálhatok, bárki számára hozzáférhetőek.
Ajánlom az itt dolgozó kollegáknak, hogy rendszeresen olvasgassák.
(http://www.socialstyrelsen.se/Amnesord/patient_klientsakerhet/specnavigation/Erfarenheter/Fallstudier/index.htm)
A következő alkalommal az otthoniaknak lefordítgatom az esetleírások címeit és ha valakit valamelyik eset nagyon érdekel akkor azt esetleg részletesen is.
Itt is vannak műhibák szép számmal, sőt nagyon hasonlóak az otthoniakhoz. A sajtó is csámcsog rajta ugyanúgy. A különbség, hogy itt tényleg megpróbálnak tanulni az esetből. Na ez az a része a dolognak ami otthon hiányzik.
Ezt a rendelkezést a bejelentési kötelezettségről nevezték el Lex Maria-nak.
A Lex Maria rendelkezéseket (1988:53) törvény írja le és vonatkozik minden munkaadóra és teljes személyzetre az egészségügyön belül. Kiegészítő rendelkezések találhatók a Socialstyrelsen előírásai és általános tanácsai között is (SOSFS 2005:28). Ezen rendelkezések 2006 február 1.-én léptek hatályba.
Célja a megelőzés.
Ha az egészségügyi ellátással kapcsolatban egy beteg súlyosan megsérül, súlyos betegséget kap, vagy nagy veszélynek teszik ki, akkor ennek a bejelentése alapján egy igen részletes, objektív kivizsgálás történik amiből levonva a megfelelő következtetéseket, megpróbálják elkerülni, hogy a jövőben hasonló előfordulhasson. (a büntetőjogi következmény egy másik dolog).
Újdonság, hogy minden öngyilkossági kísérletet is be kell jelenteni függetlenül attól, hogy valami hiányosság miatt történt vagy nem.
A bejelentés egy hivatalos blankettán történik. A bejelentést a lehető leghamarabb meg kell tenni, de legkésőbb 2 hónapon belül.
Az érintett beteget vagy a legközelebbi hozzátartozóját informálni kell a bejelentésről és a vizsgálatról.
A betegnek, vagy hozzátartozójának is lehetőséget kell adni, hogy leírhassa a saját tapasztalatát az üggyel kapcsolatban.
A beteg maga is bejelenthet egy ilyen esetet 2 éven belül.
Mivel az ilyen eseteknek nagy sajtóvisszhangja van, ezért az előírás szerint nagyon fontos, hogy minél gyorsabban megtörténjen a bejelentés és a vizsgálat, hogy az érintettek direkt információkat kapjanak, olyan gyorsan ahogy csak lehet.
A bejelentést több szinten bírálják el. A munkahelyi vezető nézi át először és jár utána van-e megfelelő előírás aminek a betartásával megelőzhető lett volna az esemény, ha nincs akkor milyen intézkedésekre van szükség. Megyei szinten van egy orvos aki ezekkel a bejelentésekkel foglalkozik - ez a második szint. Ő a delegációját a munkaadótól kapja. A legfelső szint a Socialstyrelsen.
Nagyon részletes kivizsgálás történik, levonják a következtetéseket és ajánlásokat tesznek.
Ezek a leírások a honklapjukon megtalálhatok, bárki számára hozzáférhetőek.
Ajánlom az itt dolgozó kollegáknak, hogy rendszeresen olvasgassák.
(http://www.socialstyrelsen.se/Amnesord/patient_klientsakerhet/specnavigation/Erfarenheter/Fallstudier/index.htm)
A következő alkalommal az otthoniaknak lefordítgatom az esetleírások címeit és ha valakit valamelyik eset nagyon érdekel akkor azt esetleg részletesen is.
Itt is vannak műhibák szép számmal, sőt nagyon hasonlóak az otthoniakhoz. A sajtó is csámcsog rajta ugyanúgy. A különbség, hogy itt tényleg megpróbálnak tanulni az esetből. Na ez az a része a dolognak ami otthon hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése