Hogy kerültem ide?

A visszajelzésekből, amiket köszönök, kitűnik, hogy sokan vannak akik még csak gondolkodnak egy esetleges svéd munkavállaláson. Nekik írom  le, hogy én milyen úton  jutottam ide.
Több lehetőség is van ezen kívűl. Amit leírok, az egy történet, semmi garancia nincs rá, hogy minden így fog történni a következőkben is.

A MOK újságban találtam egy hirdetést arról, hogy psychiátereket keresnek Svédországba. A megadott e-mail címre  kellett írni néhány sort  és mellékelni egy angol nyelvű  CV-t.
Nemsokára kaptam választ, hogy lesz egy tájékoztató előadás interjúkkal egybekötve  Budapesten.
Az előadások és az interjúk angol nyelven folytak, de volt tolmács is, mert ugye nem mindenkinek az angol a tanult idegen nyelve. Az interjúk alapján kiválogattak egy csapatot, akik férjestől, feleségestől kiutazhattak Svédországba 5 napra szétnézni. Ott további interjúk és elég szoros program. Főleg  az eü. intézményekre volt kihegyezve az ismerkedés, de azért volt kirándulás is és jó vacsorák. Az utolsó napon történt az előszerződés aláírása (ez Örebro megyére vonatkozott, más megyékben később döntöttek).
Az előszerződésben az állt, hogy van egy féléves betanulási idő, utána várható a végleges szerződés, a magasabb fizetés és az, hogy ez az előszerződés akkor lép érvénybe ha elvégezzük a svédek által szervezett 7 hónapos intenzív nyelvtanfolyamot és leteszünk a végén egy C1-es nyelvvizsgát.  A mi kötelezettségünk az ingyenes, illetve támogatott tanfolyam fejében 3 év munka odakint.
A tanfolyam megkezdése előtt volt egy svéd bemutató tanítás  és egy nyelvi-képesség felmérés.
A tanfolyamot 2005 szeptember 5.-én kezdtük 14-en, vizsga április 10-én. Májusban költözés, május utolsó hetében munkába állás. Ebből is látszik, hogy a tempó nagy. A költözéshez, elinduláshoz kaptunk vissza nem térítendő támogatást. Ennek a nagysága a költöző családtagok számától függött, mi (5 fő) 27 000 Kr-t kaptunk.
A nyelvtanfolyam Budapesten volt, napi 6 (45 perc) óra. Ezt persze csak úgy lehet  megcsinálni, ha az ember közben nem dolgozik. Na de akkor miből éltünk?  Kaptunk   havonta 12000Kr-nak megfelelő Ft-nyi ösztöndíjat, a vidékiek 70000 Ft albérlet hozzájárulást, napi 1000 FT kajapénzt és heti egy–oda vissza utat 2. osztályon. Ennek fejében „csak”  tanulni kellett.
Én a részemről az albérlet hozzájárulást elvonatoztam. 3 gyerekkel nem akartam 7 hónapra felköltözni Szegedről Pestre, aztán meg tovább megint Svédországba. Ez a 7 hónap volt életemben talán a legnehezebb. Reggel 5:20-kor ültem a vonaton és tanultam, Pesten 6 kemény nyelvóra, újra vonat és tanulás a vonaton. Este 6-ra hazaértem,  vártak a gyerekeim. Éjszaka lógtam a svéd weboldalakon és svédnyelvű filmeket néztem. És ez így ment 7 hónapig minden nap. Tudtam ezt tenni mert a párom gyakorlatilag mindent levett a vállamról. Neki sem volt könnyű.
Rajtam kívül volt egy naponta - bejáró Győrből  és egy Székesvehérvárról. Nem ajánlom senkinek. Hetente 1x délután a hozzátartozóknak is volt 3 órájuk.
A tanfolyam felénél újabb kiutazás (megint mehettek a férjek, feleségek is), hogy gyakoroljuk a nyelvet, ismerkedjünk közelebbről a leendő munkahelyünkkel. Kaptunk  egy kisbuszt és költöpénzt is, hogy tudjunk a környéken kirándulni. Akkor februárban éppen nagyon kemény volt a tél –20-25 C. Azóta sem tapasztaltam itt ilyen hideget. (ne felejts el kattintani)

Ekkor már lakásokat néztünk és választottunk ki, amit aztán le is foglaltak nekünk.  Elvittek bennünket óvodákba, iskolákba, találkoztunk a város oktatási felelősével és már  előzetesen be is íratták a gyerekeinket a kiválasztott intézménybe. Amíg mi a kórházban voltunk, addig a férjek munkaközvetítővel találkoztak és hitellehetőségekről hallgattak információkat egy bank képviselőjétől.
A tanfolyam maga nagyon hajtós volt. Újra kisiskolás szerepkör, folyamatos tanulás, felelés, dolgozatok. Összevoltunk zárva, egy jó kis  „Big Brother” alakult ki. Volt minden, jó kedv, nevetés, sírás, veszekedés, ”nembiromtovábbfeladom” hangulat. 3 tanárunk volt akik kőkeményen küzdöttek velünk, hogy ezt a teljesen különböző nyelvérzékkel rendelkező  heterogén csapatot  eljuttassák a vizsgáig.  Sikerült, hála nekik.
Nemrég láttam megint Judit hirdetését a MOK hirlevélben, ezért gondolom én is leírhatom az e-mail cimét (juditsonnenschein@hotmail.com). Évek óta ő (is) szervezi a magyar orvosokat Svédországba, rajta keresztülintéződik minden.
Kerülnek még ki Svédországba orvosok a MediCarrera (tanfolyam Barcelonában) és a Medpro nevű cégeken keresztül, illetve régebb óta itt élő orvosok szervezésében is.
A svédek tudják, hogy orvoshiány van, amit meg kell oldaniuk. Úgy tűnik ezért tesznek is valamit.
Otthon mi is történik ezügyben?