Dugulás

Hétvége van, nagyüzemben mosunk. 5-en vagyunk, eléggé ki van használva a mosógép. A baj csak az, hogy dugulás helyzete állt elő, bugyog vissza a lefolyóból a víz.  Megpróbáltuk a lehetséges házi praktikákat a baj elháritására, de nem ment. Ok, akkor szakember kell, szakfelszereléssel!
Tavaly amikor megvettük a házat, azonnal kilószám érkeztek az ajánlatok mindeféle társulatoktól, hogy lépjünk be (persze megfelelő éves dij ellenében) és akkor ha kell jönnek, javítanak, karbantartanak olcsóbban a piaci árnál. Átolvasgattuk őket, majd kiválasztottunk egy helyi céget (Villa Ägare). Gondoltam, csak hamarabb ideérnek ha szükség van rájuk. Ehhez képest a a dugulás már több mint egy hónapja része az életünknek. A válaszott cég, még arra sem méltatott, hogy válaszoljanak az e-mailre (pedig a visszajelzés szerint olvasták), telefonon nem lehet őket elérni. Szabolcs több céggel beszélt már telefonon, de persze mindegyik full bokad, sajnos már tele vannak, de majd telefonáljunk jövő héten újra. Nem ám, hogy előjegyeznének, és akkor legalább tudnám, hogy majd két hónap múlva! Nem, csak úgy lazán elhajtanak a susnyásba. Kezdem egészen otthon érezni magam. Úgy látszik ez itt is túl alantas munka, nem derogál  senkinek a más csövében turkálni.

És hogy mennyire ellenmondásos itt az élet. Nemrégen nyílt nap volt a gimnáziumokban, ami teljesen az otthoni szakmunkásképzőkre hasonlított. Sima osztály nincs is csak mindeféle szakok, pl. fodrász, esztergályos, ilyen-olyan. Az egyik iskolába belépve hatalmas plakát fogadott bennünket: Építsd nálunk a sikeres jövődet, tanulj itt, hogy csőszerelő lehessél! 
Úgy látszik nem elég meggyőzőek, mert valahogy nem tünik sikerszakmának a dolog.