Svéd egészségügy = anorexia

Ígértem, hogy fordítok néhányat a az előző posztban citált újságcikkhez érkezett kommentek közül.

 

Anonymus:

Svéd egészségügy = anorexia 

Valójában csak csont és bőr, de ha belenéz, a tükörbe jó kövérnek látja magát

 

DR Baffelbiff:

Az a cirkusz az ügyeletesek bére körül szenzációhajhászás
Átlagosan 10 beteget számolva naponta az 700 SEK / beteg, adó után 350. Ennél egy fodrász is jobban van fizetve és sokszor feketén dolgoznak.
Vajon a dalarnaiak az egészségüket kevesebbre becsülik, mint a frizurájukat?

Arról nem beszélve, hogy egy főnökféle a Försäkringskassa-nál (TB) havi 800000-t keres. Azért az elgondolkodtató, hogy az emberek boldogan befizetik a TB járulékaikat minden hónapban, ugyanakkor hangosan tiltakoznak az orvosok bére miatt, akik közvetlenül az ő életükért és az egészségükért felelősek.

 

DrEA:
A 70-es években nagyon jó fizetése volt az orvosoknak. Aztán ez romlani kezdett, ami önmagában még nem is olyan furcsa. Ami ennél sokkal rosszabb az a munkakörülmények megváltozása.
Szervezetlenség, egyáltalán nem betegbarát egészségügy, óriási adminisztratív terhek az orvosokon és a nővéreken. És a legrosszabb a hozzá nem értő, teljesen alkalmatlan vezetés.
Mind az Alliansen a (jelenlegi kormányzó párt) mind az ellenzék azt állította, hogy változások lesznek, az orvosoknak több idejük lesz a betegekkel foglalkozni. Mindez idáig csak üres fecsegés, az égvilágon semmi nem változott.
Hol van az Orvosok Szövetsége?

 

DrEA:
Az orvosok helyzete a 7-Kronan 1970-s bevezetésével kezdett romlani. (sok mindent nem találtam róla, de valamiféle teljesítmény korlát bevezetése a fizetések uniformizálása, extra bevételi lehetőségek megszüntetése volt - a szerk). Akkor kezdődött az egészségügy szocialistává tétele, az orvosok proletarizálása. Nincs még egy foglalkozási csoport, aki annyit vesztett volna a vásárlóerejéből az elmúlt 40 évben, mint az orvosok. Azóta az orvosok száma megnégyszereződött. 1970 előtt jó volt az elérhetőség, ismeretlen volt a várólista fogalma és mindenki elégedett volt.

 

Orvos:
Több orvost képezni anélkül, hogy megváltoztatnák a körülményeket, hogy az orvosok jobban érezzék magukat olyan, mint szitával vizet hordani. Attól függetlenül, hogy mindenki szeretne magasabb bért, az a tapasztalatom, hogy azok, akik nem maradnak meg a munkahelyükön, hanem bérorvosnak állnak, nem a pénzért teszik. Az okok, a rossz munkahelyi légkör, a rossz vezetés, a rossz munkahelyi körülmények, a rossz szervezés és hogy semmilyen befolyásuk nincs a munka körülményeikre. Sokaktól hallottam már, hogy inkább egy értelmes munkahely, mint magasabb bér.

 

Norvégbarát:

Úgy gondolom ezek a bérek nagyon alacsonyak. Magam soha nem vállalnék egy perc extra munkát sem ezen a béren. Norvégiában sokkal többet keres az ember, még norvég koronában számolva is, rövidebb a munkaidő és alacsonyabbak az adók.

 

Belle:
Nem kellene az orvosoknak már gyorsan a sarkukra állni? Meddig tűrik még ezt a megalázó helyzetet?
Az összes orvosnak el kellene hagynia az országot. Akkor a politikusok és az igazgatók, magukra vethetnének.

 

Emigrált orvos:
Én csak tudom, mekkora különbség van USA és Svédország között, ami a papír munkát illeti. Itt egy beutaló, csak néhány, néha csak egy sor. Egy betegállományba vétel 1 perc és évente 4-5–t írok csak.
A nővérek és a titkárnők mindent elintéznek, szervezik a szállítást intézik a visszarendeléseket, mindent bevezetnek a számítógépbe, megírják az igazolásokat. Orvosként csak a betegekkel foglalkozom, diagnosztizálok, kezelek. A kórház pedig mindent biztosít ehhez, mert egy kórház sem akar több tíz millió dollár kártérítést kifizetni egy elnézett tüdőembólia miatt, amit egy súlyos tüneteket mutató, fogamzásgátló szert szedő 16 éves lány kapott. (megtörtént eset Svédországban)

Svédországban az egy általános és egyre növekvő probléma, hogy egyre kisebb hangsúly van az orvosok legfontosabb feladatán, a pontos diagnózison és a kezelésen. A team munka biztos nagyon fontos, de úgy gondolom egy beteg, akinek akut szívinfarktusa van, inkább akarna egy orvost, aki felállítja a diagnózist és azonnal elkezdi a megfelelő kezelést, mint sok ápolásban jártas „nagydoktort”.