Meg lehetett volna menteni....? 2.

Ma volt a riportfilm folytatása. Az első felében a sajtó visszhangról beszéltek, majd ismételték a tényeket.
Ami új volt - utána néztek, hogy történt-e valamiféle értékelése a műtétnek. Egy ilyen dokumentumot találtak. Ebben először is megköszönik minden résztvevőnek a kitűnő munkát, majd arról értekeznek, hogy hogyan kezeljék majd a mediát és hogyan akadályozzák meg, hogy Anna Lindh kórlapjából információk kerüljenek ki. Magáról a műtétről és az alkalmazott módszerről nem esik szó benne.
Tovább feszegetik a kérdést, hogy miért nem alkalmazták a damage kontrol módszert. Megszólalnak svéd orvosok is, traumatológiában jártas szakemberek.
Bemutatnak egy top-műtőt, ahol minden technika egy helyre van koncentrálva. Kérdés, hogy van-e olyan sebész akinek meg van ehhez a szintű felszereltséghez a megfelelő tudása.
Boncolgatják a sebész és traumatológia szakképzést és az ügyeleti rendszert.
A mai napig a Karolinskán és az ország többi intézetében is sokszor nem traumatológus szakember a vezető sebész súlyos sérültek ellátásánál. A sebészek nem képezik tovább magukat traumatológusnak. (megjegyzés: ennek még utána kell járjak, hogy is néz ki a traumatológus szakképzés.,önálló is lehet vagy csak ráképzés.) Az is előfordul gyakran, hogy még nem szakvizsgázott sebész (ST) vezeti az ilyen műtéteket.
A megszólaló svéd szakember nagyon rossznak tartja azt a gyakorlatot, hogy általános sebészeket is beforgatnak az ügyeletbe. Szerinte egy országos vezető traumatológiai osztályon, mindig traumatológus szakorvos gárdának kellene ügyelnie.
A műsor végén az is elhangzik, hogy mind a mai napig sok sebész van aki nincs kiképezve a damage kontrol módszerre, tehát ha valaki ma kórházba kerül Svédországban súlyos sérüléssel, jó esélye van rá, hogy olyan orvos fogja ellátni, aki nem ismeri ezt a módszert.