A sok táppénzes beteg mellett a másik ami szembetünő volt nekem, (nekünk) az a rengeteg Borderline (érzelmileg labilis személyiségzavar) beteg, aki rendszeresen felvagdossa a csuklóját és túladagolja a gyógyszereit. Vártam a sok és nagyon mély depressziós beteget, ami a köztudatban él az északi népekről, helyette szembetaláltam magam a sok önsértő fiatallal. És nemcsak a fiatalokkal.
Inkább a nem szakmabelieknek írom magyarázatként, hogy a háttérben legtöbbször egy türheteten, nagy szorongás áll, amit nem tudnak elviselni, megfoghatatlan és kezelhetetlen számukra. Ezt váltják ki a fájdalommal, amit a csuklófelvágás okoz. A fájdalon konkrét, megfogható, érthető és eltereli a figyelmet a szorongásról - egy ideig.
Inkább a nem szakmabelieknek írom magyarázatként, hogy a háttérben legtöbbször egy türheteten, nagy szorongás áll, amit nem tudnak elviselni, megfoghatatlan és kezelhetetlen számukra. Ezt váltják ki a fájdalommal, amit a csuklófelvágás okoz. A fájdalon konkrét, megfogható, érthető és eltereli a figyelmet a szorongásról - egy ideig.
Sokat gondolkodtam ezen miért van ez itt így és tényleg több van-e belőlük mint otthon. Látva az iskola rendszererüket (amit sokan otthon, követendő példaként állítanak fel, szemben a magyar kemény poroszos rendszerrel) és nevelési elveiket én arra a következtetésre jutottam, hogy nem vezet jóra ez a teljesen stresszmentes környezetben való felnövés. Semmi stressz, semmi követelmény, nincs osztályzás csak 8.-ban, nem lehet megbukni, alig lehet leckét feladni. Nagyon vigyáznak, hogy semmiféle jogtalanság ne érje őket Nem szabad kitűnni sorból, teljesen egyenlőnek kell lenni.
Nem akartam elhinni, amikor még a svédtanfolyam alatt otthon, a minket tanitó Svédországból származó, svéd tanárnő figyelmeztetett bennünket, hogy ha okosabb is, jobb is a gyerekünk az átlagnál esetleg az iskolában, azt jobb titokban tartani, ne akarjon kitűnni, mert akkkor halálra fogják macerálni a többiek és még a tanárok sem fogják jó szemmel nézni. Megmaradni a masszában! Teljesen kiírtódott az egészséges versenyszellem. És ez sajnos tényleg így van a tapasztalataink alapján.
Aztán az első munkahelyükön (ha kapnak állást, mert úgy tűnik elég nehéz itt is a pályakezdőknek állást kapniuk) amikor főnök először összevonja a szemöldökét, akkor összeroppanak.
Vannak már hangok, hogy változtatni kell ezen az oktatási rendszeren, sőt maguk a diákok is hangot adnak ennek. Tegnap találtam egy cikket arról, hnogy a megkérdezett diákok több mint 70 %-a látja úgy, hogy hamarabb kellene már bizonyítványt adni, nemcsak a 8.-osztályban és 50 % gondolja azt, hogy a tervezett 6.osztálynál is előbb. Amiért belevágtam most ebbe a témába az az, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet, amire már Zsolt is hivatkozott az egyik kommentjében. Eddig úgy gondoltam, talán túl magyar fejjel vélekedem erről a kérdésről, de most hasonló gondolatokba botlottam. A szerző egy Stockholmban dolgozó svéd psychiáter – David Eberhard. A könyv címe pedig: I trygghets-narkomanernas land (Sverige och det nationella paniksyndromet) avagy a biztonságfüggők országa. Nagyon érdekesnek tűnik, ajánlom mindenkinek aki beszéli a nyelvet. Egyébként meglepően könnyű a nyelvezete. Még eléggé az elején tartok, de úgy gondolom, majd idézgetek belőle érdekes gondolatokat, ahogy haladok vele előre.
Néhány adat a fejezetből, ahol most tartok:
- Az utóbbi 10 évben a szorongásos állapotok száma megduplázódott.
- A 16-24 év közötti öngyilkosságok száma jelentősen nőtt. (Történt ez annak ellenére, hogy a hatásos gyógyszeres és psychotherapiának köszönhetően a depresszio csökkent a népesség körében, de ez a diffus ”ifjúkorabeli nehézségeknek” leírt problémakör drámaian megnőtt)
- Az önsértőmagatartás (érzelimileg labils személyiségzavarban) az utóbbi 5 évben 44 (!!!) %-kal nőtt (ez 2006-os Socialstyrelsentől származó adat)
- Ez a fajta magatartás a 70-es években jelent meg, előtte alig fordult elő.
- Más nyugati országokban is növekszik a számuk, de Svédországban kimagaslóan több van belőlük.
- Azóta a számuk szaporodik és a lefolyás is változást mutat, mert kezdetben a felnőttkort elérve legtöbbször abbamaradt ez a fajta viselkedés (önsértés szorongásoldó célzattal), mostanság pedig megmarad felnőttkorban is, tehát egyre több a felnőttkorú beteg is.
A szerző ezeket az adatokat boncolgatja és keresi a választ a miértekre. Sokan gondolják hogy a megnövekedet terhek és stressz miatt fordulhat elő ilyesmi. (mint tudjuk itt pont ez nincs)
A vizsgálatok viszont azt mutatják a fiatalok stressztűrő képessége csökkent jelentős mértékben. Valami történt a 70-es években, de mi? Ez a valami olyan mint egy fertőző betegség és Svédország a fertőzés forrása - írja David Eberhard. A háttérben pedig ez a nemzetközi összehasonlításban is unicumnak számító, túlértékelt biztonság és patologiás félelem mindentől ami veszélyes és jogtalan lehet, húzódik. Ez egy nemzeti pániksyndroma része. A szerző úgy véli azért növekedett meg ennyire a szorongásos kórképek száma, mert a fiatalok nem tanulják meg, hogy a stressz és a szorongás (ami egy pontosan le nem írható belső kényelmetlenség érzése) az élet szerves része. Azáltal, hogy az emberek gyermekkorukban nem tehettek semmit ami veszélyes, soha nem voltak kitéve semmiféle természetes (elfogadható) jogtalanságnak egyszerűen nem tanulták meg kezelni ezeket a helyzeteket és ezek persze elkerülhetetlenül előfordulnak a későbbi életben. Olyan ez mint minden gyereknek néhányszor át kell esnie megfázásokon, hogy az immunrendszere megfelelően működjön.
A vizsgálatok viszont azt mutatják a fiatalok stressztűrő képessége csökkent jelentős mértékben. Valami történt a 70-es években, de mi? Ez a valami olyan mint egy fertőző betegség és Svédország a fertőzés forrása - írja David Eberhard. A háttérben pedig ez a nemzetközi összehasonlításban is unicumnak számító, túlértékelt biztonság és patologiás félelem mindentől ami veszélyes és jogtalan lehet, húzódik. Ez egy nemzeti pániksyndroma része. A szerző úgy véli azért növekedett meg ennyire a szorongásos kórképek száma, mert a fiatalok nem tanulják meg, hogy a stressz és a szorongás (ami egy pontosan le nem írható belső kényelmetlenség érzése) az élet szerves része. Azáltal, hogy az emberek gyermekkorukban nem tehettek semmit ami veszélyes, soha nem voltak kitéve semmiféle természetes (elfogadható) jogtalanságnak egyszerűen nem tanulták meg kezelni ezeket a helyzeteket és ezek persze elkerülhetetlenül előfordulnak a későbbi életben. Olyan ez mint minden gyereknek néhányszor át kell esnie megfázásokon, hogy az immunrendszere megfelelően működjön.
Úgy látszik mégsem a magyarságomból adódnak az efféle gondolataim, vannak svédek is akik hasonlóképpen gondolkodnak.
Van egy közmondás miszerint „Teher alatt nő a pálma” lehet, hogy ez mégiscsak igaz?
Nem biztos, hogy akkora nagy baj, ha a diákok levannak terhelve elfogadható mértékben. Mielőtt sikeresen tönkretennék a magyar oktatást is szorosan együtt az egészségüggyel érdemes a fenti dolgokon elgondolkodni.
Nem biztos, hogy akkora nagy baj, ha a diákok levannak terhelve elfogadható mértékben. Mielőtt sikeresen tönkretennék a magyar oktatást is szorosan együtt az egészségüggyel érdemes a fenti dolgokon elgondolkodni.
Szia!
VálaszTörlésnagyon érdekes ez amiröl irtál.A kislányom még csak 10 hónaos de már elöre félek az iskolai évektöl.Èn otthon a "poroszos" rendszer szerint nöttem fel,és szerintem többet tudok mint a svédek.Most járok egyetemre,látom mennyit nem tudnak,tisztelet a kivételnek.A stressztelenségröl annyit, hogy szerintük igenis van stressz, mégpedig sok itt Svédországban,akkor szoktam nekik mondani hogy gyertek kicsit Magyaro-ra, legyen 2 munkahelyetek,lássátok el a családot, látogassátok a nagyszülöket stb stb...most hirtelen csak ennyi jutott eszembe,de lehetne még miröl irni,majd késöbb. ûdv J
"okosabb is, jobb is a gyerekünk az átlagnál esetleg az iskolában, azt jobb titokban tartani, ne akarjon kitűnni, mert akkkor halálra fogják macerálni a többiek és még a tanárok sem fogják jó szemmel nézni. Megmaradni a masszában! "
VálaszTörlésEleinte nekem is furcsának tűnt a svéd hozzáállás... Aztán idővel rájöttem arra, hogy nem is olyan rossz praktika. Arról nem beszélve, hogy annak idején mi sem kedveltük a strébereket, a csemetéjüket rendíthetetlenül "coacholó" anyukájukkal egyetemben. :-) És hol áll Svédország, és hol állunk "mi", a versenyszellemünkkel? (Úgy-e jobb nem fejtegetni?)
:-)
Ha választani lehet az éjjel-nappal törtetés, és a szabadidő között, akkor a svédek túlnyomó része az utóbbit választja. Tudja, hogy ha megöregszik, vagy beteg lesz, akkor két eset áll elő. Ha vagyont gyűjtött, akkor abból, ha pedig a templom egereként végzi, akkor meg ingyen, azaz az adónkból látják el. Ugyanabban a kórházban, ugyanazon körülmények között. (A szegényre jobban ügyelnek, mert a személyzet vele érez aznonosságot, nem a gazdaggal!) A család apa-anya-gyerek, az idős szülőkről nem _kell_ gondoskodnod. (arra az esetre gondolok, amikor teher minden apró kiadás.) A temetésükre sem kell félretenned, azt is állja az állam.
Valaki úgy jellemezte Svédországot, mint egy szocialista maratonfutást. Vége a versenynek, és a középmezőnyből valakit kikiáltunk győztesnek. Így mindenki szépen végigfutja a versenyt, senki sem adja fel azzal, hogy minek, ha úgysem nyerek.
Kelet-európai fejjel persze nehéz mindebbe beleélned magad.
Az egy másik világ.
Én nem is nagyon szeretnén ebbe beleélni magam, én szívesen gondoskodom a gyerkeimről , meg sz idős szüleimről. Szégyelném magam, ha az állam temetné el őket helyettem. Hova tünnek az emberi értékek a kényelemmel szemben?
VálaszTörlésHogy Svédország előrébb áll és gazdagabb -ez igaz. De nézzük meg a tendenciát, merre haladnak. Az a sokat emlegetett PISA felmérés, ami csak egy részét mutatja a tudásnak, pl. azt mutatja, hogy lassu, de tendenciosus romlás figyelhető meg, még otthon tartjuk a nem túl jó helyünket stabilan. És miért is kell annyi egyetemet végzett szakembert importálniuk? . Az előző kormány sem véletlenül bukott meg . A politikusok már tudják , hogy nem megy tovább az osztogatás. A történelmi háttérről meg ne is beszéljünk! Nem vettek részt a haborúban, csak jól eladták mindkét oldalnak a fegyverket, ebből lettek ilyen gazdagok.
Amit én látok az a végeredmény, rengeteg beteg fiatal( sokkal több mint otthon) , akik már 18-20 évesen tulajdonképpen rokkantak és rászorulnak állambácsi gondoskodására.Én inkább dolgozom, csak igy jó keleteuropai fejjel.
(Még valami)
VálaszTörlésPróbáljuk a svédek helyébe képzelni magunkat. A svéd ritmust megszokottnak a későn érkezett lendülete, a törekvése a furcsa, a szokatlan. Egyfajta normafelsrófolónak tekinti. Itt már mindenkinek előre meg van a szerepe. Az újonnan érkezettnek nem osztottak lapot. És ha az nagyon jól dolgozik, tanul?? Álljon félre a bennszülött a saját országában? Mit csináljon a kevésbé tehetséges-szorgalmas-ügyes? Na neeee... (Sokan átéltük, megkaptuk érte a magunkét, megfizettük a tandíjat. Mai fejünkkel nem álltunk volna le versenyezni velük...)
Vedd át annak az országnak a szokását, ahová kerülsz - mondja a svéd. Érdemes megjegyezni.
Ami a fiatalokat, és az öncsonkítás-öngyilkosságot illeti, úgy tudom, hogy MO sem szerénykedhet. Amíg MO-n a túlnyomás, itt a feléjük irányuló figyelem hiánya a fő ok. Szerintem.
A svéd gyerekpszichológusok a biztonság "trygghet" mellett újabban a gyerekkel való kapcsolat erősítését, a felnőtt (lehetőleg) állandó jelenlétét, azaz a jól működő család szerepét is fontosnak tartják.
Az igazság valahol a középúton van. Mi pedig figyeljünk a környezetünk jeleire, és ügyeljünk arra, hogy ne tapossunk bele minduntalan a nagybőgőbe.
:-))
Az iräsom ami ezt a vitat elinditotta nagyreszben egy sved-sved psychiater tolläbol szarmazik es en lepödtem meg legjobban hogy ö is hasolnlo velemenyen van. Az itteni csalad modell tapaszatalom szerint eppen nem a szoros kötelekekröl szol, pont ezt hianyolom. A szulöi es az ällami gondoskodäs nem ugyanaz es ezt a nagy igazsagot mär kicsivel elöttem felfedeztek.
VálaszTörlés