Élve született abortumok

"Det känns fruktansvärt att låta fullt friska foster ligga och dö framför våra ögon”
2011-05-18 I Sverige dödas inte fostret före aborter. Därför händer det att det fortfarande lever när det kommer ut. Det andas och rör på sig. Nu slår personal som mår dåligt av detta larm till Socialstyrelsen."

A fenti cikk a Dagens Medicin-ben jelent meg a múlt hónapban.
A fordítása a következő:

“Szörnyű érzés hagyni meghalni a szemünk előtt a teljesen egészséges magzatokat"
Svédországban a magzatot nem ölik meg az abortusz előtt. Ezért történhet meg hogy még élnek, mozognak és lélegeznek amikor megszületnek.
Most a személyzet, akiket ez nagyon megvisel, jelezte ezt a Socialstyrelsennek."

Svédországban az abortusz a 18. terhességi hétig szabadon engedélyezett (1, 2), különleges (eü) indokkal pedig 22. hetes korig).

Más országokban késői abortuszoknál a magzat szívébe kaliumkloridot fecskendezve azt megállítják. Svédországban ettől eltérően semmilyen aktív beavatkozást nem végeznek a magzat megölésére, csak gyógyszeresen beindítják az abortuszt majd a kismama pár nap múlva bemegy a befejezésére a kórházba. A szülésznők akik megszólaltaltak elmondták, hogy tavaly egy 18 és egy 22 hetes magzat született meg élve és kb. egy órán keresztül éltek még. Ők meg nem tehettek semmit, csak nézhettek és várhatták, hogy meghaljanak, elvégre ez volt a cél. Pszichésen nagyon megterhelőnek tartják az ilyen eseteket. Ezért fordultak most szülésznők és nővérek a Socialstyrelsenhez megoldásért.

Pia Teleman a Svéd Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság vezetője megerősítette azt a tényt, hogy Svédország nem követi más országok gyakorlatát és nem ölik meg a magzatot az abortusz beindítása előtt. Elmondása szerint nagyon ritkán fordul csak elő, hogy élve szülessen meg egy magzat ebben a terhességi korban. Legtöbbször már a vetélés közben elhalnak. A 18-22 hét közötti abortuszok pedig eleve legtöbbször élettel összeegyeztethetetlen súlyos betegség miatt történnek.

Komoly etikai vita alakult ki a témában. A jelenlegi svéd hivatalos állásfoglalás az, hogy a magzat megölése kaliumklorid szívbe történő injekciózásával mégiscsak aktív beavatkozás lenne és etikailag súlyosabb megítélés alá esne, mint elindítani a vetélést és hagyni menetközben elhalni a magzatot passzívan, bevállalva azt a nagyon kis százaléknyi esélyt arra, hogy esetleg élve születik meg.

Hát lehet vitatkozni pro és kontra.

Nekem is megvan a saját kis véleményem.

Az én bajom a 18 héttel van. Ha ez 12 lenne, mint annyi más országban akkor a fentiekről nem is kellene vitatkozni.

Aztán felmerül bennem néhány kérdés:

Melyik a jobb úgy általában egy gyors szívmegállás vagy elpusztulni lassabban az összehúzodó méhben és a szülőcsatornában?

Könnyebb a lelkünknek, ha már halva látjuk, de nem önmagunk becsapása-e ez?