Pénteken reggel meghalt egy beteg a pszichiátrián Gävleben akit egész éjjel kirögzítve tartottak.
A beteg mániás volt és már egy hete nem aludt. Az orvosok tisztában voltak a rizikó faktorokkal, de úgy ítélték meg, ha nem rögzítik és nem korlátozzák a mozgásában akkor az nagyobb veszélyt jelent számára. Olyan infók is vannak, hogy a beteget felügyelet nélkül hagyták, de ezt az illetékesek cáfolják.
Azt állítják végig ült valaki az ágya mellett a szabályoknak megfelően, aki meg is kezdte az újraélesztést és riasztotta az aneszteseket.
Ennyi a hír, részleteket nem tudok, de véleményem van.
A rögzítés szabályai Svédországban nagyon pontosan vannak szabályozva, írtam is róla a blogom elején. Nagyon jónak tűnik, be is tartják, mégis azt mondom; nem jól mennek itt a dolgok.
Ha betartod az előírásokat és jól meg tudod indokolni és még rendesen le is dokumentálod, akkor akár hosszú órákra is rögzítheted a beteget.
Igaz, etikusan csinálják, sosem a többi beteg mellett hanem egy külön helységben - eddig jó. Az is igaz, hogy ott ül mellette állandóan valaki, általában skötare (egészségügyi végzettség nélküli pszichiátriai ápoló) aki újságot olvas vagy bóbiskol a fotelban - még ez is jobb mint otthon.
Megfelelő széles, jó minőségű szíjak is vannak (nem fürdőköpenyöv vagy géz).
A baj ott van, hogy inkább döntenek rögzítés mellett minthogy megfelelő gyógyszert adnának megfelelő adagban és módon.
Mi (magyar pszichiáterek) itt Örebro megyében kivertük a biztosítékot, amikor ügyeletben intravénásan adtunk gyógyszert a nagyon nyugtalan betegeknek. Itt ugyanis csak intramusculárisan adnak be bármit is, azt is csak mini adagban. Inkább kikötik egész éjszakára, mondván fekve majd megnyugszik.
Egy kolleganőm ilyen akciója után az egész ház attól zengett, hogy a magyarok vénásan adnak be gyógyszert. A következő szokásos megyei pszichiáter megbeszélésen ez volt a téma. Hogy ők miért nem? A válasz a szokásos: Mi itt így szoktuk - punkt slut. Nekem a nővérek még azt is megtagadták, hogy felszívják a rendelt vénás gyógyszert. Hiába írtam másnap “avvikelserapportot” az esetről, nem történt semmi
Egy nyugtalan, pszichotikus, mániás beteg, leszíjazva, megfelelő sedáció nélkül- csoda ha infarktust kap?
Ez állandó probléma és konfliktusforrás volt amíg ügyeltem. (Most bérorvosként a jelenlegi helyemen nincs ügyelet, de valahogy nem is hiányzik.)
Mégegyszer hangsúlyozom a fenti esetről nem tudok részleteket, de úgy általában nagyon rosszak a tapasztalataim ezügyben. Talán ezért nem is vagyok meglepődve.
Szia!
VálaszTörlésEgy ideje be szoktam kukkantani a blogodba, én is orvos vagyok, csak épp sürgősségin és Spanyolországban, de érdekel a svéd eü is. Nos, ez a direkt vénás gyógyszerelés valami magyar sajátosság lehet, nekem még egy fájdalomcsillapítót sem adnak be direktben, csak kihígítva, lassan, mert jaj mi lesz ha... És tágra nyílt szemekkel néznek mikor azt mondom, hogy otthon egész koktélokat szívtunk egy fecskendőbe és 10 perc alatt jól volt a vesegörcs, az asthmás fulladós, stb. Mondjuk olyan sosem fordult elő, hogy ha én kiírtam valamit akkor megtagadnák a beadását, legfeljebb háromszor visszakérdeznek, hogy biztosan ezt akartam-e írni és nem elírás-e. Igaz, már megszoktuk egymást, kölcsönösen alkalmazkodtunk :)
A pszichiátriáról nem tudok, viszont a rögzítés nálunk a sürgősségin itt is megy egész éjszakára, és sokszor marad egyedül a beteg, csak időnként ránéz a nővér, ha arra jár. Viszont itt szedálás mellett van rögzítve, tulajdonképpen csak biztonsági okokból, és itt is jó minőségű mágneses szíjak vannak.
most örülök,hogy pszichotikus tünetek nélkül,csak simán bipoláris vagyok, ugye
VálaszTörlés