Tudom attól nem lesz jobb otthon, hogy itt sem jó, de ...
Ha a pszichiátria helyzetét nézem fogalmam sincs hol van az a híres svéd pontosság, precizitás, tervezés. Arról sincs a vezetésnek fogalma pontosan hány beteg tartozik hozzánk. Évekig meg sem próbáltak egyensúlyt tartani a bejövő és az alapellátásba visszautalt vagy kiírt betegek között.
Amikor idekerültem 2006-ban akkor 4 alkalmazott szakorvos volt a járóbetegrendelésen. Most vagyok én és egy másik bérorvos félidőben, de 2015-ben nem volt állandó „párom”. Szinte hetente más dolgozott mellettem. Én is bérorvos vagyok most itt, de én egész évre "eladtam" magam nekik.
A betegek egy része úgy szerepel a nyilvántartásban, hogy van egy tervezett időpontja vizsgálatra, kontrollra. Az orvos lediktálja az ambulánslap végére hogy kb. mennyi idő múlva kell a betegnek újra jönnie. Ez nagyon változó. Van aki visszarendeli 2 hét múlva, de addigra már ő sem dolgozik ott, van aki kapásból 3 vagy 6 hónapot diktál. A titkárnők ennek alapján teszik a betegeket várólistára. Vannak betegek akik csak éves kontrollra járnak és vannak nálunk regisztrált betegek, akiknek nincs semmilyen tervezett időpontja. Néha felbukkannak, sokszor csak telefonálnak receptért. Vannak olyan betegek is akik 6-8 éve kapnak automatikusan gyógyszereket és az óta sem orvos, se senki fia nem találkozott velük.
A következő lépés hogy a tervezett időpont konkrét időponttá válik. A beteg kap egy írásos behívót egy pontos időponttal és egy orvos nevével. Kicsi a sansza hogy 2-szer ugyanazzal az orvossal találkozzon. Teljes a káosz.
Annyi azért történt, hogy az új helyi főnök ráállított egy kurátort a témára. Feladatul kapta hogy ellenőrizze a várólistákat, csináljon valami statisztikát és ő csinálja az időpontfoglalásokat valami értelmes szempont szerint. Van egy nagyon talpraesett, agilis nővér aki segít neki.
A jelenlegi helyzet a következő:
Januárra 332 beteg van tervezve, ehhez képest januárban 53 orvos időpont van. (napi 5 beteg a főállásban dolgozóknak, 1 beteg 1 óra adminisztrációval). Ez azt jelenti, hogy 279 beteg átcsúszik februárra illetve még tovább. Csakhogy a február és az azt követő hónapok sem jobbak.
Az egyik nagy probléma, hogy nagyon sok beteg van táppénzen (TP). Hiába próbálom összehozni, hogy akkora tervezem kontrollra a beteget, amikor a TP kifut, egyszerűen lehetetlen. Ha túl hosszú időt írok, akkor az itteni TB (FK) nem fogadja el, korai időpontot meg nem tudok adni. Marad az automatikus hosszabbítgatás, jobb esetben egy rövid telefonbeszélgetés alapján. Amit persze megint sokszor nem fogad el a TB, írásos kiegészítéseket kérnek. Rengeteg az extra munka. Ehhez jön még naponta kb. 30, nagyrészt ismeretlen betegnek receptfelírás. És akkor hol vannak még a „rokkantosításhoz” szükséges irományok, ami 1-2 órányi munka. 10 ilyet kell megírnom ebben a hónapban.
Összesen 882 beteg van most várólistán. DE ezt legalább tudjuk. Hogy hány olyan beteg van, aki csak időnként jelentkezik valamiért arról nincs adat. Ne kérdezzétek, hogy lehet ez, én sem tudom.
A betegek persze türelmetlenek, mindenki mindent tegnapra akar. Tulajdonképpen igazuk van.
A megyei főnök pedig szép nagy hantákat ad elő az újságíróknak arról, hogy milyen fantasztikusan jól működünk, fejlődünk, bla-bla-bla. Az erre érkező kommenteket pedig gondosan nem engedik megjelenni.
Úszunk az árral, valami majd lesz.
A következő lépés hogy a tervezett időpont konkrét időponttá válik. A beteg kap egy írásos behívót egy pontos időponttal és egy orvos nevével. Kicsi a sansza hogy 2-szer ugyanazzal az orvossal találkozzon. Teljes a káosz.
Annyi azért történt, hogy az új helyi főnök ráállított egy kurátort a témára. Feladatul kapta hogy ellenőrizze a várólistákat, csináljon valami statisztikát és ő csinálja az időpontfoglalásokat valami értelmes szempont szerint. Van egy nagyon talpraesett, agilis nővér aki segít neki.
A jelenlegi helyzet a következő:
Januárra 332 beteg van tervezve, ehhez képest januárban 53 orvos időpont van. (napi 5 beteg a főállásban dolgozóknak, 1 beteg 1 óra adminisztrációval). Ez azt jelenti, hogy 279 beteg átcsúszik februárra illetve még tovább. Csakhogy a február és az azt követő hónapok sem jobbak.
Az egyik nagy probléma, hogy nagyon sok beteg van táppénzen (TP). Hiába próbálom összehozni, hogy akkora tervezem kontrollra a beteget, amikor a TP kifut, egyszerűen lehetetlen. Ha túl hosszú időt írok, akkor az itteni TB (FK) nem fogadja el, korai időpontot meg nem tudok adni. Marad az automatikus hosszabbítgatás, jobb esetben egy rövid telefonbeszélgetés alapján. Amit persze megint sokszor nem fogad el a TB, írásos kiegészítéseket kérnek. Rengeteg az extra munka. Ehhez jön még naponta kb. 30, nagyrészt ismeretlen betegnek receptfelírás. És akkor hol vannak még a „rokkantosításhoz” szükséges irományok, ami 1-2 órányi munka. 10 ilyet kell megírnom ebben a hónapban.
Összesen 882 beteg van most várólistán. DE ezt legalább tudjuk. Hogy hány olyan beteg van, aki csak időnként jelentkezik valamiért arról nincs adat. Ne kérdezzétek, hogy lehet ez, én sem tudom.
A betegek persze türelmetlenek, mindenki mindent tegnapra akar. Tulajdonképpen igazuk van.
A megyei főnök pedig szép nagy hantákat ad elő az újságíróknak arról, hogy milyen fantasztikusan jól működünk, fejlődünk, bla-bla-bla. Az erre érkező kommenteket pedig gondosan nem engedik megjelenni.
Úszunk az árral, valami majd lesz.
