Otthon rendszeresen adtam vért, de itt az elején sokminden más volt aktuális nem a véradás. Aztán épp elkezdtem gondolkodni rajta, amikor egy itt dolgozó magyar kollégát avval utasítottak el, hogy nem svéd állampolgár.
Leveleztem gyorsan a Socialstyrelsennel, akik megerősítették a gyanúnkat, hogy ilyen szabály nem létezik, helyi túlkapásról van szó. Mindenesetre, finoman szólva elvették a kedvemet egy jó időre.
Pár hónapja a konditeremben ahova jártam véradásra toboroztak embereket, merthogy itt is állandó probléma a vérhiány. Elmondtam a kétségeimet, amin ők is igen meglepődtek. Summa summarum jelentkeztem. Kaptam is időpontot egy előzetes interjura és vérvételre.
Kitöltöttem néhány oldal kérdőívet, kaptam egy mázsa ismertető anyagot.Levették a vért, megmérték a vérnyomásom és jajgattak kicsit, hogy hú ez nagyon alacsony.
Eltelt kb. egy hónap. Tegnap hívtak, hogy alkalmasnak találtattam és pl. ma 3-kor ráérnék-e. Szabaddá tettem magam és lesétáltam a földszintre a véradó központba.
A váróban két számitógép áll, ezen kell a minden alkalommal egy kérdéssora válaszolni. Nagyjából ugyanaz mint otthon: az elmúlt hónap betegségei, gyógyszerszedés, friss tetovalas, új sexualis kapcsolatok, utazások stb.
Jelenleg 4 hétnek kell eltelnie az utolsó magyarországi utazás óta. Nem lehet vért adni, ha ennél rövidebb ideje járt valaki MO-n. Mindezt a WNV (Nyugat Nílusi vírus) fertőzés veszélye miatt.
Személyazonosítás ujjlenyomat alapján (jól jöhet ez még a hatóságoknak).
Ezután jön a recepció. Itt kedvesen mégegyszer megkérdezték mikor jártam utoljára otthon.
A következő kérdés az volt, hogy melyik kezemet óhajtom megszúratni. Mire észbekaptam már folyt is a vérem a zacskóba.
Előzetes vizsgálat nem volt, még egy vérnyomás mérés sem. Málnaszörp sem mint otthon.
Gyors, ügyes szúrás, helyi érzéstelenítés nélkül... Otthon Szegeden oltópisztollyal kényeztetik a betérőt. Nem mintha anélkül fájna.
A plafonról nagyképernyős TV lógott, éppen kezdtem belemerülni Dr. House-ba, amikor már készen is voltam. 4.5dl vér 10 perc alatt. Jól emlékszem, hogy ezt otthon lassabban csinálták? (férfiak és a nők is 4.5 dl adnak, de a nők csak évente 3x, a férfiak 4x adhatnak vért)
Választhattam kávé, narancs és almalé között, amit helybe hoztak. Kemény 1dl üditő és 2 db kis keksz, ennyi.
Nosztalgiával gondoltam a Pick szalámis, Kőbányais, Bocicsokis régi szép véradásokra.
Felajánlottak egy ajándékutalványt téritésként, de köszöntem nem kértem. Az értékét akkor nem is kérdeztem, a netről tudom, hogy 30-50 SEK között mozog. Azonnal azt kérdezték, hogy akkor felajánlom-e a daganatos gyerekek alapítványának. Ezt rögzítették is rögtön a számítógépbe.
Eddig nem is gondolkodtam el azon, hogy otthon pl. mi lesz azzal a pénzzel, amit a véradók nem kérnek. Ismerve az otthoni könyviteli fegyelmet (lsd. nem kötelező védőoltások, E-alap körüli káoszt) nem hiszem, hogy tovább küldenék valahova.
Mint első véradó ajándékot is kaptam, egy véradós póló formájában.
Összességében kellemesen simán, olajozottan zajlott minden, de közel sincs akkora kényeztetés mint otthon. Megint csak azt látom, hogy amit otthon tök természetesnek veszünk hogy jár, az máshol közel sem olyan evidens.
Azért a vérnyomásomat megmérhették volna előtte!
Otthoni statisztikát nem tudok, de majd keresek.
Itt a következőképpen alakul a véradok és az újonnan regisztrált véradók száma 2006-2009 között.
(Svédország és Magyarország lakosainak száma nagyjából ugyanannyi, képre kattintva további - svéd nyelvű - statisztikát olvashattok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése